Ferenc pápa: "mindannyian migránsok vagyunk"

Ferenc pápa: "mindannyian migránsok vagyunk"

Mindannyian migránsok vagyunk – jelentette ki Ferenc pápa szombaton Leszbosz szigetén, közös imát mondva I. Bartolomaiosz konstantinápolyi ökumenikus pátriárkával és Ieronimosz athéni ortodox érsekkel.

A katolikus egyházfő elmondta: megérti az európai aggodalmakat a menekültáradat miatt, de a világnak nem szabad elfelejtenie, hogy a menekültek emberek, arcokkal, nevekkel, saját történetükkel, akiknek alapvető emberi jogait tiszteletben kell tartani. “Sajnos, egyeseknek – s köztük sok gyereknek – még csak megérkezni sem sikerült, hiszen a tengeren életüket vesztették, embertelen útjuk áldozataként” – mondta.

A pápa megköszönte Görögország lakosainak, s köztük a leszbosziaknak, hogy menekültek ezreit fogadták be. Köszönetet mondott emberségükért, amely “hidakat akar építeni, s elveti azt az illúziót, hogy bekerített területeket létrehozva nagyobb biztonságban érezhetjük magunkat. A valóságban ugyanis a korlátok megosztottságot szülnek, ahelyett, hogy segítenék a népek igazi fejlődését. Márpedig a megosztottság előbb vagy utóbb konfrontációhoz vezet” – szögezte le a katolikus egyházfő.

A három vallási vezető ezt követően virágkoszorúkat dobott a tengerbe a sziget legnagyobb települése, Mitilíni kikötőjében, a veszélyes útjuk közben a tengerbe veszett több ezernyi migráns emlékére.

A pápa és a két másik vallási méltóság azért látogatott Leszbosz szigetére – amely az egyik legfontosabb állomása a Törökország felől az Európai Unióba irányuló menekültáradatnak -, hogy ezzel is hangsúlyozzák: ők az életüket kockáztató, szögesdrótkerítésekkel feltartóztatott és táborokba kényszerített embertömegek mellett állnak, akik egy jobb élet és a biztonság reményében érkeztek Európába.

—————————-

Ferenc pápa a menekültekhez: Ne veszítsétek el reményeteket! 

Április 16-án, szombaton Ferenc pápa felkereste a görögországi Leszbosz szigetén található Moria menekülttáborának lakóit. Dél körül olasz nyelven köszöntötte őket.

Beszédét teljes terjedelmében közöljük.

Kedves testvéreim és nővéreim!

Veletek akartam ma lenni. Azt szeretném mondani nektek, hogy nem vagytok egyedül. Ezekben a hónapokban és hetekben sok szenvedésen mentetek keresztül, miközben egy jobb életet kerestek. Sokatok kényszerült elmenekülni háborús konfliktus és üldöztetés elől, főleg gyermekeitek, kicsinyeitek érdekében. Nagy áldozatokat hoztatok családjaitokért. Ismeritek annak fájdalmát, hogy magatok mögött hagytátok mindazt, ami kedves nektek, valamint annak fájdalmát – ami talán még nehezebb –, hogy nem tudtátok, mit hoz a jövő magával. Sokan mások is vannak, hozzátok hasonlóan, akik menekülttáborokban vagy városokban vannak, várakoznak, és abban reménykednek, hogy ezen a földrészen kezdhetnek új életet.

Azért jöttem ide testvéreimmel, Bartolomaiosz pátriárkával és Hieronümosz érsekkel, hogy egyszerűen együtt legyek veletek és meghallgassam történeteiteket. Azért jöttünk ide, hogy felhívjuk a világ figyelmét erre a súlyos humanitárius válságra, és megoldásáért esedezzünk. Mint hívő emberek egyesíteni kívánjuk hangunkat, hogy nyíltan beszéljünk nevetekben. Reméljük, hogy a világ felfigyel ezekre a tragikus és valóban kétségbeejtő szükséghelyzetekre és közös emberségünkhöz méltóan válaszol rájuk.

Isten úgy teremtette meg az emberi nemet, hogy egyetlen családot alkosson; amikor valamelyik testvérünk vagy nővérünk szenved, az mindannyiunkat érint. Mindannyian tapasztalatból tudjuk, mennyire könnyű egyeseknek, hogy ne vegyenek tudomást mások szenvedéseiről, sőt hogy ki is használják törékenységüket. De azt is tudjuk, hogy az ilyesfajta válságok a legjobbat hozhatják ki belőlünk. Ezt magatokon és a görög népen is láthattátok, amely nagylelkűen válaszolt szükségleteitekre, jóllehet megvannak a saját nehézségei. Ezt sok más emberen is láthattátok, különösképpen azokon az egész Európából és a világ más részeiből érkező fiatalokon, akik azért jöttek, hogy segítsenek nektek. Igen, még nagyon sok a teendő. De köszönetet mondunk Istennek, hogy szenvedéseinkben sosem hagy minket magunkra. Mindig akad valaki, aki kinyújthatja kezét és segíthet nekünk.

Az üzenet, amelyet ma szeretnék rátok hagyni, ez: ne veszítsétek el reményeteket! A szeretet az a legnagyobb ajándék, amelyet fel tudunk kínálni egymásnak: egy irgalmas tekintet, egymás figyelmes meghallgatása és megértése, egy bátorító szó, egy imádság. Kívánom, hogy meg tudjátok osztani egymással ezt az ajándékot. Mi, keresztények szeretjük felidézni az irgalmas szamaritánus történetét, aki olyan idegen volt, aki, amikor meglátott egy szükséget szenvedő embert, nyomban megállt, hogy segítségére siessen. Számunkra ez olyan példázat, amely Isten irgalmasságára utal, aki mindenkihez odafordul. Ő az Irgalmas! De felhívás is számunkra, hogy mi is ugyanilyen irgalommal forduljunk a szükségben lévőkhöz. Kívánom, hogy összes testvéreink és nővéreink ezen a földrészen az irgalmas szamaritánushoz hasonlóan tudjanak segítségetekre jönni a testvériségnek, a szolidaritásnak és az emberi méltóság tiszteletének azon szellemében, amellyel kitűnt hosszú történelme folyamán.

Kedves testvéreim és nővéreim, Isten áldjon meg mindannyiatokat, különösen is gyermekeiteket, az öregeket, valamint a testükben-lelkükben szenvedőket. Szeretettel ölellek mindannyiatokat! A lelki erősség és a békesség isteni ajándékait kérem számotokra és a titeket kísérőkre.


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »