Függetlennek látszó közgazdászok

Függetlennek látszó közgazdászok

Nagy szolgálatot tett az ellenzéknek Petschnig Mária Zita a minap, amikor a költségvetési vita megkezdése előtt ellátogatott a parlament bizottsági ülésére kivesézni a jövő évi költségvetés tervezetét néhány kollégájával.

A Pénzügykutató Zrt. tudományos főmunkatársa és a többi „független” közgazdász elképesztően kreatívnak bizonyult a büdzsé ostorozásában, sorra mellőzték a gondolatmenetüket alá nem támasztó, ám lényeges tényeket, közben pedig végig fenntartották a szakértelem látszatát. Volt miből inspirálódniuk a kormánnyal szemben ülő képviselőknek. A közgazdászoknak még arra is maradt energiájuk, hogy alkalomadtán csípős megjegyzéseket tegyenek az egyedüli olyan társuknak, aki más véleményt fogalmazott meg, György Lászlónak.

Mi volt az, amiről nem beszéltek vagy csak lábjegyzetben tettek említést a meghívott szakemberek? Például az, hogy 2017-ben úgy költhet többet az ország a családokra, az oktatásra és az egészségügyre, hogy közben a hiány is az uniós küszöb alatt marad. Mindeközben tovább csökken az államadósság és a külső sérülékenység is, ráadásul sikerült egyfajta hitelességre is szert tennie az országnak abból kifolyólag, hogy már hosszú ideje nem hogy magasabb, de a kitűzöttnél lényegesen alacsonyabb szinten teljesül a deficit. Petschnig Mária Zita 2006-ban a Kényszerhelyzetben című tanulmányban épp a költségvetési politika hitelességéért szállt síkra azt követően, hogy végigvezette, hogyan nem valósultak meg addig a kitűzött célok. Ezek után finoman szólva érdekes, hogy egyetlen elismerő szó nélkül sárba döngöli azt a gazdaságpolitikát, amely az általa korábban kívánatosnak tartott pályán halad.

A Pénzügykutató Zrt. főmunkatársa a hangsúlyt arra helyezte mondanivalója ismertetésekor, hogy a költségvetés növelni fogja a társadalom szétszakítottságát, és nehezményezte, hogy miért nem a hátrányos helyzetűek kapnak többet. Úgy tűnik, hogy az ellenzéki politikusok közül többen is egyetértettek vele, hiszen ezek a gondolatok köszöntek vissza pontosan ezekkel a szavakkal Tóbiás Józsefnek, az MSZP elnök-frakcióvezetőjének a felszólalásában a költségvetési törvénytervezetről szóló vitában a parlamentben. Az LMP vezérszónoka sem volt ehhez képest túl eredeti, amikor a leszakadás és szétszakadás büdzséjéről beszélt. Valószínűleg egyikük sem értesült arról, hogy tovább bővül például a közmunkaprogram, amely a legelesettebbeknek valódi esélyt kínál a felemelkedésre ahelyett, hogy segélyekkel lélegeztetőgépen tartaná a perifériára szorultakat.

A jogbiztonságot és a kiszámíthatóságot hiányolta Vértes András felszólalásában, miközben kétségeit fejezte ki afelől: mennyire lesz sikeres az a „furcsa fordulat”, hogy a jegybank abbahagyta, a kormány pedig elkezdte a lazítást. Előadását hallgatva inkább az tűnt furcsának, hogy 2005-ben mennyivel pozitívabban tekintett előre a közgazdász. A GKI Gazdaságkutató Intézet vezetője akkor a Portfoliónak így nyilatkozott: gyökeresen új gazdaságpolitika szükségességét hangsúlyozni költői túlzás. Változások aztán nem is történtek, s így lett 2005-ben 7,8 százalék a deficit, az utána következő évben pedig 9,3 (!) százalék. Bármennyire meglepő, Vértes volt az öt közgazdász közül a legkorrektebb, ő volt az egyetlen, aki kerek mondatokban elismerte a gazdaságpolitika eddigi eredményeit, mielőtt a kifogásait ismertette volna.

Ádám Zoltán, a Kopint-Tárki ügyvezető igazgatója lemaradhatott a Klik átalakításáról szóló hírekről, hiszen azt nehezményezte, hogy a nagy elosztórendszerekben pusztán bérfeszültségeket orvosol a kormány, a szerkezeti feszültségek pedig kezeletlenek maradnak. Oblath Gábor, az MTA tudományos főmunkatársa pedig, aki az államadósság elleni küzdelmet korábban a HVG-nek kommunikációs ügynek nevezte és 2012-re fájdalmas kiigazításokat vetített előre, azt ecsetelte elemzésében, hogy a kormány makrogazdasági számai túlzottan optimisták. Ezzel a gondolatmenettel a képviselők mostanában óvatosabban bánnak: miután az elmúlt hat évben a vészjósló előrejelzések – nem csak 2012-re – sorra megbuktak, így ezen a fronton nem sok támadás érheti a költségvetést. Éppen ezért Romhányi Balázsnak, a Költségvetési Felelősségi Intézet ügyvezetőjének előadása sem lehetett túl inspiratív a politika számára, hiszen a hangsúlyt ő is arra helyezte, hogy egyes előirányzatokból befolynak-e a kijelölt összegek.

A világ legtermészetesebb dolga az, ha a képviselők a független közgazdászok kottájából merítenek ötleteket, amikor a költségvetést készülnek szitává lőni. A kérdés az, hogy hol vannak a pártatlan szakemberek? Amikor néhány év alatt több százezer munkahely jött létre, az ország külső adóssága meredeken esett, növekedett a fogyasztás, megkezdődtek a bérrendezések a hagyományosan elhanyagolt területeken, nem lehet azt állítani, hogy minden elhibázott. Ez így nem hiteles. Ha az ellenzék és a szakemberek így folytatják, nincs jövőjük. Cserébe viszont a jelenlegi kormánypártoknak nincs miért aggódniuk. Persze valamilyen szinten baj is ez nekik, s főleg az országnak, mert továbbra sincs kivel igazi párbeszédet folytatni. Előbb-utóbb azonban ez is változni fog, ha nem mással, az új közgazdász-generációk színre lépésével. Az MNB oktatási programjain keresztül már dolgozik azon, hogy ez a váltás minél hamarabb végbemehessen.

Farkas Zsuzsa


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »