2020 elején talán még kevesen sejtették, hogy milyen fordulatokat, kihívásokat, változásokat tartogat majd az év. Nem sokkal később már kezdett kirajzolódni a kép, hogy egy óriási kihívás elé néz a társadalom a pandémia révén. Márciusban pedig bekövetkezett az, amitől sokan tartottak, egy sor vállalkozás kényszerült bezárásra, és megannyi szolgáltatás állt le részlegesen, vagy teljesen a járvány megfékezése érdekében. Ezek a történések szinte az egész országot, minden társadalmi réteget érintett, köztük természetesen a fiatalokat is.
(Figyelem! Ez egy véleménycikk! A leírtak nem feltétlenül tükrözik a teljes szerkesztőség álláspontját, de fontosnak tartjuk, hogy helyt adjunk a kulturált és logikusan érvelő, vitaindító véleményeknek is.)
2020.03.13.-án az esti órákban egy olyan bejelentés érkezett aztán, amely a diákok, fiatalok életét több hónapra felborította. Ez volt a digitális munkarendre való átállás. Talán bátran ki lehet jelenteni, hogy ez mindenkit érintett. Egy olyan döntés született, amelyre még a történelem során nem volt példa, emiatt pedig talán igazán senki nem tudta hova tenni.
A hetek teltek, hónapok múltak, és lassan a mindennapok természetes részévé vált, hogy reggel 8 óra magasságában egy országnyi fiatal (már akinek volt internete, vagy megfelelő eszköze) kezdte a napját az online órákon. A kezdeti lelkesedések is – főleg az idősebb diákok körében – a tavasz beköszöntével kezdtek alább hagyni. Ugyan a napi rutin átalakult, viszont a szociális igények, vagy kulturális szükségletek aligha. Az idő múlásával egyenesarányosan nőttek ezek az igények is. Viszont itt talán sokakban megfogalmazódik a kérdés, hogy
Hogyan éltek meg ezt a fiatalok?
Talán sokunk nevében kijelenthetem azt, hogy a kezdetekben bizakodóak voltunk, hiszen azt reméltük, hogy a bevezetett intézkedések hamar célt érnek majd, és a mindennapjaink mihamarabb visszatérnek. Az első érzelmi sokk bekövetkezésére nem kellett sokat várni, ugyanis a szigorú intézkedések és az iskolák zárva tartása egyet jelentett a társadalom további izolációjával. Ugyan, a döntések szinte egésze érintette a fiatalokat, ám mégsem foglalkozott talán érdemben senki azzal, hogy ezekkel az intézkedésekkel egy lelki hullámvasútra ültették fel a fiatalokat. A folyamatos bizakodás, és az azt követő csalódások sorozata sokakban egy lelki válsághoz vezetett. A környezetemben én azt tapasztaltam, hogy a diákok körében ez gyakran a jegyeknél, és a szorgalomnál mutatkozott meg.
2., 3., Hullám (vasút)
A második hullám elején talán újra megfigyelhető volt az a tendencia, hogy amint a korlátozó intézkedések újra megjelentek, úgy a fiatalok egy része is újra érzelmileg egy úgynevezett hullámvasútra kerültek, ugyanis egy szabadabb nyár után újra szigorú szabályokat kellett betartani. A szórakozási lehetőségek csökkenése pedig nagyban rásegített arra, hogy a szabályokat egyre lazábban kezelték sokan. Persze ez nem általánosságban a fiatalság egészére volt jellemző. Viszont így megfogalmazódik a kérdés:
Egy ilyen lelki teherrel, hogyan vészelték át a fiatalok a hullámok okozta pszichés terhelést?
Természetesen a fiatalságnak csak egy bizonyos része volt, aki például a bevezetett rendelkezéseket nem tartotta be. Amit én is tapasztaltam, hogy a fiataloknak viszont volt egy része, aki inkább a közösségi média felé fordult, azaz több időt kezdtek el például a Facebookon, vagy Tik Tokon tölteni. Persze a közösségi média túlsúlya sem egészséges, valamint ezzel a pszichés terhelés sem redukálódott nullára, de a így a covid ideje alatt véleményem szerint teljesen másként kezdték el a fiatalok használni ezeket a felületeket.
A legjobb példa a Facebook. Amíg az ország lezárt, kinyílt egy másik. Az volt tapasztalható, hogy egyik napról a másikra hihetetlenül növekedett az egymás iránti empátia. Szerintem ez annak is volt betudható, hogy valamilyen formában mindenki félt, vagy megijedt.
Talán sokan nem gondolták, hogy egy ilyen pandémia kell ahhoz, hogy az egymás iránti empátia növekedjen. Véleményem szerint ezzel hosszútávon – még úgy is, hogy lelkileg sokan nehezen vészelték át ezt a helyzetet – mi fiatalok csak nyertünk. Nyertünk türelmet, empátiát, és figyelmet, amely mellett talán a mai rohanó világban leginkább elrohanunk. Persze ez az idő előrehaladtával növekedett, míg voltak olyan dolgok amit például a távoktatás elején már nyertünk, ez pedig nem más mint a kohézió. Ezalatt elsőkörben azt értem, hogy az órák során egy hihetetlen segítőkészség alakult ki. Ez is egy olyan pozitív változás szerintem, amelyre szükség volt, van, és lesz. Hosszútávon ezekkel a dolgokkal azért nyert a fiatalság, mivel az elkövetkezendő években valószínűsíthetően ennek következtében egy tisztább, de ami méginkább fontosabb összetartóbb és egy talán sikeresebb társadalmat eredményezhet majd.
Sport vs E-sport, avagy a mentálhigiénia megmentői
A digitális oktatáson túl valamivel el kellett ütni a rengeteg szabadidőt. Tapasztalataim szerint a fiatalok ebben pedig két nagy csoportra osztódtak. Én leginkább a szimpla sportot emelném ki. Számomra az is egy a covid által bekövetkezett pozitív változás volt, hogy a baráti társasági köreimben is egyre inkább népszerűvé vált a sport, ugyanis a fizikális kikapcsolódáson túl ez lehetőséget biztosított a mentális kikapcsolódásra is.
Összegzésképpen megfigyelhető tehát az, hogy egy hosszú, és még talán sokaknál most is tartó lelki megpróbáltatásokkal teli időszakot él át a fiatalság, azonban hosszútávon azt gondolom, hogy a megpróbáltatások azok amelyeknek köszönhetően elindul a fiataloknál egy remélhetőleg tartós, pozitív irányú változás.
A cikk szerzője Szabó Bence, a Jobbik Ifjúsági Tagozat tagja.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
