G. Fodor Gábor: orbánista stratéga és hétvégi apuka

G. Fodor Gábor: orbánista stratéga és hétvégi apuka

Nemzedéke legjobb politológusának tartják G. Fodor Gábort, akit 888-as ténykedése miatt már le is köptek az utcán. A szikszói focis-horgászós gyermekkor után a Miskolci Egyetemen médiát ekéző szakdolgozatot író GFG-t a Századvégnél sem mindenki szereti, az ELTE-s tanárok pedig nem nyilatkozhatnak róla. Annak ellenére, hogy konfliktusokat generáló személyiség, a hétvégi apukaként is helytálló GFG számára fontos a bajtársiasság. Magát nem tartja érdekes embernek, csak olyannak, aki teszi a dolgát. Portré.

Január második felében G. Fodor Gábor 888 nevű heccportáljával, konkrétabban a Tóbiás József MSZP-elnök feleségéről és lányáról írt méltatlan cikktől volt hangos a hazai sajtó. A Századvég stratégiai igazgatója által vezetett portál karaktergyilkos hangnemétől fideszes politikusok is elhatárolódtak, vizsgálatot indított miatta a Médiatanács, az ELTE – ahol G. Fodor óraadóként dolgozott – etikai vizsgálatot kezdeményezett, Tóbiás pedig megtette a szükséges jogi lépéseket. Ugyan GFG előbb beleállt az ügybe – konzervatív újságírásnak beállítva azt, hogy „a ribancot annak nevezi, ami” –, végül bocsánatot kért, és eltávolíttatta az ominózus posztot az oldalról. (A cikk szerzője máig nem ismert.)

Az ügy nyomán több különböző portrécikk is született GFG-ről, ám újdonságokat nem tartalmaztak, így belevetettük magunkat a magát nem elemzőként, hanem politikai gondolkodóként meghatározó szakember múltjába.

G. Fodort sokan fontos, hatalomhoz közeli embernek tartják, ezt bizonyítja, hogy nehéz dolgunk volt, amikor nyilatkozatra próbáltunk bírni ismerősöket, szakmabelieket. Volt, aki azzal hárított, hogy GFG politikai szereplő lett, így nem kíván róla nyilatkozni, akadt olyan is, aki előbb visszakérdezett, hogy milyen formában kérjük a válaszokat, majd húsz perccel később elállt a nyilatkozattól. A legszebb lepattintás mégis a politológus szülővárosának iskolájától, a Szepsi Csombor Márton Gimnáziumtól érkezett, amelynek igazgatója, Nyitrainé Jurácsik Antónia telefonon közölte velünk, hogy csak akkor válaszol kérdéseinkre, ha az érintett erre írásos engedélyt ad neki.

Már kamaszként is a politika

Ettől függetlenül érdemes volt ellátogatni a Borsod-Abaúj-Zemplén megyében fekvő Szikszóra, ahol 1975. november 20-án látta meg a napvilágot Fodor Gábor. A Miskolctól 17 kilométerre fekvő, ma ötezer-négyszáz fő lakosú kisvárosban – amelynek első írásos emléke 1280-ra tehető, és szép gótikus temploma is van – emlékeznek még GFG-re.

„Jó focista volt” – idézte fel egy helyi lakos, aki a szülők nehéz életkörülményeiről is beszélt. Elmondta azt is, merrefelé állt Fodorék egykori otthona. A világossárga családi házban már más lakik, miután szülei két évtizeddel ezelőtti halálát követően GFG eladta az ingatlant, és Budapestre költözött.

Az egyik szomszéd emlékezett a családra, ő mesélte el, hogy a politikai gondolkodó édesanyja kórházi adminisztrátorként dolgozott, édesapja pedig a megyei OTP-ben volt műszaki igazgató. „Végtelen rendes emberek voltak, nagyon szerettem őket” – mondta.

„Gábor fizikálisan nem fejlett gyerek, viszont szellemileg pótolta e hiányosságait”

– folytatta. Eljártak horgászni, és sokat beszélgettek, a szerinte is jól focizó GFG-t már kamaszkorában is a politika érdekelte. „Nem véletlenül tanult politológusnak” – jelentette ki a szomszéd, aki azt is elárulta, hogy az egykori rendőrkapitánnyal, Szarvas Lajossal volt jó barátságban. A családból már senki sincs a városban: a stratéga elköltözött, nagynénje Spanyolországban él. „Ha a tévében nem látjuk, nincs információnk róla. Tudomásom szerint senkivel nem tartja a kapcsolatot a helyiek közül” – zárta szavait az egykori szomszéd.

Az a bizonyos G.

GFG az ország első politológiaképzésén, a Miskolci Egyetemen tanult olyan, általa legendás mesterekként aposztrofált oktatóktól, mint Szabó Márton, Körösényi András, későbbi századvéges kollégája, a Corvinus rektori székébe készülő Lánczi András, vagy mentora, Schlett István. Állítólag utóbbi javaslatára vette fel neve elé a G. előtagot, hogy ezzel megkülönböztesse magát az egykori fideszes, későbbi szabad demokrata, most a Liberálisok pártot vezető politikustól, Fodor Gábortól.

Erre Fodor így emlékezett március elején a Mandinernek adott interjújában: a kilencvenes évek második felében levelet kapott „egy bizonyos Fodor Gábortól”, aki politológusként mutatkozott be, és arra kérte, tegyen valamit a neve elé. „Nevetve olvastam” – mondta a liberális politikus, aki akkor már a miniszterségen is túl volt, s azt válaszolta a levélírónak, foglalkozzon ő a kérdéssel. Hozzátette: „Néhány év múlva láttam szerepelni egy politológust, G. Fodor Gábort…”

GFG szerette a miskolci bölcsészkari fílinget, az egyetemi éveit a hazai politikatudomány legendás időszakaként írta le, amikor tankönyvek híján a könyvtárban bújták és jegyzetelték a folyóiratokat. Az egyetemen – ahol az előtte végzett évfolyamon olyanok tanultak, mint Boros Bánk Levente, Lakner Zoltán, Osztolykán Ágnes és Zárug Péter Farkas, vele egyszerre pedig Hosszú Hortenzia és Pituk Attila végzett – jó szívvel emlékeznek rá. A politológia szakon ugyan nem értik, miért fordult a politika felé, tudományos munkáját nagyra tartják – 1998-ban a Köztársasági ösztöndíjat és Rákóczi-ösztöndíjat is kapott –, szakdolgozatát máig a legjobbak közt emlegetik.

G. Fodor Gábor, a Politikai Tudományok Intézete tudományos munkatársa átveszi az Akadémiai Ifjúsági Díjat Kroó Norberttől, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkárától. Az elismerést az MTA koncerttermében adták át annak a harmincegy fiatal kutatónak, aki 2005-ben kiérdemelte a megtisztelő címet Fotó: Honéczy Barnabás / MTI

A média, mint a középkori egyház örököse

Válasz a kérdésre: Mi a modernség (Politika és individuum Isten halála után) – ez a címe a műnek, amelybe volt alkalmunk belelapozni a miskolci Avas lábánál fekvő kampuszon. A nietzschei alapokon nyugvó dolgozat konzulense Garadnai János kandidátus, az MTA köztestületi tagja volt. A szerző az egyébként roppant érdekes munkában a filozófiatörténet legszélesebb spektrumából merített, megannyi idézet található benne Marxtól, Heller Ágnestől, Huntingtontól, Kierkegaard-tól vagy éppen Trockijtól. „Az ember bizonytalan, tudása csak torzó” – olvasható egy ponton a végig meglehetősen negatív jövőképet felrajzoló műben.

Az 1999-es dolgozatot érdekessé teszi, hogy GFG több ponton is értekezett benne a médiáról, amelyben jelenleg is dolgozik a 888 főszerkesztő-hírigazgatójaként. A politikai gondolkodó akkori véleménye szerint a médiában minden áruvá válik, az áru pedig fétissé, így jön létre a fogyasztás kultusza, miközben a vallás háttérbe szorul. „Az információ, e legújabb technológiai-ipari termék szintén bomlasztja a tudat és a tudás építményét” – írta később, hozzátéve, hogy a médiumok az egész társadalmat uralják, „befolyásuk alá vonnak mindent és mindenkit”.

GFG 1999-ben úgy vélte, hogy a média „a középkori egyház funkcióját vette át”, ahogy irányítja, befolyásolja és manipulálja a tömegeket. A dolgozat szerint a média olyan dolgokat emel fel, amelyek hasznosak a fogyasztás szempontjából, míg a vallási, szakrális elemeket elnyomja. A politikusok is „mediatizálódnak”, egy médiapolitikus szerinte folyton változtatja az énjét, így a média közvetve az illúziók társadalmát teremti meg. A ma már főszerkesztőként is dolgozó G. Fodor végkövetkeztetése:

„A válság mindent elborít; jelenlegi társadalmi berendezkedésünk megbetegít bennünket, és katasztrófához közeledünk, ha társadalmi rendszerünket alapvetően nem változtatjuk meg.”

Kókler, zseniális szemfényvesztő, vagy igaza van

A kitüntetéses miskolci diploma után Budapest következett, GFG summa cum laude doktorált 2003-ban az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Eközben, 1999 és 2002 között tanársegédként dolgozott Miskolcon, 2002 és 2004 között pedig az ELTE-n, és egy ideig a Lánczi András vezette Politikatudományok Intézete is foglalkoztatta a Corvinuson. Lánczi révén kerülhetett a Századvéghez is, ahol egy a cég ügyeit jól ismerő forrásunk szerint egyesek nagyon kedvelik, mások kóklernek tartják. Sem őt, sem csapatát nem nagyon látni mostanában a Századvégnél. A cégnél a 888-as botrányt követően még azzal is poénkodtak, hogy GFG-t lefizette a baloldal, azért járatja le a konzervatívokat – közölte forrásunk.

Kétségtelen azonban, hogy GFG a vidéki ismeretlenségből a sztárelemzők közé küzdötte fel magát. Sőt, ezen túl is, hiszen a Századvég stratégiai igazgatójaként része annak a tanácsadói körnek, amely aktívan alakíthatja a kormányzati politikát, és amelynek helyzete kiváltságosnak mondható. A 888 főszerkesztőjeként pedig GFG gyakorlatilag a kormány céljait kiszolgáló bulvármédiát működtethet.

A kétezres években G. Fodor különböző ösztöndíjakat nyert el, és az Örülünk, Vincent? blog sugalmazásával ellentétben az évtizedet végigpublikálta. Főként a Századvég folyóiratban és a Politikatudományi Szemlében jelentek meg tanulmányai liberalizmusról, konzervativizmusról, polgári radikalizmusról, jó kormányzásról.

Schlett Istvánnal közös, Lú-e vagy szobor című kötetét diákjai is nagyon szerették, és tanítási stílusát is kedvelték. Óráról órára kellett készülni a főleg politikai filozófiát oktató tanár úrnál, aki behozta ugyan saját szempontrendszerét, nem kizárólag konzervatív vagy jobboldali szerzők műveit olvastatta el hallgatóival. Erős mondatokkal generált vitákat, akárcsak később a blogján és ma a 888-on. Néha saját magával is viccelődött, egyik volt diákja szerint tudták, hogy csak gúnyról van szó. Egy magát baloldalinak való hallgató pedig azt mondta: „Az első órák után nem tudtam, hogy ez a faszi zseniális szemfényvesztő, vagy tényleg igaza van.” Később állítólag saját blogposztjait is elemeztette óráin, de olyannal nem beszéltünk, aki ezt alátámaszthatta volna. Ránéztünk a Markmyprofessoron futó oldalára is, ott a 888-as botrány óta csak negatív értékeléseket kap, de ezt megelőzően sokan írtak jó véleményeket is róla.

Generációja legleglegje

Sokat elárul GFG-ről az a tény is, hogy az általunk megkérdezett kollégái közül csupán Török Gábor vállalta, hogy névvel is beszél róla. Egyik ELTE-s tanártársa azzal hárított, hogy az etikai vizsgálat lezárultáig nem nyilatkozhat, egy másik politológusnak pedig azért nem volt mit mondania, mert az etikai vizsgálat az egyetem ügye, a 888-at pedig nem olvassa, mert nincs hozzá gyomra. Ugyan néhány éve már nem beszélt GFG-vel, túl régóta ismeri, hogy tárgyilagos véleményt tudjon alkotni róla.

Török Gábor mindenesetre közölte: csak pozitív emlékei vannak G. Fodorról, aki a magánéletben kifejezetten szerény, visszafogott, mérsékelt ember. Török generációjuk legokosabb, legtehetségesebb, legérdekesebb és legszorgalmasabb politológusának tartja GFG-t, aki a szakma minden elismerését begyűjtötte. „Megítélése onnantól változott meg, amikor a napi politikával kezdett el foglalkozni. A kormányzás gyakorlata egyébként már a Gyurcsány-kormány alatt is erősen foglalkoztatta” – jelentette ki Török. Szerinte érthető a politikatudományban való csalódás és a hatalompolitikában való lubickolás. Hozzátette: ezt is ugyanolyan lendülettel és más szempontokra vakon végzi, mint korábbi munkáit. „Más kérdés, hogy itt a tét, a figyelem lényegesen nagyobb, és ha az ember nem akar tudomást venni arról, hogy az amúgy valóban létező politikai logika nem abszolutizálható, akkor bizony néha nagy hülyeségeket fog csinálni. Ahogy ez most is történt.” Igaz, mindezeket azelőtt nyilatkozta, hogy a 888 „seggnyalásból jeles” érdemjeggyel „jutalmazta” Törököt a Magyar Nemzet Magazinnak adott interjúját követően. Erre Török így reagált akkor:

„Gábor, Te tényleg azt írod rólam, hogy seggnyaló? Te, rólam?”

Csörte az ifjú konzervatívokkal és a politikai termék

Szinte minden nyilatkozónk megemlítette, hogy GFG szeret konfrontálódni, érveket ütköztetni. A konfrontálódást a politológusok is megtapasztalhatták, amikor a szakértő alapított egy citromdíjat, a Szürke Kardigán díjat. Ezzel azt a szakmabelit „ismerték el”, aki az adott évben olyan jóslattal élt, amely később nem vált be. Először Kéri Lászlónak ítélték oda, ám ő nem volt hajlandó átvenni.

Gallai Sándor, Lánczi Tamás és G. Fodor Gábor, a Politológus Védegylet tagjai felmutatják a Szürke Kardigán díjat, a politikatudomány citromdíját az átadási ünnepségen Fotó: Kovács Attila / MTI

G. Fodor saját politikai családján belül is mert és mer vitatkozni: sokak számára emlékezetes, amikor 2012 nyarán a kormánykritikus fiatal konzervatív nemzedék elbizonytalanodása és a régi kultúrában való szocializálódása miatt emelte fel a szavát a Feszti Válasz hasábjain. Ez nagy vihart kavart, a jelenleg Terror Háza-alkalmazott Békés Márton és a Design Terminal-igazgató Böszörményi Nagy Gergely azonnal válaszolt rá, kijelentve, hogy őrzik a szabadság határait, és a szervilizmusnál magasabb célokat jelölnek ki maguknak (a két írást itt lehet elolvasni).

Ugyanezen év szeptemberében blogján is nekiesett a fiatal konzervatív nemzedéknek, amely baloldali értelmiségivé válhat szerinte, ha nem érti meg az erő természetét. Akkor a most a Mandinernél dolgozó Szilvay Gergely válaszolt. Szerinte „baloldali értelmiségi magatartás, amit GFG művel, nevezetesen a hatalom külsődleges, teljes igazolása, azaz a talpnyalás”, erőkultuszát pedig cinikusnak és relativistának nevezte. „Konzervativizmus nem egyenlő machiavellizmus. Utóbbiból némi adalék rendben van, de ne legyen abszolút” – fogalmazott Szilvay. 2013 novemberében aztán G. Fodor egy HVG-s nyilatkozatával utalt vissza: „Miért is baj az, ha valaki hisz politikai igazságokban? Ez nem szervilizmus, nem seggnyalás.”

Az sem tetszett sok fideszesnek, hogy GFG egy a Magyar Narancsnak adott tavaly februári, emlékezetes interjújában kijelentette: „A jobboldali értelmiségiek közül sokan vannak abban a tévedésben, hogy a »polgári Magyarország« hívószót politikai realitásnak gondolják, pedig az természete szerint politikai termék volt. Ők még ma is azt gondolják, hogy az 1998 és 2002 közti Magyarország valóban polgári Magyarország volt. Ez óriási tévedés.” A mondatok a jobboldali értelmiséget és több fideszes politikust is felháborítottak. Balog Zoltán emberierőforrás-miniszter okoskodó elemzőként utalt GFG-re Orbán Viktor 2015-ös évértékelője előtt. A miniszterelnök pedig azt mondta: „Mi egy kereszténydemokrata alapokon álló, néppárti közösség vagyunk, amelynek eszménye, vezércsillaga a polgári Magyarország. Nem hiszem, hogy a következő száz évben változás lenne ebben.”

A konfliktusgeneráláson túl a megbotránkoztatás sem áll távol GFG-től. Egyik könyve, a Kormányzás/tudás címlapján Batthyány Gyula Kupleráj című festménye látható. A kötetben Gustave Courbet A világ eredete című, női nemi szervet ábrázoló alkotását is elemezte, így írva róla: „Egy kitárt női ágyék, amely hívogatóan csalogat a szeméremrés mesterien festett vonalával, mégis szükségképpen torzó marad.” 2012 októberében blogján közölte a Férfiasság című posztot, amelyben ágaskodó cövekhez hasonlította Orbán Viktort, akire egyébként több forrásunk szerint is felnéz. (A szexualitáshoz fűződő szoros viszony a 888-nál is megvan, emlékezzünk csak a Migráns CSÖ888Skontent!!! című januári vagy a Szőrös vagy borotvált? és a Biciklizz bugyi nélkül! című április közepi posztjukra.)

Orbánista kamikaze

Olyannyira felnéz a kormányfőre, hogy a 888 ügyeit ismerő forrásaink szerint mindenkit szabad támadni a portálnál – ahogy azt megtették például Csepreghy Nándor államtitkárral is –, egyetlen embert kivéve: Orbánt. Talán e szimpátiának az is oka, hogy a miniszterelnök GFG-hez hasonlóan vidékről érkezett a fővárosba, és az ellenséges budapesti elit ugyanúgy lenézhette őket, ráadásul a focit is mindketten szeretik. Beszéltünk olyannal, aki szerint GFG bizonyítási kényszert érez a miniszterelnök felé, akivel – tudomásunk szerint – négyszemközt nem, csak kommunikációs csapat tagjaként szokott találkozni.

Teljesen ellentétes véleményeket is hallottunk a politológusról: egyesek szerint csak a pillanatnak él, és nem lát előre, mások pedig úgy vélik, hogy forrófejűnek tűnik, de mindig van koncepciója – nem szuperintelligens, csak előre gondolkodik. GFG egyik forrásunk szerint úgy tartja magáról, hogy mindenben ő a legtökéletesebb, ha pedig hibázik, mindent képes megmagyarázni, és lyukat beszél az ember hasába, miközben nem lehet neki ellentmondani. Más pedig azt mesélte az MNO-nak, hogy a gondolkodó fontosnak tartja a kritikát, de a folyamatos atrocitások – előfordult, hogy leköpték az utcán, olykor beszólnak neki – nyilván nem esnek jól.

Ezek jó részére azonban immúnis, ezért lehet kamikaze, aki a Fidesz számára szükséges elefánt a porcelánboltban egyik nyilatkozónk szerint, hiszen egységbe kovácsolja – saját magával szemben – a pártot, amelyben a „budai úri gyerekek” küzdenek az urizáló elittel szembehelyezkedőkkel. Valószínűleg tetszik is GFG-nek ez a szerep – mondta forrásunk, aki szerint a 888-at tulajdonló Habony Árpádot is tisztelheti az elemző. Róla 2013-ban GFG azt mondta: legenda, akit a sajtó tesz azzá, mert nem érti, milyen politikai tudással rendelkezni. Forrásunk úgy véli, Habonnyal hasonlóan gondolkodnak a világról: nem a konzervatív értékek fontosak számukra, hanem a győzelem. Hozzátette: GFG az újságírást is politikacsinálásként fogja föl.

A hétvégi apuka

Ugyan az ifjú konzervatívokkal összekapott néhány éve, fontos számára a bajtársiasság. Információink szerint GFG még a 888-at kiadó Modern Media Groupnak sem árulta el, ki írta az ominózus Tóbiás-cikket. Egy másik forrásunk ezt nem bajtársiasságnak nevezte – mert az kölcsönösséget feltételez –, hanem lojalitásnak.

Volt, aki rettenetesen feszült emberként írta le, de akadt olyan is, aki szerint GFG rendkívül figyelmes, „emberileg rendben van”. Ugyan a Tóbiás lányáról közölt 888-as sorok után meglepő, de a Kiss Lászlóról írt posztja után már annyira nem, hogy GFG hétvégi apuka is, Bianka nevű 5-6 éves lányát több forrásunk szerint is tenyerén hordozza.

Természetesen a portréhoz szerettük volna megszólaltatni magát G. Fodort is, ám ahogy más lapok, úgy mi sem jártunk sikerrel. Szerinte „a politikai hadviselés törvényei szerint” készül róla ez a portré. „Változatlanul úgy látom, hogy indokolatlan rólam portrét írni, nincs bennem semmi érdekes, végzem a munkámat, ennyi” – szögezte le, amikor kérdéseinkkel megkerestük.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »