Forró Krisztián (MKP): Kérdés, elég nagy volt-e a pofon, vagy még bírunk keményebbeket is

Forró Krisztián (MKP): Kérdés, elég nagy volt-e a pofon, vagy még bírunk keményebbeket is

A 2020-as parlamenti választás a felvidéki magyar képviselet teljes bukását hozta. Kivétel nélkül, és sajnos megérdemelten. A kiútkeresés azóta is akadozik, mint ahogy az elengedhetetlen személyi konzekvenciák levonása is. A Körkép.sk-n ezért társadalmi vitát indítottunk a felvidéki magyar politizálás jövőjéről.

Akik felkérésünket eddig elfogadták:

Solymos László (Most-Híd),

Nagy József (Összefogás/Magyar Közösségi Összefogás),

Németh Gabriella (MKP)

Keszegh Béla (Független)

A társadalmi vita tovább folytatódik a Körképen, az elkövetkező napokban többek között Samu István, Orosz Örs, Mede Ferenc, Nagy Dávid és Király Zsolt véleményét is közöljük.

A Körkép.sk továbbra is várja a politikai vezetők, intézményvezetők, civil személyek, közéleti szereplők, mint ahogy olvasóink véleményeit is.

Forró Krisztián évekik az MKP Országos Elnökségének tagja volt, jelenleg megyei képviselő Nagyszombat megyében. 2018-ban lemondott az MKP Galántai járási elnökségi posztjáról. A 2020-as parlamenti választások előtt néhány napig országos kampányfőnök volt.

Mit csinál Forró Krisztián ezekben a napokban, mivel foglalkozik március óta?

Már március előtt is háttérbe húzódtam a politikából. A parlamenti választás során nem indultam egy párt listáján sem. Elsősorban vállalkozásom irányítására helyeztem/helyezem a hangsúlyt. Tekintettel a jelenlegi válsághelyzetre, energiám nagy részét ennek szentelem, hiszen 25 kollégámért, illetve azok családjáért vagyok közvetve felelős. A Megbecsültek Társaságának elnökeként továbbra is aktívan próbálom segíteni tagjaink, a szépkorúak életét.

Hírdetés

Tény, hogy ezek az aktivitások a koronaválság időszakában a minimumra csökkentek, hiszen érthető okok miatt sem rendezvényeket, sem kirándulásokat nem szervezünk. Továbbra is igyekszünk kapcsolatban maradni tagjainkkal, és nem ritkán reményt önteni beléjük. Emellett természetesen nem maradhat el a család sem. Sokat vagyunk együtt, sok a közös program, sokat beszélgetünk, és úgy érzem, még közelebb kerültem mindhárom fiamhoz ez alatt az időszak alatt. Ha valami pozitívumot kellene kiemelnem ebből az időszakból, ez biztosan az lenne.

Hogyan értékeli a parlamenti választások eredményét önmaga, a magyarokat megszólító politikai pártok és össz-szlovákiai szempontjából?

A választási eredmény nagy pofon volt a felvidéki magyarság számára. A kérdés az, elég nagy volt-e, vagy még bírunk keményebbeket is. Ez a lejtmenet ugyanis nem márciusban kezdődött, ez csak a kicsúcsosodása volt. Véleményem szerint a felvidéki magyarok nagy részének van olyan magyar politikusa, akiben nem bízik, ellenérzéseket táplál vele szemben, és ezért hajlamos elfordulni a felvidéki magyarságot képviselni akaró pártoktól.

Úgy gondolom, a Magyar Közösségi Összefogás listája azért nem jutott be a parlamentbe, mert a felvidéki magyarok meghatározó része nem hitte el, hogy valódi összefogásról van szó. Nem volt számukra hiteles ez a formáció. A „Szavazzatok ránk, mert magyarok vagyunk!“ szerintem ma már kevés a mozgósításhoz.

Ami pozitívum, hogy a választás komoly változást hozhat a politikai, illetve társadalmi életben. Remélhetőleg ez a folyamat magával hozza a megtisztulást, átláthatóságot, és az emberek ismét visszanyerik bizalmukat az államapparátussal, jogrenddel szemben. Ehhez mindenképpen nagyon sok erőt és kitartást kívánok a jelenlegi kormánynak.

Mi lehet a hogyan tovább? receptje a felvidéki magyar képviselet számára? A jövőt illetően hol látja benne esetlegesen a saját szerepét?

Az szerintem nem lehet kérdés, hogy összefogásra van szükség. Nem csak politikai téren, hanem társadalmi szinten is. Ehhez hozzátartozik az is, hogy társadalmi szervezeteink is felvegyék ezt a hozzáállást. Összehangoltan kellene tevékenykedniük, hogy egymást erősítsék. Nem várhatunk állandóan csak a kívülről jövő támogatásokra, segítségre. Magunknak kell elsősorban bebiztosítanunk boldogulásunk feltételeit.

Ez a választás is megmutatta, hova vezet a megosztottság. Meg kell határozni a prioritásokat. Az MKP már a 2016-os választásnál is megnyitotta listáját, volt egy fajta összefogás, mégsem volt elég. Ki kell mondani, a több mint 10 éves megosztottság oda vezetett, hogy már egy teljeskörű magyar összefogás sem tudja garantálni a parlamenti küszöb elérését. Az összefogás irányát mindenképpen tartani kell. Ettől függetlenül, ha azt akarjuk, hogy a felvidéki magyaroknak legyen erős és önálló képviseletük, vállalnunk kell az esetleges partnerséget az ügyeinket felvállalni hajlandó szlovák pártokkal. Külön szeretném hangsúlyozni, hogy PARTNERSÉGET, melyben meg tudjuk tartani függetlenségünket.

Hogy látja a jelenlegi kormánykoalíció és a magyar-szlovák kapcsolatok alakulását az elkövetkező 4 évben?

A kormánykoalícióval kapcsolatban pozitívan tekintek a jövőbe. Az első komoly megmérettetéssel rögtön megalakulásánál találkozott. Ami a koronaválság egészségügyi oldalát illeti, véleményem szerint remekül teljesít. Kívánom, hogy a válság gazdasági oldalát is hasonlóan jól kezelje.

Bízom benne, hogy a V4-es országok együttműködése még szorosabb lesz, és ezáltal az erejük is növekedni fog, ami régiónk erősödését is szolgálná.

Bevallom, az elkövetkező időszakkal kapcsolatban látok némi veszélyt is a magyar-szlovák kapcsolatok szempontjából. Hiszen tudjuk, hogy a múltban a válságokat követő időszakokban általában erőre kaptak a szélsőséges erők és nézetek. Ez ránk, felvidéki magyarokra nézve nem lenne jó. Ez tovább erősíti az összefogás és a felelősségteljes politizálás szükségét.

Az interjút készítette: Király Zsolt


Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »