Folyosók titkai, avagy a világháború emlékei Füleken. Beszélgetés Mesiarik Marossal.

Folyosók titkai, avagy a világháború emlékei Füleken. Beszélgetés Mesiarik Marossal.

A Múzeumok éjszakája rendezvény keretében új, állandó kiállítással gazdagodott a Füleki vármúzeum. A vár alatti, a múlt évben megnyitott folyosók egyikében a 2. világháború emlékeit felidéző tárlat várja a látogatókat. Egyedi kiállítás, melyhez hasonló nincs a régióban. A folyosók megnyitásának, berendezésének ötletgazdája Maros Mesiarik, a Füleki Vármúzeum munkatársa. Az óvóhelyekről, a kiállításról és terveiről beszélgettünk.

A vár, várak alatti folyosók számomra a régmúlt idők, legendák világát idézik fel. A Füleki Vár alatti folyosók, pincék sem képeztek kivételt, jóval régebbiknek gondoltam őket! Pedig nem így van! Miből jöttetek rá, hogy ez a 2. világháború ideje alatt készült?

Mi sem tudtuk, hogy mikor épült! Ez volt az érdekes, így elkezdtünk nyomozni. Voltak emberek, akik elmondták, hogy a nagyszüleik bujkáltak ezekben a pincékben, így tudtuk, hogy a világháború alatt már ott voltak. Viszont semmi más nyomot nem találtunk róluk az előtte való időszakból.

A vár  meglévő térképeit megnézve semmi nem mutatott arra, hogy ez régebbi lenne. Az oral history beszélgetéseken keresztül kaptunk visszaemlékezéseket emberektől, akik elmondták, hogy konkrétan emlékeznek arra, amikor katonák a zsidó munkaszolgálatosokat a vár alatti Felsővár utcán terelték a járatokhoz. Voltak, akik úgy emlékeztek, hogy gyerekként ott játszottak akkor, amikor a munkaszolgálatosak kihordták a köveket a pincéből. Amikor a tiszt azt vezényelte, hogy el kell hagyni a területet, őket is elzavarták. Azután robbantás volt, s újra bementek a szolgálatosok és hordták ki a követ.

Tehát vannak élő emberek, akik emlékeznek a járat ásására. A füleki zománcgyár archívumában találtunk dokumentumokat, melyek arról szólnak, hogy óvóhelyet kell építeni. A járatok építésén kb. 200-250 munkaszolgálatos volt szolgálatban. De ők dolgoztak a várban az ásatásokon, az iparművek betonbunkerének építésén, különböző gyári munkákon, építkezéseken,  a bolgáromi lőszergyárban is.

A munkaszolgálatosak fülekiek voltak?

Nem! Ide vezényelték őket, az 5008-as munkásszázad dolgozói voltak, Meilinger Dezső, nyugalmazott százados volt a parancsnokuk. A füleki Herold-kastélyban volt elszállásolva, a munkaszolgálatosak pedig a gyár kolóniájában.

Megihletett a bunkerek, az egykori óvóhelyek témája. Mondanál erről pár szót?

A 2. világháborús eredetű bunkerekből – tudjuk, hogy használták a háború ideje alatt –  a Füleki várhegyben van három folyosó, melyet valószínűleg egy komplexumnak (luftschutzstollen) terveztek, de közeledett a front, s nem lett befejezve. Ezeket úgy tervezték, hogy az egyik oldalon be lehetett menni, a másikon pedig ki. A vár mindkét oldaláról van bejárat, csak nincs összekötve és még van egy összekötött kis kijárata.

Amit most megnyitottunk, szerintem egy utólagosan gyorsan megcsinált vészkijárat. Mondhatjuk háromnak, de egynek is. Légvédelmi folyosó, aminek az építése olcsó volt, csak ki kellett vájni a sziklát. Masszív szikla kellett hozzá, de a füleki várhegyben a lapilit tufa az, ami véd a bombatámadásoktól. Vannak benne törések, amelyek a bombák okozta légnyomást egyenlítették volna ki. Nincs rajta szellőzőnyílás, ami szintén arra utal, hogy össze akarták kötni. A második kijárat lett volna a szellőző. Mind a hármat használták, bujkáltak benne az emberek.

A sídi és sávolyi út kereszteződésében van a nagy vasbeton bunker, melyben 21 terem van Rendelkezett egy egyszerű betegszobával is, a mai napig megvan a Heinekker ajtó, mely zárta azt. Megmaradtak benne az eredeti táblák a falakon,  az ajtókon eredeti feliratok, a zuhanyzók víztartályai is ott vannak. Ez egy föld feletti betonbunker, tömör betonból, méteres falakkal épült. A teteje gyepesítve, füvesítve volt, hogy a repülőgépek ne vegyék észre. Ez volt a legnagyobb komplexum.

A Vöröskő alatt is van egy járat, ami szerintünk ugyanazon időben és céllal készült. Azoknak, akik az egykori csevice rét mellett laktak, elég messze lett volna a várig eljönni.

Sokan maguknak építettek ilyen óvóhelyet. A Kistemető alatt is volt kettő. Az egyik már nincs meg, a másik igen, de ennek be van temetve a bejárata. Ki kell ásnunk, meg kell néznünk, hogy milyen hosszú. Bódi Pista bácsi, aki cserkész volt – a Cserkészotthon ott volt az udvaron – kérdezte az akkori ásóktól, hogy miért ássák. Azt válaszolták, azért mert jön a háború, el kell az embereket valahol bújtatni.

A Hulita-villa alatti óvóhely is egy szép komplexum. Egy szűk folyosó vezet le az óvóhely részre, ami több, mint 20 méterre van a föld alatt. Ez mintegy 20 ember részére lehetett kialakítva. Nevezhetnénk luxus bunkernek is, a levezető folyosó és a vészkijárathoz vezető folyosó külön ajtókkal volt lezárva. Az óvóhely fala és a föld is deszkaborítással volt kirakva, lehet hogy villamosítva is volt, legalább is erre utal az eredetinek tűnő villanyvezeték.

Megmaradt négy kis einmannbunker is. Ezek a gyári őrségnek szolgáltak, bombázás esetén oda bújtak be az őrök és figyelték, hogy például a fel nem robbant bombák hová estek le, vagy nem-e garázdálkodik valaki a bombázás után a gyár területén.

Hány személynek adtak az óvóhelyek menedéket?

A vár alatti óvóhely az egyik oldalon 150-200 fő, a másik oldalon 60-70 fő, a gyári bunker olyan 500- 700 főre volt elkészítve. A Hulita bunkerba 20 fő, a Vöröskő alattiba is elfért 50 ember biztosan. A Kistemető alatti még nem tudjuk, de az is kb. 50 embernek adhatott menedéket.

Tehát bizonyos, hogy a városban nem mindenkinek volt ilyen óvóhelye, de nagyon sokan bujkáltak a gyár pincéiben és a saját pincékben. Utóbbiakhoz, a borospincékhez borház tartozott, élelmet raktároztak benne, pokrócok, ivóvíz volt elkészítve. A pincék hátulját átütötték, hogy ha az egyik beszakad, át tudjanak menni a másikba.  Sokan emlékeztek arra, hogy a saját pincéikben bujkáltak. Volt, hogy több, mint egy hétig is. Egy visszaemlékezésből tudjuk, hogy bementek december 21-e körül és kijöttek január 1-én, s már orosz katonákat láttak kint. A vár alatti óvóhelyeken átlagban 6-8 órát töltöttek.

Füleket hányszor bombázták?

Hivatalosan a román légierő 1944 december 21-én egyszer bombázta a várost. De miután visszaemlékezők több bombázásról tettek említést, utánanéztünk. Több forrás megerősítette, hogy a várost legkevesebb négyszer bombázták. Először már november 18-án. Nem voltak ezek nagy bombázások, csak pár bomba hullott Fülekre, de  károkat okozott. Utána december 20-21-én, majd 22-én is. Ezeket is a román légierő hajtotta végre.

A vasúti hidat bombáztak le, a gyár kolóniáját is érték találatok, ahol 21-én nagyon sok munkaszolgálatos halálát említik a források. Nagyon sokan haltak meg a vasúton is.

Érdekes módon inkább a vasutat lőtték, mint a gyárat. A füleki vasúti állomás fontos csomópont volt Miskolc, Zsolna, Budapest felé. A német egységek erre szállították az utánpótlást és ez volt a visszavonulási útvonaluk is. A bombázások ideje alatt az állomáson több vagon állt utánpótlással, felszereléssel. El volt készítve a vasúti dolgozók menekülő vagonja is – ez is bombatüzet kapott, úgyhogy nem is tudtak benne elmenekülni. Később, amikor menekültek volna Losonc felé, az oroszok a Látóhegynél Bozita-pusztától kilőtték a vonatot, vissza kellett fordulniuk. A Petőfi partizáncsoport is hajtott végre merényleteket, pl. Sídnél felrobbantották a hidat, amikor német szerelvény haladt át rajta.

A folyosón látható kiállítás a 2. világháborúra összpontosít. Milyen meggondolás szerint állítottátok össze?

Igyekeztünk nem azt a világi történelmet bemutatni, amit alapjaiban mindenki ismer. A regionális történelemre, Fülekre és a nagyon szűk környékére összpontosítottunk. Úgy álltunk hozzá, hogy ez egy történelmi tényeken alapuló kiállítás legyen, hogy megtörtént. Azt, hogy valaki az 1938-as kezdetet felszabadulásnak vagy megszállásnak vette, azt saját magában kell eldöntenie. Mi a történelmi tényeket néztük, pártatlanok akartunk maradni, s szerintem ez sikerült is.

A füleki történéseket mutatjuk be, amit nem lehet megváltoztatni. Nem istenítünk senkit, nem tiporunk el senkit, tényszerűen közli a kiállítás, hogy mi történt itt 1938-tól 1945-ig. Úgy állítottuk össze, hogy megmutassuk benne a bevonulást, leírva, hogy miért történt ez meg, beleértve azt is, hogy miért volt 1938, miért kellett ezt a területet átvenni a magyar katonáknak. Folytatjuk azzal, hogy hogyan zajlott a helyi élet, mik voltak, milyen egyesületek, rendezvények voltak Füleken.

Nagyon sok korabeli fotót használunk, melyek helyi gyűjtőktől és a Múzeum archívumából kerültek ki. Olyan képek, melyek eddig nem is voltak publikálva.

Bemutatjuk, hogy a helyi gyár milyen gyártással foglalkozott. 1938-ban még csak 20 % volt a hadiipari gyártás, de 1944-ben már 80 %. Ez A1-es kategóriájú hadiipar volt, ami egészen magas érték. Láthatóak a gyárból származó  rajzok, tervrajzok. A gyárban a sílécektől, a tábori kulacsoktól, a műtőasztaltól a fegyveralkatrészig, lőszeres ládákig, rádiós kocsiig, az aknagránátokon keresztül a Vécsey gránátig szinte mindent tudtak gyártani. Magas szintű hadigyártás folyt itt.

Bemutatjuk a bolgáromi gyárat, ahol 1944-ben már gyártottak. Ott készítették az 50 mm-es aknagránátokat, a Vécsey gránátokat, töltötték őket. Lőszerrel, robbanóanyaggal.  A gyárról van tervrajzunk, hogyan nézett ki. Minden a helyén van, némelyik épületet a terepen fel lehet ismerni. Földalatti részek is voltak benne. Bent van egy erdőben, nem látni sem az útról sem a levegőből.  Külön út vezetett hozzá, külön teherautókat vásárolt a gyár. A gyárhoz tartoztak raktárak, munkáslakások, stb. Akárki nem mehetett oda. Reggel összeszedte a busz az embereket, kivitte a gyárhoz, délután visszahozta. Arról nem is nagyon beszéltek, hogy mi folyik ott, kb. 20-30 ember dolgozhatott ott.

A vízellátás volt az egyik legnagyobb probléma, kutat kellett ásni. Ennek is van egy története, amely arról szól, hogy hogyan engedték oda azt, aki a vizet megtalálta. A gyárigazgató Hulita Vilmos először felvitte a villájához , hogy kipróbálja, megtalálja-e a vizet. Az úr vesszős technológiával pár percen belül sikerrel járt. Hulita így engedélyezte, hogy a gyárnál keresse a vizet. Az eredetileg 40 m-es kút ma is megvan, csak nagyon rossz állapotban. A helyiek csak dögkútnak hívják, telehordták piszokkal, szeméttel.

A Vörös Hadsereg is használta a gyárat. A megmaradt készleteket, fegyvereket felhasználták. Volt, hogy katyusát kellett szerelni, javítani.

Azt is bemutatjuk, hogy mikor, milyen gépek bombázták Füleket. A Vörös Hadsereg bevonulását is. A folyosót egy emlékfal zárja, amely a helyi zsidóság elhurcolt tagjainak állít emléket, az azonosított áldozatok neveit örökíti meg. Előtte van egy információs tábla arról, hogyan éltek Füleken a zsidók.

Berendeztünk egy bunker parancsnokságot is, melyben korabeli katonai ruhákba öltöztetett katonák vannak, egy emeletes ágy, írógép, mindaz, ami egy parancsnoksághoz kellett  eredeti táblákkal.

A bunkerben egy nem éppen kellemes bombázás zaja hallatszik. Úgy van megcsinálva, mintha kint történne a bombázás és a látogató bent lenne. Van a folyosón egy sötét rész is, ahol le lehet ülni. Aki szeretné, fizikailag átélheti azt, hogy milyen volt abban a sötétben, csepegő vízben ott ülni. Nem egy kellemes élmény, de érdemes átélni. Akik kipróbálták, borzadtak tőle.

Létrehoztatok egy ún. „bunker tímet”. Mit szeretnétek megvalósítani?

Ez spontán alakult meg, olyan srácokból, akiket érdekelt a téma. Elkezdtünk közösen dolgozni. Először azon, hogy kinyomozzuk a bunker mivoltát. Azután jött, hogy van itt egy vasbeton bunker is, jussunk be oda is stb. Vagyunk öten, önkéntesek, önkéntes alapon működünk. A munkánk része az volt, hogy sikerüljön a kiállítás, a srácok itt is segítettek.

A második az, hogy bejárjuk és felmérjük a fentebb már említette óvóhelyeket,  bunkereket.  Nem egyszerű bejárni, mivel több közülük magánterületen van, meg kell ásni a bejáratokat. A következő tevékenység a Vöröskő alatti bunker bejáratának tisztítása – most egy kb. 25 cm-es átbúvó rész van ott.  A vasbeton bunkernél, a vár túlsó oldalán levő folyosónál is kell tisztítani a bejáratot.

Mondták, hogy vannak óvóhelyek máshol is, pl. Csákányházán, azt is elmegyünk megnézni. Volt olyan ötlet is, hogy megnézzük az egykori csákányházi bányák megmaradt üregeit, milyen állapotban vannak. Voltak csehszlovák erődítmények, azokat is szeretnénk azonosítani, merre voltak, hogy voltak. Már találtunk is néhány maradványt, betondarabokat. Voltunk a hidegháborús óvóhelyek is, azok is érdekesek.

Szeretnénk bunkertúrákat is rendezni, turistákat körbevezetni az óvóhelyeken. Láttuk, hogy volt érdeklődés az egyik óvóhely iránt, a többi is nagyon érdekes, mindegyik más, megvan a maga specifikuma.

Puntigán József


Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »