Ferenc pápa levele a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap tavaszi ülésére

Ferenc pápa levele a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap tavaszi ülésére

A pápa Peter Turkson bíboros által közvetítette üzenetét a két nemzetközi pénzintézet tavaszi tanácskozására. Arra buzdította a pénzügyi világ vezetőit, hogy a törvényekkel, rendeletekkel mindig a közjót szolgálják, viseljék gondját a kiszolgáltatott embereknek és a Földnek, közös otthonunknak.

Annak a reményének adott hangot, hogy a megbeszélések hozzájárulnak a „helyreállítás” modelljének kialakításához, amely új, befogadóbb és fenntarthatóbb megoldásokat talál a reálgazdaság támogatására, segítve az egyéneket és a közösségeket törekvéseik és az egyetemes közjó megvalósításában.

Ferenc pápa levelében a Covid-19-járvány okozta társadalmi, gazdasági, ökológiai és politikai válságból indult ki. Rámutatott, hogy a helyreállítás azt jelenti, nem elégedhetünk meg azzal, hogy visszatérünk a gazdasági és társadalmi élet egyenlőtlen és fenntarthatatlan modelljéhez, ahol egy apró kisebbség birtokolja a világ népessége vagyonának felét. Felhívta a figyelmet, hogy sok testvérünk, aki peremre szorult, gyakorlatilag ki van rekesztve a pénzügyi világból. A járvány is emlékeztetett bennünket arra, hogy senki sem menekülhet meg egyedül.

Ha jobb, emberségesebb és szolidárisabb világként akarunk kikerülni ebből a helyzetből, a társadalmi, politikai és gazdasági részvétel új és kreatív formáit kell kidolgozni, amelyek figyelembe veszik a szegények hangját, és bevonják őket a közös jövőnk építésébe (vö. Fratelli tutti, 169.).

Ez azt jelenti, hogy gazdasági, pénzügyi téren is ki kell fejleszteni a találkozás kultúráját, amelyben mindenkit meghallgatnak, és ahol a bizalom, a kapcsolatrendszerek növekedése mindenki számára lehetővé teszi a jólétet, mindenki találhat érintkezési pontokat, hidakat építhet és hosszú távú inkluzív projekteket alkothat (vö. uo. 216.) – hangsúlyozta Ferenc pápa.

Számos ország saját helyreállítási terveket alkalmaz, de továbbra is sürgős szükség van egy olyan globális tervre, amely egyrészt új intézményeket hoz létre vagy átalakít már meglevőket, kiváltképpen a globális kormányzás intézményei területén, másrészt pedig elősegíti a nemzetközi kapcsolatok új hálózatának kiépítését az átfogó emberi fejlődés előmozdítása érdekében minden nép számára. Ez azt jelenti, hogy a szegényebb és kevésbé fejlett nemzeteknek részvételt biztosítanak a döntéshozatalban, és megkönnyítik a nemzetközi piacra való kijutásukat. A globális szolidaritás lelkülete megköveteli, hogy jelentős mértékben csökkentsék a legszegényebb nemzetek adósságterheit, amelyet a pandémia tovább növelt. Sok ország és közösség adósságterheinek enyhítése mélyen emberi gesztus, amely elősegíti az emberek fejlődését, hozzáférését az oltásokhoz, az egészségügyi ellátáshoz, oktatáshoz, a munka világához.

A pápa levelében ezt követően felhívta a figyelmet az ökológiai adósságra, amely az északi és a déli félteke között áll fenn. Valójában adósok vagyunk magának a természetnek, valamint azoknak az embereknek és országoknak, akiket az emberi eredetű ökológiai pusztítás és a biológiai sokféleség csökkenése sújt. „Ebben a tekintetben úgy gondolom, hogy

Hírdetés

nem csak azáltal, hogy jelentősen korlátozzák a nem megújuló energiaforrásokat vagy támogatják a szegényebb országokat a fenntartható fejlődés politikáinak és programjainak megvalósításában, hanem az ehhez szükséges innováció költségeinek fedezésével is” (vö. Laudato si’, 51–52).

Az igazságos és átfogó fejlődés központi eleme az, hogy értékeljük az egész gazdasági élet alapvető célját és lényegét, nevezetesen az egyetemes közjót. Ebből következik, hogy

A gazdasági, pénzügyi és társadalmi szolidaritás iránti elkötelezettség tehát sokkal többet jelent, mint a nagylelkűség időnként megnyilvánuló gesztusai. „Ez azt jelenti, hogy közösségben kell gondolkodni és cselekedni. Azt jelenti, hogy mindenki élete előrébb való, mint a javak kisajátítása kevesek által. Ez a szegénység, az egyenlőtlenség, a munka, a föld és az otthon hiánya strukturális okainak leküzdését, a szociális és a munkához való jogok megtagadása elleni küzdelmet is jelenti. A szolidaritás a történelem formálásának módja (vö. Fratelli tutti, 116).

Ferenc pápa figyelmeztetett:

A piacokat olyan törvényeknek és rendeleteknek kell alátámasztaniuk, amelyek biztosítják, hogy a közjó érdekében működjenek. Garantálni kell, hogy a pénzügyi világ – ahelyett, hogy csupán spekulatív lenne vagy önmagát finanszírozná – a társadalmi célokat szolgálja, amelyre nagy szükség van a jelenlegi globális egészségügyi szükséghelyzetben. Ebben a tekintetben különösen szükségünk van egy igazságosan finanszírozott oltás-szolidaritásra, mert nem engedhetjük meg, hogy a piac törvényei elsőbbséget élvezzenek a szeretet és mindenki egészségének törvényével szemben. A pápa megismételte a kormányzati vezetőkhöz, a vállalkozásokhoz és a nemzetközi szervezetekhez intézett felhívását, hogy működjenek együtt az oltások mindenki – kiváltképpen a legkiszolgáltatottabbak és rászorulók – számára történő biztosításában (vö. Urbi et Orbi üzenet, 2020 karácsony).

Levele végén Ferenc pápa annak a reményének adott hangot, hogy a Világbank és a Nemzetközi Pénzalap tavaszi ülésén bölcs megoldásokat hoznak a befogadóbb és fenntarthatóbb jövő érdekében. Egy olyan jövőt kell megteremteni, amelyben a pénzügyek a közjó szolgálatában állnak, amelyben a kiszolgáltatottakat és a peremre szorult embereket helyezik a középpontba, és amelyben gondját viselik a Földnek, közös otthonunknak. Végül a megbeszélés résztvevőire a bölcsesség, a megértés, a jó tanács, az erő és a béke isteni áldását kérte.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »