Emlékszem, amikor első alkalommal hallottam a SWAP-mozgalom fogalmáról. 2019 áprilisában volt ez, a pozsonyi zerowaste fesztiválon. Több előadás, konkrét példákon is érintette, elmagyarázta ennek a tudatos vásárlói-fogyasztói, kimondottan hasznos divathullámnak a lényegét.
Talán nem túlzás azt állítani, hogy alapvetően az Y és Z generációt célozza meg. Ez sem új a nap alatt, anélkül, hogy külöbösebben megnevezték volna, a gyakorlatban az X generáció is ismerte. Már a múlt század 70-es éveiben a mi jó minőségű gyerekruháink sem a kukában végezték. Családon belül forogtak körbe, viselték a fiatalabbak. Ma hangzatosabban nevezik mindezt, nemzetközi marketing szlogennel ellátva látványosabban nyomon követhető a világviszonylatban való jelenléte, terjedése.
Mi is ez tulajdonképpen?
Az angol swap (magyarul csere) alapvetően a tőzsde világából került be eredeti értelmét meghaladóan, leegyszerűsítve a köznyelvbe.
Általában civil szerveződésben bonyolítják le. Van, ahol szó szerint gazdát cserél akár könyv, akár ruhadarab vagy lakberendezési tárgy. Van, ahol szimbolikus helypénz ellenében rakja ki a portékáját a cserére előzetesen benevezett és az érdeklődő vásárló szimbolikus áron juthat hozzá az általában használt termékhez. Főleg azokban a régiókban remek formája ez a tudatos életvitelnek, ahol kinőtt, de jó minőségű ruhadarabjainkat nem tudjuk leadni sem textil-gyűjtő konténerbe, sem adományboltba.
Ahogy figyelemmel követtem az elmúlt pár évben hazai vonatkozásban az ilyen jellegű rendezvényeket, észrevettem, hogy szlovák nyelvű nagyobb városainkban (Pozsony, Kassa) szinte kizárólag az angol swap megnevezést használták. Ellenben, ha magyarlakta régióban rendezték meg, inkább valamelyik magyarított megnevezéssel illették a rendezvényt – ruhabörze, gardróbvásár.
Felkaptam a fejem, a Gardróbvásár a Poppy-ban láttán a közösségi médiában. Lefordítva a mákvirág Királyhelmec ikonikus, vidám hangulatú kis kávézója, útban a gimnáziumtól a sarki buszmegállóig. Fiatal, mosolygós tulajdonosát, Gazdag Irént kérdeztem.
Honnan jött az ötleted?
Számomra is a nagyvárosi hasonló ruhabörzék, rendezvények adták az inspirációt. Többször voltam a budapesti Gozsdu udvar már rendszeressé vált gardróbvásárain. Azt, hogy az alapötletem végül is tett követte, többek között az indokolta, hogy jelenleg a megszokottnál több szabad időm van. A járványügyi megszorítások miatt a kevesebb a vendég a Poppy-ban.
Gondoltam, ha már most van időm olyasmire, amire egyébként nem biztos, hogy máskor lenne, akkor megritkítom valahogy a ruhatáram és már fenntarthatóbb életritmusra váltok.
Nem lett volna türelmem befotózni minden egyes jó állapotú, sokszor párszor viselt ruhámat és feltenni a közösségi hálók valamelyikére, aztán még időrablóan csevegni a virtuális érdeklődőkkel. Praktikusabbnak tűnt egy való világ-beli közösségi élmény.
Egyedül hoztál össze mindent?
Nem. Egymagam nem lettem volna képes rá. De elég volt egyszer felvetnem a kósza ötletem Eszter barátnőmnek, rögtön rávágta, hogy: „Igen, csináljuk meg!”. Ő zalaegerszegiként egy ideje városunkban él, számára nem volt annyira ismeretlen a gardróbvásár fogalma, hiányzott már neki valami hasonló a Bodrogközben is. Megszólítottam még pár barátnőt a környékről, akikről feltételeztem, hogy érdekelné őket az ötlet. Volt egy jelenleg használaton kívüli, nagyságban épp megfelelő üzlethelyiségünk a kávézóval szemben, így megpróbáltuk.
Majd eldől, mekkora lesz rá az igény. Kíváncsi vagyok, vajon megszeretik-e majd itt a mi vidékünkön is ezt a környezettudatosabb életformát.
Vasárnap délután fél 2-kor nyílt az első királyhelmeci gardróbvásár és egész este 8-ig várta az érdeklődőket. Irén elmondta, örült, hogy nyitáskor már hárman várták. Jutányos, alkuképes áron juthattak hozzá ismert márkák, akár egyszer sem viselt női darabjaihoz. Az Y és Z generáció képviselői tették ki az érdeklődők zömét, de jöttek anyák lányaikkal is. Kismamák is elárulták, hogy pár órányi sajátidőt kértek férjeiktől, apróságaiktól és jól eső kikapcsolódás volt számukra ez a vasárnap délutáni program. Természetesen, ők is találtak maguknak megfelelő darabokat.
Csak ajánlani tudom! Várjuk majd a folytatást, remélve, hogy sikerül hagyományt teremteni ezzel az ökotudatos kezdeményezéssel is a Bodrogközben. Hajrá királyhelmeci Y, Z generációsok!
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
