Vajon ki lehet az, aki napjainkban iratvédő mappával és örökíróval a kezében száguldozik a felvidéki települések utcáin, terein, üzletláncain át? Ott, ahol általában sok ember tartózkodik. Biztos kitalálja: a független képviselőjelölt!
Megszólít békésen sétáló, egymással beszélgető vagy kirakatokat bámuló, ácsorgó, látszólag ráérős embereket. Füle mögött a tollal, amit aztán idegesen keresgél, ha a kiszemelt áldozata hajlandóságot mutat aláfirkantani a függetlenségét és a választásokon való indulását biztosító ívet. Szinte vadászik az emberekre, mi pedig menekülünk előle. Néha csalódnia kell, amikor a megszólítottról kiderül, hogy nem is idevalósi, csak turista, illetve rokoni vagy beteglátogatásra érkezett a településre. Alá nem írhat, mit keres ez itt? Aztán rohan tovább, és nagyon örvend, amikor ismerősre bukkan. Neki nem is kell sokat magyarázkodnia, csak annyit mond, hogy a megyére, vagy a helyi képviselő-testületbe szándékozik bejutni. Vagy mindkettőbe. Persze függetlenül, mert ezek a pártok, ugye, teljesen megbízhatatlanok. Majd ő megmutatja szólóban, hogyan kell politizálni, mi fán terem a magyar politikus, ha felvidéki! Mindentől és mindenkitől legyen független, asszonytól is, embertől is, saját magától is! Neki aztán ne parancsoljon senki, senkinek se fog felelősséggel tartozni, ő tudja jól, mit kell csinálni és hogyan. Kemény és határozott!
Vannak persze cselesek is, akik már az önjelölésnél tudják, hogy hova, kihez fognak tartozni, kit fognak vagy nem fognak az önkormányzatban támogatni.
Melyik polgármestert, melyik megyefőnököt, frakciót. Valamit valamiért! Aztán vannak még ennél fondorlatosabbak is, akik kihasználják a kettős választásból adódó lehetőséget. Hiszen két választás lesz októberben a Felvidéken, mint ahogy Mikszáth regényében (Két választás Magyarországon) is. A helyi képviselő-testületbe teljesen függetlenül próbálnak meg bejutni, a megyeibe pedig a Szövetség színeiben, vagy fordítva. Csak részben függetlenek, annyira azért nem! Ahogy a helyzet kívánja… Ügyeskedő jelöltek, reméljük, így is végzik, nem pedig képviselőkként!
A független polgármesterjelöltek nagyobb urak, nekik vannak embereik az aláírások gyűjtésére. Sőt, versenyt is hirdethetnek. A legtöbb aláírást begyűjtő különleges jutalomban részesülhet: elsőként gratulálhat majd a jelölt esetleges győzelméhez… Addig is 3 örökírót és 2 monogramos bögrét kap, egyet az asszonynak, egyet magának. Ezek a polgármesterjelöltek úgy vélhetik, elég nekik bajlódni a gyakran rakoncátlankodó képviselőkkel, púp lenne a hátukon megfelelni még egy pártnak is.
A magyarokkal és szlovákokkal vegyesen lakott településeken a polgármesterek esetében talán még érthető is valahol ez a kvázi függetlenség…
Nyár van, és az lesz még egész augusztus végéig, amikor majd le kell adni az induláshoz szükséges aláírásokat. Nem keveset kell kopogtatni! A függetlenként induló képviselőjelöltnek, polgármesterjelöltnek például egy húszezres településen egyaránt 500-at! Kicsit fura is ez az egyenlőség! Látjuk, hogy a teraszos kávéházi asztaloknál most mindenki lázasan (alá)írogat. Hemzsegnek az asztalokon a papírlapok, a felszolgálók rendelés nélkül, tízesével hordják ki a kávé mellé a feltöltésre váró üres íveket. A megbízótól kapott busás borravaló ellenében a Józsiét, a Pistáét, a Julisét és a Piroskáét is. Az orvosi rendelők várótermeinek és a kocsmáknak az asztalai, a gyógyszertáraknak, kulcsmásolóknak, trafikoknak és hentesüzleteknek a polcai most roskadoznak az aláírásokra várakozó papírhalmazoktól. A nővérke a rendelőben, figyelmeztetőleg, az egyik kezében injekcióstűt, a másikban aláírandó lapot tart.
A szemfüles hentes is megengedi a gyűjtést: majd kiteszem a mangalicás szalonna mellé, az nagyon menő hely, mindenki látni fogja. Csak előbb vásároljon nálunk jó sokat!
A névnapi, születésnapi buliban a desszert előtt osztja ki a háziasszony az aláírásra váró íveket. Amíg a vendégek ki tudnak igazodni a kitöltendő rubrikák között, és még a nevükre is emlékeznek… Hazai focimeccsen a lelátó padsorai között egyensúlyozó szurkolók adják tovább egymásnak a lapokat. Csak nehogy egy vendégszurkoló kezébe jusson.
Augusztus 30-án, a leadás napján pedig kígyózó sorok állnak majd a városházák és a községházák előtt! Érkeznek a jelöltek az összegyűjtött aláírásokkal! Többen lesznek, mint legutóbb, mivel a megyei és a helyi önkormányzatok képviselő-testületeibe ugyanazon a napon szavazunk, és a politikában való csalódottság miatt talán nagyobb lehet a függetlenség igénye. Viszont a helyi politika, ami inkább közösségről szól, nem összekeverendő az országos nagypolitikával. Hajrá!
Az írás pár nappal a jelöltállítási határidő előtt jelent meg a Magyar7 hetilap 2022/35-ös számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
