Forradalmi kisebbség behúzás

Forradalmi kisebbség behúzás

Az előző bejegyzésben igyekeztem oszlatni a téma körüli boszorkányságot. Ezúttal az őshonos nemzeti és a keresztyén kisebbség oldaláról közelítek a meleg kisebbséggel való egybemosásra. Október 6-án a magyarok nem hunyászkodtak meg, nem számításból vagy külső nyomásnak megfelelő cselekedetükért vállalták a felelősséget, és nem adták fel abbéli hitüket, hogy nemzetük jobb jövőt érdemel. Ez sajnos nem az idei referendumról, hanem az aradi vértanúk múltidézéséről szól, amiben rendületlenül helytálltunk.

A székely csavaros észjáráson megfutott a menet, a közülünk valók behúzták azzal a hergetéssel, hogy “És lám, lám, mégis van olyan téma, amelyet tekintve a székelyek félretesznek minden ellenérzést, elfelejtenek minden sérelmet, s tömegesen piros-sárga-kékbe öltöznek, román nyelven adnak hangot a hitüknek és meggyőződésüknek, és egy csónakban eveznek a notórius székely zászlót perelővel.” Hiába, hogy volt már román-magyar nemzeti büszkeségen átlépő ügy, ahol a magyar képviselők és Vadim szerű románok is egyet értettek (Verespatak), ezúttal a voksolást megelőző erőszakos és negatív kampány következtében a jogosultak többsége nem tudott elvonatkoztatni a politikai tőkét kovácsoló és az LMBGT lobbit erősítő hamis hírektől, hangulatkeltéstől.

Mi nem a román kormány, még csak nem is az ortodox egyház szavára kellett volna elmennünk szavazni. Az erdélyi magyar keresztény egyházak is a házasság meghatározásának megvédést támogatták. Keresztyén álláspontra kellett volna figyeljünk. A felmérések szerint az ortodoxoknál is vallásosabbak vagyunk – valószínű el nem fér a fejünkbe, ez, hogy lehet, de nagyon egyszerű: a képmutatásban valóban előttük járunk. Akik magyar állampolgárok, és nem szavaztak, Magyarország nemzet és család politikáját is rossz színben tűntetik fel, mivel ott az alkotmányban a házasság úgy fogalmaztatott meg, ahogy ez a referendum kérte: férfi és nő szabad elhatározásából kötetett.

Ha hűek vagyunk a progesszivista elvekhez, ahol nincs egy központi értékrendszer, ami keretet adjon a haladásnak, akkor valóban csak az osztályharcot és lényegében ugyanazt, egy kisebbséget és elnyomókat látunk mindenhol. Ennek egy eszméletlen példája Dan Tănase retórikája a székelyföldi elnyomott román kisebbséggel. Az elviekben erre az eszmerendszerre alapuló kommunizmussal volt a magyarságnak egy 56-os szabadságharca, amit anno elfojtott a nagy testvér, de csak ideiglenesen tudta fenntartani az elnyomást. A sok csillagos nagy testvérnek viszont ezirányú szállóigéi mára úgy elbűvöltek, hogy  önként mondtunk le a szabad, demokratikus jogainkról, annak érdekében, hogy egy a nagy testvér tetszését munkáló politikai elitet lassan, de biztosan helyzetbe hozzunk.

Hírdetés

A referendum elvi ellenzői rendszerint a progresszivista (szocialista-liberális) értékrendre alapozva szeretnék megváltoztatni a házasság intézményét. Jean-Claude Juncker az EU bizottság elnöke idén éket vert az EU-ban azzal, hogy méltatta Marx Károlyt a születési évfordulójának alkalmából. Ezért sem mellékes, hogy a progresszivista forradalmat hirdető Marx “A kommunista párt minfesztójában” a vallással együtt a család intézményének a megszüntetését is előirányozta. A Freudo-Marxizmussal (viccesebben szexomarxizmus) az osztályharc kiterjedt a nemek közötti harcra, de ez utóbbi már nem a család megszüntetését, hanem az újra fogalmazását követeli.

Bár az LMBGT képviselte nemi hajlamaikkal kisebbségben élők és a Minority Safepack képviselte őshonos kisebbségek egy-egy kisebbséget képviselnek, de ezen, illetve politikai számításon túl nem igazán érdemes hasonlónak nevezni a két merőben más kritériumok alapján összeálló kisebbséget. A megfeleltetést próbálják fenntartani azzal, hogy a szexuális orientáció is genetikailag meghatározott kategória, nem mi választjuk, ahogy anyanyelvünket sem, holott a szexuális orientáció kérdése nem ilyen ilyen egyszerű, hogy genetikailag determinált – ez nem tényszerű az LMBGT személyek esetében, mint az, hogy egy vagy két X kromoszómád van. Hajlamról beszélhetünk tehát, mert éppenséggel az LMBGT ügyködik azon, hogy ne tartsuk összefüggésben egyáltalán genetikával, a biológiai nemmel a szexuális hajlamot. Különbözőség abban is tetten érhető, hogy míg a Minority Safepack, őshonos kisebbségekért küzdő mozgalom aláírásgyűjtésbe kezdett, hogy komolyan vehetőek legyenek az őshonos kisebbségek jogai, addig az LMBGT lobbi különösebb demokratikus mutatvány nélkül is jogi és irányelvi előírásokat fogadtatott el az EU-val. Sem Európát, sem Amerikát, sem az ENSZ-t, sem a nemzetközi think-tankeket, sem a nemzetközi médiát, sem senki mást, aki fontos lenne odakint, nem igazán érdeklik a romániai magyarok kisebbségi jogai vagy területi autonómiaigénye. Sőt, a durvább ukrajnai magyar kisebbség ellenes jelenségek sem fájnak igazán, inkább csak Magyarországot piszkálják, hogy ne blokkolja már az ukrán jófiúk EU/NATO csatlakozását.

A “coming out”-oló, halkan igenre szólító magyar képviselők nyilatkozataira általánosan jöttek az olyan megjegyzések, hogy szégyelljék magukat, mert kisebbségiként egy kisebbségi lobbival szemben foglalnak állást. Ez egy olyan modern, mesterségesen kialakított világot vetít előre, ami kevésbé nevetséges már, de ijesztő. Tudjuk, hogy a modern Románia alapokmányaként díszelgő Gyulafehérvári kiáltványban foglaltaknak a magyarokra vonatkozó része nem emelkedett jogerőre, sőt brutális jogtiprások és rendszerszintű asszimilációs politika követte. Amire a Nemzetek Ligájának elkésett válasza Genfből csak annyi volt, lehetnek kérdéses eljárások, de alapvetően nem kifogásolják Romániának a kisebbségekkel szembeni politikáját. A legújabb rendszerváltások után ugyancsak a haladó nyugati elit vezetésre kéne számítani, hogy ha az LMBGT kisebbség lobbijának engedünk, akkor majd az őshonos kisebbségek ügyei is következik, hogy megoldásra találnak? Ez az éppenséggeli világ rendje inkább összevisszaság és nem olyasmi, amiben lelkünket-értékeinket eladva kéne bárminemű reményért kapkodnunk. Továbbra is fenntartandó lenne az 1937-es Marosvásárhelyi kiáltványban megfogalmazott irányelv – kár, hogy ezúttal sem tart hozzá a fősodrú érdekképviseletünk:

A füst olyan erősen van nyomatva, hogy a kimondottan tényfeltárónak készült transindexes cikk is hemzseg a banális félreértésektől, így nem is olyan meglepő, ha még magukat hithű keresztyénként azonosítók is megcsalatva rácsatlakoznak a diverzió fújására, pl. azt osztva, hogy ez a módosítás sértené az egyszülős családokat. Ilyen tájékoztatások közepette adagolódik a riogatás: “Micsoda felháborodás lenne, ha valaki azt mondaná, hogy hárommillió román kezdeményezte, hogy az összes magyart száműzzék Romániából – hát bocsánat, az mégiscsak hárommillió román: meg kellene szavaztatni, nem?”
Egyrészt mindenről lehet konzultatív referendumot kiírni, és inkább a nép méretessék meg az ilyen szándékával ország világ előtt, mint ráhagyva a mindenkori politikai elitre csak két rossz közül válassza vélt-jogos sérelmek miatt az ellenzéket (ami egyszer szinte Vadim lett). Másrészt minden az alkotmányt módosító kezdeményezés át kell menjen az alkotmánybíróságon, és ez nyílván nem menne át az art 4, alin 2 miatt, ami kimondja, hogy meglevő jogokat nem csorbíthat a módosítási indítvány – ahogy ez a referendum sem csorbított volna jogokat, hanem biztosította volna, hogy a jelenlegi házasság meghatározás érvényben marad. A magyarok kisebbségi jogaival riogatni legalább annyira manipulatív, mint azt állítani, hogy külföldi csoportok pénzelik az LMBGT lobbit, olajozták a bojkottot (és erre már volt nem egy példa).

A terrorizmus váddal elítélt, esetleg helytelenül viccelődő HVIM tagok ártatlanul bebörtönzése zavar, védeni akarjuk az ártatlanságukat, és puffogtatunk olyan szólamokat, hogy tele akarjuk szülni a kárpát-medencét, szeretnénk szebb jövőt, stb.. Ugyanakkor hozzá a kisebbségi magyar sajtó hozzájárult az ártatlan, jól behatárolt keresztyén erkölcsi alapokon álló férfi-nő házasság meghatározás befeketítéséhez, és látszólag hidegen hagy ha kivezetődik a társadalom szélére. Inkább lennénk közömbösek a valótlanságokat terjesztő, megosztást célzó híresztelésekkel szemben, összefogva a jövőnkért.

z–aszlo


Forrás:erdely.ma
Tovább a cikkre »