Ferenc pápa megítélése hazájában, a politikailag megosztott Argentínában

Ferenc pápa megítélése hazájában, a politikailag megosztott Argentínában

Hét évvel ezelőtt, 2013. március 13-án választották pápává Jorge Mario Bergoglio bíborost. Azóta sok kritika és támadás érte, még az Egyházon belül is. A megítélése saját hazájában sem egyöntetű. Ferenc pápával kapcsolatosan – elsősorban politikai, ideológiai okok miatt – az argentin társadalom, ezen belül a papság is mélyen megosztott – írja a cath.ch svájci katolikus portál.

Az argentin társadalom polarizált, s a pápa, akarata ellenére, e konfliktus foglya – jegyezte meg 2020. február közepén egy interjúban Andrés Swinnen SJ, aki annak idején Bergogliót követte az argentínai jezsuita rendtartomány élén.

Kiemelte, hogy Ferenc pápa megítélése Argentínában eltér a világ más részein róla kialakult képtől. Bergogliót 1973. július 31-én választották tartományfőnökké, és ezt a szolgálatot hat éven át látta el. Nagyon intelligens, hatalmas munkabírású, energikus ember, sokakkal állt kapcsolatban. Ugyanakkor tudnunk kell, hogy az országban ez a katonai diktatúra időszaka volt. Ez idő alatt 30 ezer ember „tűnt el” és 1,5 millióan vándoroltak ki.

Ferenc pápa 2013 szeptemberében a La Civiltà Cattolica olasz jezsuita folyóiratban megjelent híres beszélgetésben – amelyet 14 más jezsuita lap is közölt – elismerte, hogy sok latin-amerikai jezsuita hosszú ideig ultrakonzervatívnak tartotta. Bevallotta, hogy ez az ő hibájából történt így, mivel nagyon fiatalon, harminchat évesen lett vezető, és gyorsan, ellentmondást nem tűrő módon hozott döntéseket, ami komoly problémákhoz vezetett.

A nyolcvanéves, flamand származású Swinnen atya jól ismeri Jorge Bergogliót. A jelenlegi pápánál egy évvel korábban, 1957-ben lépett be a jezsuita rendbe, emlékszik rendtársa érkezésére is: „Huszonegy éves volt, élénk eszű.”

Ha a tavaly őszi elnökválasztást elvesztő neoliberális Mauricio Macri hívei azzal vádolják Ferenc pápát, hogy „Kirschner-párti”, akkor voltaképpen elfelejtik, hogy Buenos Aires érsekeként Bergoglio bíboros erősen bírálta Nestor Kirschner elnököt és a nyomdokaiba lépő feleségét, Cristina Kirschnert is – emlékeztet Swinnen atya.

Ezzel együtt sokak előtt világos, hogy a pápa olyan politikai adminisztrációval szimpatizál, amely szociális irányultságú, és illeszkedik a történelmi peronizmus vonulatához. Juan Domingo Perón első elnöki időszakának kezdetén, 1945 után, egy ideig közel állt az Egyház társadalmi tanításához. Felesége, Eva – az argentin nép számára „Evita” – jelentős szerepet játszott a nők társadalmi elismerése, valamint a „descamisados”, a nincstelenek megsegítése terén.

Az a baj, hogy a fővárosiak, de alapjában véve minden argentin ember a világ közepének képzeli magát. Amikor Ferenc pápa az egyetemes egyházhoz szól, azt hiszik, hozzájuk beszél.

Sok függ attól is, hogy mit mond a média: a Clarín-csoport vagy a La Nation napilap. Ezek a kiemelt nemzeti sajtóorgánumok jelentősen befolyásolják a közvéleményt. Ferenc pápa egyértelműen a tehetős osztályok és a neoliberális elit célpontja, mivel a kisemmizettek védelmére kel.

Hírdetés

A média pedig mindent elfogultan tárgyal. Ferenc pápa úgymond „Kirschner-párti”, mert Cristina Kirschner mosolyogva jött ki egy pápai audiencia után, vagy „Macri-ellenes”, mert úgy tűnt, hogy Mauricio Macri komor arccal hagyta el a Vatikánt. Argentínában minden így működik: az ország mélyen megosztott, s Ferenc pápa minden megnyilvánulását ezen a látószögön keresztül minősítik. Ami mindezek mellett bizonyos: a leginkább szegények örülnek „pápájuk” elköteleződésének a periférián lakó szűkölködők mellett – szögezi le a jezsuita szerzetes.

Kezdetben, Ferenc pápa megválasztása után, általános volt a lelkesedés az országban: egy argentin pápa, egy valaki közülünk! De nagyon hamar előtérbe került az ideológia és a politika, mert rendkívül megosztott társadalomban élünk – jellemezte a helyzetet Romina Maccarone a Radio María Argentína szerkesztőségében. A munkáját húsz éve végző újságírónő megerősítette, hogy Argentínában Ferenc pápa megítélése összetett. Hangsúlyozta, hogy rádiójuk, a domináns médiumokkal szemben, a Laudato si’ enciklika irányvonalát követi, és Jorge Mario Bergoglio nem várt pápává választásáig azzal, hogy a nyomornegyedek szegényei vagy az őslakosok védelmére keljen. A lakosságnak ezt a részét minden kormány, bármilyen színezetű is volt, lenézte és elhanyagolta – mondja a riporter. Jorge Bergoglio, „hagyományos” papként egyszerűen élt: az emberekkel együtt utazott a buszon vagy a metrón, kopott cipőt és régi ruhát viselt. Mint a pásztor, jól ismerte „bárányai szagát”.

Hasonlóképp vélekedik a Deán Funes területi prelatúra svájci ősökkel rendelkező főpásztora, Gustavo Gabriel Zurbriggen püspök. Úgy gondolja, hogy amikor a meghatározó médiumok Ferenc pápát nem méltányolják, ez azért van, mert mindig a szegények oldalán áll, leleplezi a neoliberális kapitalizmus igazságtalanságait, ami természetesen nem tetszik az elitnek.

Szent II. János Pál is hasonló szellemben írt enciklikáiban, de intellektuálisabb módon. Ferenc pápa stílusa érthetőbb, népszerűbb… A nagy médiumok gyorsan beskatulyázták: peronistának titulálták. Az emberek az kérdezik, hogy miért látogatta meg a szomszédos országokat, s vajon miért nem jött még Argentínába? Ez egyfajta frusztrációt okoz a lakosság körében.

Hugo Ricardo Araya, a szomszédos Cruz del Eje-i Egyházmegye püspöke megemlíti, hogy Ferenc pápa a nép körében nagyon kedvelt személyiség. A fényképét az otthonok falain a Szűzanya-ábrázolások mellett lehet látni. Ő is megkérdőjelezi a „hatalmasok kezében lévő” médiát, amely a megosztást táplálja azzal, hogy a Szentatyát „Kirschner-pártinak” állítja be, holott ő önmagát minden bizonnyal peronistának mondaná, arra az időszakra utalva, amikor a hajdani államfő közel állt az Egyház társadalmi tanításához. Araya püspök azt is szóba hozza, hogy a Bergoglióval szembeni politikai és egyházi ellenállás nem újkeletű: már akkor létezett, amikor Buenos Aires érseke volt.

Az akkori „püspökhercegeknek” nem tetszett, hogy a szegényekkel azonosította magát, és beszélni mert a korrupcióról. Ennek a kisebbségben lévő püspöki csoportnak más képe volt a világról és az Egyházról. Közülük egyesek nosztalgiával gondoltak a véres katonai diktatúrára, amely, szerintük, megmentette Argentínát a kommunizmustól.

Amikor majd eljön a Szentatya halálának órája, ugyanazok az orgánumok, melyek ma kritizálják, megkoronázzák, s nem haboznak leírni, hogy milyen óriási ember, milyen kiváló argentin volt. Lám ilyen az argentin nép! – tette hozzá a püspök.

Ezt a helyzetelemzést Patagónia főpásztorai szinte egytől egyig magukénak vallják. A Szükséget Szenvedő Egyház (Kirche in Not) katolikus szervezet segítségével velük találkozott a cath.ch svájci katolikus portál képviseletében Jacques Berset újságíró a Buenos Airestől 1100 kilométerre délre, a Comodo Rivadavia-i egyházmegyében.

A kisebbségben lévő konzervatív püspökök ma is Ferenc pápa ellenlábasai. Sajnálják a katonai diktatúra elmúlását, mivel az, szerintük, egy stabil rend megjelenítője volt – foglalta össze a főpásztorok véleményét Esteban Maria Laxague, a patagóniai Viedma püspöke.

Forrás: Kaposvári Egyházmegye

Fordította: Hantos-Varga Márta

Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »