Az 57. Jókai Napok legnagyobb nyertese a komáromi Marianum Egyházi Gimnázium Meg+oldható pénzzel? csoportja, amely a Tóth Gábor által rendezett, Rosewater-projekt című előadásával kiérdemelte a Fődíjat. Tagjai közül Kollár Bálint A legjobb férfialakítás díját, Máté Zsóka Elvira és Török Sára pedig az Emlékezetes női alakítás díját vehette át.
Tóga tanár úr, vagyis Tóth Gábor a gútai egyházi iskolából érkezett a Marianum Egyházi Iskolaközpontba 2013-ban, s rögvest közölte, színjátszó csoportot alakítana. „Az a jelenkorunk „vívmánya”, hogy szétválasztják a természettudományos és a humán gondolkodásmódot, tantárgyakat, amelyek régen egybetartoztak. Engem kiskoromtól kezdve minden érdekelt, s bár matematika–fizika szakos tanárnak készültem, örömmel vettem részt a nyelvi, irodalmi megméretéseken. Madarász Róbert igazgató sem csodálkozott az ötletemen, inkább minden tőle telhető módon támogatta a 2013 őszén hat taggal megalapított csoportunkat. Sőt, addig a bejáró gimnazisták miatt péntekenként nem lehetett szakkört tartani, nekünk ezt is megengedték. Szerintem ugyanis péntek délután lehet a legeredményesebben dolgozni a diákokkal, mert nem stresszelnek a másnapi dolgozatírás miatt. A csoport újszerű gondolatisága, nyelvezete, iróniája az évek során nem változott, de talán tudatosabbá vált, és stabilizálódott az a szakmai bázis, amely velünk együtt dolgozik. Ennek többek között dramaturgként tagja a Jókai Színház művészeti titkára, Miklós László, koreográfusként Matusek Attila színművész, zenei vezetőként Langschadl Dávid és ütőhangszeres zenészként Domján Kristóf. Miközben gazdagítják a csoportot, lelkileg maguk is feltöltődnek” – fejtette ki a kreatív rendező.
Nemcsak a díjak számítanak…
Tóth Gábor, kérésünkre, munkájuk eddigi mérlegét is elkészítette.
„A Jókai Napokon az első Fődíjunkat 2015-ben a II. Rákóczi Ferencről szóló előadásunkért kaptuk. A fehérlófia című darabunkat 2019-ben Komáromban csak „félkész” állapotában mutattuk be, de a Szepsiben megrendezett Egressy Béni Országos Színjátszó Fesztiválon már fődíjas lett. Azt is hasonló nagy sikernek tartjuk, hogy miközben tavaly a pandémia miatt elmaradtak a fesztiválok, az általunk mégis elkészített Akit az istenek szeretnek című előadásunkat egy héten át telt ház előtt játszottuk” – magyarázta.
Az idei másfél órás produkciót januártól csiszolgatták.
„A tanév elején célul tűztük ki, hogy a járványidőszakban is összeállítunk egy előadást, függetlenül attól, hogy lesz-e vagy sem Jókai Napok. A diákok nagyon lelkesek voltak. Nálunk bárki kaphat szerepet, gyereket még el nem küldtem… Nos, a tanévet egy másik darabbal kezdtük, majd januárban újba fogtunk. Egy Kurt Vonnegut-regényt vettünk elő, illetve az alapötletem nyomán a szereplőkkel együtt írtuk meg a színpadi változat szövegét. Bár a történet emberekről szól, abban a Rosewater Alapítvány pénze játssza a főszerepet, és a fejleményeket bonyolítja, hogy az alapítványt létrehozó szenátor egyetlen lánya lezuhan repülőgéppel” – mondta el, hozzáfűzve, hogy eddig négy előadást tartottak. „Ha semmi sem gátolja, ősszel másutt is fellépnénk, mert a csapat számára fontos a közösségkovácsoló turnéélmény. Bár a 15 tagú csoportunkban négyen végzősök, de jelezték, hogy egyetemistaként is szívesen velünk tartanának.”
Tóth Gábor szerint éppen ez a lényege a színházcsinálásnak.
A közös alkotás egész életre szóló élményétől egyetlen iskolában sem lenne szabad megfosztani a diákokat. Akkor sem kéne lemondani a színházcsinálásról, ha a kész produkció nem tökéletes. A miénk sem az, de valamennyi produkció megtalálja a maga közönségét, amely összekacsint a színjátszókkal. Persze, ehhez az is kell, hogy az iskolavezetők akkor is támogassák az ilyen kezdeményezéseket, ha miattuk a diákok időnként hiányoznak a tanításról. Egy iskolában a színjátszó csoport „közösségkovásznak” számít, amiért érdemes vállalni az áldozatot!
Egész életre szóló élmények
A legjobb férfialakítás díját Kollár Bálint kapta.
„Bár régebben orvos akartam lenni, mégis részt vettem szavalóversenyeken, majd nyolcadikosként bejelentettem, hogy inkább a színészet vonz, s örömmel jártam a karvai színjátszó táborokba. A marianumi csoportunk három darabjában nagy örömmel játszottam, és megerősített a döntésemben, hogy színész akarok lenni. Legújabb darabunkban a sikeres, gazdag, érzéketlen karrierista Rosewater szenátort alakítom, s minden előadás előtt finomítgattunk a játékomon. Bár a csoportunkban sosem voltak „sztárok”, csapatmunkát végzünk, mégis örülök annak, hogy az egyéni alakításomat is díjazták. A Pesti Magyar Színiakadémián tanulnék tovább, ha sikerül július első hetében a felvételi vizsgám. Kicsit húzós lesz, mert a zenekarommal éppen akkoriban lesz a debütáló koncertem egy hetényi fesztiválon – mondta. Mindenkinek ajánlja a diákszínjátszást, „ami nemcsak felejthetetlen közösségi élmény, hanem jelentős személyiségfejlődést is eredményez”.
Az Emlékezetes női alakítás díját Máté Zsóka Elvira (Elanor Rosewater) és Török Sára (McAllister) kapta. Míg Sára cserkészfeladatait végezte, Zsóka nyilatkozott lapunknak.
Kiskoromtól több szavalóversenyen vettem részt. Másodikos gimis vagyok, s ez az első szerepem a színjátszó csoportunkban. A szenátor dacos lányát alakítom, aki egyedüliként élte túl a repülőgép-szerencsétlenséget, s bő 51 milliárd dollár sorsáról hoz váratlan döntést. Hasonló lobbanékony természetem van, mint a darabbeli lánynak, ezért könnyű volt a bőrébe bújnom. Jóleső érzéssel tölt el csapatsikerünk és az egyéni díjam is, de nem készülök színésznek, inkább kommunikáció szakon tanulnék majd tovább. Sok jót köszönhetek a színjátszásnak, ami az egymással eleinte nem igazán szimpatizáló ifiket is összetartó csapattá kovácsolta. Sőt, a Jókai Napokon más csoportok tagjaival is összebarátkoztunk, s remélhetőleg majd velük is többször találkozunk. Aki teheti, játsszon színházat, nagyon megéri…!
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
