Francia felvilágosodás – sötét középkor?

Francia felvilágosodás – sötét középkor?

Akik még jártak a kommunizmusban iskolába, biztosan megtanulták, hogy az akkori magyar helyesírás szabályai szerint minden ünnepet kis kezdőbetűvel kellett írni, kivéve hármat: a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat, a Nagy Honvédő Háborút és a Nagy Francia Forradalmat.  Rendszerváltozás jött, és most már ezeket az ünnepeket is kisbetűvel írjuk, mint a karácsonyt, sőt már a „nagy” jelzőt sem kell a vörös-véres terrorrendszerek neve elé tenni. Mindezek ellenére néha megdöbbenve olvasom, hogy egyesek még mindig használják a „sötét középkor” kifejezést, amit a francia „felvilágosultak” terjesztettek el azért, hogy igazolják készülődő puccsukról, hogy az sokkal jobb lesz, mint a régi rendszer. A francia forradalom utáni időszakban és évszázadban Európa legtöbb országában elindult a szekularizmus, melynek célja az volt, hogy kiszorítsák az Egyházat a politikai-társadalmi életből. Lecseréljék azt az „ideológiát”, ami évszázadokon keresztül dominálta az európai kultúrát. Helyette hoztak olyan „filozófiákat”, mint a francia felvilágosodott forradalom, a kommunizmus és a fasizmus. A francia forradalomnak még a Wikipédia szerint is több százezerre tehető a civil halálos áldozata köszönhetően a guillotine-nak és egyéb tömegmészárlásoknak, nem számítva a rendszer érdekében fenntartott háborúk áldozatait. A fasizmus és a kommunizmus áldozatairól nem is érdemes szót ejteni, azokat az eseményeket ma már nem ünneplik meg és eltörölték a hozzá kacsolódó nemzeti ünnepeket, kivéve Oroszországban. De ha a franciák a mai napig büszkén énekelhetik nemzeti himnuszukban, hogy: „öntözze rút vérük a határt”, tudván, hogy a forradalomban ezt a dalt ártatlanok százezreinek a kivégzéséről írták, akkor az oroszoknak is megbocsátható. De ezek után mondjuk azt, hogy a középkor volt a sötét, a francia felvilágosodás pedig a világos? Hát, ízlés dolga, én mindenestre nem értem.

Ha csak Franciaországot nézzük, akkor ebből a guillotine-os rendszerből mára egy szekularizált államrend, köztársaság született. Ennek egyik alapelve a laikusság, vagyis a vallás(ok) nélküli társadalmi rendszer. Ez pl. úgy nyilvánul meg a hétköznapi életben, hogy ha egy település vallási jellegű, mondjuk II. János Pál pápa szobrot akar építeni, akkor azt közterületen nem teheti meg, mint ez történt Bretagne-ban. A szobor ellenzői természetesen a laikusságra hivatkozva követelték, hogy az állam tiltsa meg vallási jellegű szobrok emelését közterületen és nyertek.

Furcsa továbbá, hogy egyre több iskolai menzán kezdenek olyan választható menüket összeállítani, amiket nyugodtan ehetnek a muzulmán gyerekek, mert garantáltan nincs bennük sertéshús. Ez a figyelmesség természetesen csak a muzulmán gyerekekre vonatkozik, olyan esetet még nem hallottam, hogy hamvazószerdán, vagy nagypénteken figyelembe vették volna a katolikus böjtöt vagy, hogy a farsangi bálokat és karneválokat a nagyböjt előttre szerveznék meg. Az iskolai menza-kérdés országos vita témává vált néhány éve Franciaországban. Persze ha a katolikusok vallási érzékenységét nem veszik figyelembe, akkor, elvárható lenne, hogy ne tegyék ezt a muzulmán lakosok esetében sem. A vita eredménye nagyjából az lett, hogy legyen sertésmenetes menü kínálat, de ne a muzulmánok miatti érzékenységből, hanem pl. a vegetáriánusokra való tekintettel. És erre mindenki megnyugodott. Ezekre a nagy francia társadalmi vitákra szokta apám azt mondani, hogy nincs ezeknek jobb dolguk? Vagyis magyar szemmel nézve egyesek álproblémákat gyártanak, hogy aztán fel tudják kínálni az álmegoldásokat.

Persze egy kicsit vicces, hogy a laikusságot büszkén követelők azért Szűz Mária menybevételének ünnepén (aug. 15.), vagy Krisztus menybemenetelének ünnepén nem dolgoznak, ezek is munkaszüneti napok a laikus, szekularizált Franciaországban. Tehát ha arról van szó, hogy ne dolgozzunk, akkor egy kicsit katolikusok vagyunk, egyébként büszke laikusok!

Bizonyára hallottak a Metz-i katedrális esetéről is, ahol a katolikus katedrálisban húsvétvasárnap techno diszkót szervezett a város vezetése. No komment. Illetve annyi mégis, hogy a francia forradalom egyik nagy vívmánya volt, hogy elvették az Egyház javait, és azok a mai napig az állam tulajdonát képezik. Így szervezhetett a helyi önkormányzat, mint a katedrális tulajdonosa techno-diszkót a templomba.

Szent Jeanne d’Arc esete is tükrözi a francia szekularizált társadalmi berendezkedést. Az Orléans-i szüzet (nem legenda, történelmi figura!), aki parasztlányként vezette a francia hadsereget tizenévesen, angol követelésre máglyán elégették 1431-ben. Hordott egy gyűrűt, amit állítólag még az apjától kapott és amit az angolok elkoboztak és Angliában őrizték néhány héttel ezelőttig. Egy francia politikus, európai parlamenti képviselő, Philippe de Villiers magán kezdeményezésére ezt a gyűrűt visszavásárolták tulajdonosától és ünnepélyes keretek között visszavitték Franciaországba. A francia politikusok erre kifejezték méltatlankodásukat, parlamenti vitát kreáltak abból, hogy egy állami katonai iskola diákjai uniformisban is megjelentek a rendezvényen, sőt katolikus énekeket énekeltek. Panaszt is tettek a honvédelmi miniszternél. Emiatt a katonai iskolának mentegetőznie kellett, hogy a katonák csak, mint magánemberek voltak jelen, és igen, előfordul, hogy egyenruhában jelennek meg különböző eseményeken, például esküvőkön is, ami nem volt soha probléma. Tehát egy történelmi, hallatlan francia személyiség fennmaradt gyűrűjének visszavitele majdnem 600 év után, mint nemzeti örökség, csak annyi reakciót vált ki egyesekben, hogy a katonák miért hordtak egyenruhát és énekeltek katolikus énekeket.

Félreértés ne essék, szeretem Franciaországot, a francia kultúrát. A Magyar Hírlap néhány napja megjelentetett egy cikket „Franciaországnak vége…” címmel, ami szintén arról számol be, hogy hol tart ma a felvilágosult, a kereszténységet véresen lesöprő francia társadalom. Országukat eladták a szaudi és quatari „befektetőknek”, és multiknak, akik erőteljesen iszlamizálják az országot. Nincs jelenleg semmilyen alternatívájuk arra, hogy milyen jövő várhat a gallok országára. Egy francia ismerősöm nemrég sajnálkozva mondta, hogy a jelenlegi helyzet a gyarmatosítás időszakának a bosszúja. Tehát még nem is nagyon panaszkodhatnának. De látnak-e még valamilyen jövőt a francia nemzetnek, az kérdés.

The post Francia felvilágosodás – sötét középkor? appeared first on PolgárPortál.


Forrás:polgarportal.hu
Tovább a cikkre »