Földi László: Titkosszolgálat – a Cég

Mert a szolgálat egy ország rendjéért felel, még akkor is, ha a társadalom egyre kevésbé igényli a rendet, mert a parttalan egyéni szabadság eszméje minden józan megfontolást felül akar írni. Nem sírjuk vissza a hajnalban érkező fekete autók évtizedeit, a visszautasíthatatlan bőrkabátos invitálást: „Érted jöttünk elvtárs, nem ellened!”

Magyar Menedék - Sitchin

A cég világszerte állami feladatot lát el, s mint ilyen közpénzből működik, eredménymutatói és éves beszámolói mégsem publikusak. Furcsa ellentmondás, hogy tevékenységéről mégis heti rendszerességgel hangzatos szalagcímek alatt értekezik a sajtó: „Román kémet fogtak Moszkvában” (2010. augusztus 17.) „Az oroszoknak kémkedett egy belga diplomata” (2012. október 5.) „Óriási károkat okoz Németországnak az ipari kémkedés” (2013. november 14.) „Izrael eltávolítja a kémeszközeit Jordániából” (2014 október 3. ) „Egyre több helyen kémkedik Amerika” (2015. november 13.)

Válságmegelőző szerep
A titkosszolgálatok létrejötte egyidejű a társadalmak kialakulásával. Voltak, vannak és lesznek, amíg ellentétes érdekek vannak jelen életünkben és a nemzetközi politikában. Főként, amíg az egyes országok őrizni kívánják nemzeti értékeiket. A szolgálatok jelentősége és szerepe változó, amit a mindenkori aktuálpolitika határoz meg. Tévedés viszont az a közfelfogás, hogy a titkosszolgálatokra válsághelyzetben, konfliktusok idején van fokozott igény. A hírszerzések igazi feladata többek között éppen az, hogy a megszerzett információkkal segítsen megelőzni a válságokat; hogy adott országok kormányai időben tudjanak diplomáciai eszközökkel preventív intézkedéseket tenni.

Konfliktuskezelés
Más kérdés, hogy a már kirobbant konfliktus időszakában is komoly feladat hárul a különböző elhárító, illetve hírszerző – katonai és polgári – szolgálatokra. A munkamegosztásból adódóan válsághelyzetben az elhárítás védelmi szerepe kézzelfoghatóbbá és publikusabbá válik, hisz békeidőben nagyon sok kém elkerüli a leleplezést. Ennek egyértelműen az az oka, hogy az adott kormányzat nem kíván a leleplezéssel konfliktusba kerülni a kémet küldő országgal. Az idegen ügynököt figyelés alatt tartják ugyan, de hagyják működni országuk területén. Sok esetben még az információveszteség sem túl nagy ár, sőt egyfajta gesztus, ha az elsődleges cél a jó viszony fenntartása, a mosolydiplomácia. Viharos időkben azonban háttérbe szorul a fent jelzett speciális politikai érdek. Háború esetén a kémeket, szabotőröket nem védi a genfi egyezmény hadifoglyokra vonatkozó passzusa. A hírszerzés emberei háborúk, konfliktusok idején fokozott veszélynek kitéve, kettős szerepet kapnak. Egyfelől feladatuk az ellenséges tervek felderítése, a saját védelem megszervezhetősége érdekében. Másrészről a totális ellentét időszakában a válságból történő kilépés lehetőségét kell előkészíteni. Speciális csatornák kiépítésével, a titkos diplomácia eszközeivel keresik a megegyezéshez vezető megállapodások módozatait. Még akkor is így van ez, ha látszatra mindent kizárólag a fegyverek döntenek el. Modern világunkban, amikor a háborúkat nem csak hagyományos módon vívják, különösen felértékelődik a titkos diplomácia lehetősége és felelőssége.

Velünk élő szolgálatok
A titkosszolgálatok helye a társadalomban is sajátos, de nincs benne semmiféle extravagancia. Fokozott érzékenységgel reagálnak minden belső változásra és gyorsabban integrálják az új kihívásokat miközben mindezt nem öncélúan teszik. Egy-egy szolgálat belső életét, feladatrendszerét és szervezettségét tekintve nem más, mint a társadalom tükörképe. Nem idegen egysége, éppen hogy szerves része egy ország politikai struktúrájának, államigazgatási szerkezetének, eszköz a kormányok kezében. Téves és a tájékozatlanságból származik az „állam az államban” közhiedelem. A nemzetbiztonsági szolgálatok nem alkotnak, mert nem alkothatnak önálló elkülönült struktúrákat marginális érdekek képviseletében. A szervezet, amelynek küldetése a jól értesültség, nem zárkózhat elefántcsonttornyokba, az élet sűrűjében kell, hogy jelen legyen, nap mint nap. Olyan ez, mint amikor valakit víz alá nyomnak, és bár az élet – őssejt – a vízből származtatható, mégis megfullad búvárfelszerelés nélkül. A szolgálatoknak is „levegőre” van szükségük, amit az elvárások és teljesítések harmóniája biztosíthat egy pontosan behatárolt játéktér keretei között, amit társadalomnak hívunk. Mint a cápa, amelynek szüksége van a folyamatos mozgásra az életben maradáshoz. Állítsd meg a rendszert, blokkold a hálózatot, vezess be kényszerpihenőt, és látni fogod, hogyan veszíti el hatékonyságát! Nem lehet a titkosszolgálatot tétlenségre ítélni, mert elveszíti védelmi képességét, és/vagy önmozgásba kezd kiszámíthatatlan következményekkel. Igaz ez akkor is, ha a politika egy rossz pillanatában napi pártérdekek kiszolgálására kényszeríti. Hisz a szervezet lényege a pártsemlegesség, és a kormányváltásoktól független működés.

Biztonságos demokráciák
Messze vezet a valóságtól az a képzet is, hogy a diktatúráknak van a leginkább szükségük jól szervezett titkosszolgálatra. Az úgynevezett diktatórikus berendezkedésű országok biztonsági szervei kevésbé titkosak, mert részben a” rendfenntartás”, a megfélemlítés eszközei amit, – éppen ezért – látniuk kell az embereknek. A titkosszolgálatok igazi funkciójukat a fejlett demokrácia keretei között élik, és ezen országokban a legfejlettebbek. A demokratikusan szervezett társadalmak jellemzője a precízen kidolgozott struktúra éppúgy, mint igény a tökéletes érdekérvényesítésre és biztonságra. Olyan értékek vannak jelen, melyek védelme össztársadalmi érdek, miközben annak biztosítása az állam feladata, például az adófizetők pénzén fenntartott titkosszolgálatok segítségével.

Láthatatlan légió
Ugyanakkor azt látjuk, hogy a szolgálatok napjainkban mintha elveszítenék értékrendjüket, igazodási pontjaikat. A médiaérdeklődés, a politikai hanyagság és öncélúság, valamint az információs „mindenhatóság” kényszere megoldhatatlan helyzetbe sodorhatja a „láthatatlan légiót”. Ha nem garantált működésük titkossága, feladatuk – ugyan egyre több lenne – a nemzetbiztonsági szervek létezése értelmét veszti. Ahogy nem titkos a rendőrségi munka, bár vannak benne fedett nyomozók és operatív megoldások is. A hírszerzések és elhárítások számára a legnagyobb kihívás a felgyorsult életünkből fakadó kiszámíthatatlanság. Mert mi a különbség egy jól tájékozott oknyomozó újságíró, egy minden hájjal megkent politikai stratéga, egy radikális földalatti szervezet irányítója, vagy a titkosszolgálat műveleti tisztje között. Nem különbség, hogy mindegyikük működésének alapja az információ, annak elemzése, és stratégiai jövőkép összeillesztése. Nem különbség, hogy hálózatot szerveznek, mozgatnak. Nem különbség a csapásmérés képessége, azaz valakit, vagy valakiket lehetetlen helyzetbe manőverezni. A különbség egyedül a végcélban lelhető fel, hisz a műveleti tiszt az egyetlen, aki nem saját érdekei mentén hajt végre operációkat.

Mert a szolgálat egy ország rendjéért felel, még akkor is, ha a társadalom egyre kevésbé igényli a rendet, mert a parttalan egyéni szabadság eszméje minden józan megfontolást felül akar írni. Nem sírjuk vissza a hajnalban érkező fekete autók évtizedeit, a visszautasíthatatlan bőrkabátos invitálást: „Érted jöttünk elvtárs, nem ellened!” Az állampárt idején ugyanis nem véletlenül csengtek hamisan ezek a szavak. Mára azonban a titkosszolgálatok valóban értünk vannak és nem ellenünk. A választópolgárok, és nem a pártok érdekeiért, az egyes emberek és nemzetek, és nem a globális érdekek szolgálatára. A „láthatatlan légió” tagjai értik és tudják mindezt. Nem tévednek el, bár néha még ők is rácsodálkoznak az élet produkálta kihívásokra.

faktor


Forrás:hunhir.hu
Tovább a cikkre »