Ferenc pápa köszöntőbeszéde az ecsmiadzini örmény apostoli székesegyházban

Ferenc pápa köszöntőbeszéde az ecsmiadzini örmény apostoli székesegyházban

A Szentatya június 24-én kezdődő háromnapos örményországi látogatásának első találkozója magyar idő szerint kora délután zajlott az ecsmiadzini apostoli székesegyházban, ahol közös ima keretében köszöntötte egymást Ferenc pápa és II. Garegin katholikosz. Az alábbiakban a Szentatya beszédét közöljük.

Tisztelt Testvérem,
Minden Örmény Legfőbb Pátriárkája és Katholikosza,
kedves Testvéreim és Nővéreim Krisztusban!

Meghatódva léptem át e szent helynek, népetek történelme tanújának, lelkiségetek kisugárzó központjának küszöbét. Isten nagybecsű ajándékának tartom, hogy idejöhettem ahhoz a szent oltárhoz, ahonnan Krisztus fénye tündökölve szétáradt Örményországban.

Köszöntöm II. Garegin Őszentségét, Minden Örmény Legfőbb Pátriárkáját és Katholikoszát, akinek szívből köszönetet mondok kedves meghívásáért a szent Ecsmiadzin meglátogatására, köszöntöm továbbá az Örmény Apostoli Egyház érsekeit és püspökeit. Köszönetet mondok mindannyiatoknak a szívélyes és örömteli fogadtatásért. Köszönöm, Őszentsége, hogy befogadott házába; a szeretetnek ez a megnyilvánulása a szavaknál sokkal beszédesebben tanúsítja, mit jelent a barátság és a testvériség.

Ezen ünnepi alkalomból hálát adok az Úrnak a hit földeteken felgyulladt fényéért, azért a hitért, amely megadta Örményországnak különleges identitását, és Krisztus hírnökévé tette a nemzetek között. A ti dicsőségetek, a ti világosságotok Krisztus, az a nap, amely megvilágosított titeket, és új életet adott nektek, amely kísért és támogatott titeket, különösen a nagyobb megpróbáltatások idején. Meghajlok az Úr irgalmassága előtt, aki úgy akarta, hogy Örményország legyen az első nemzet, amely – 301-től kezdve – saját vallásaként fogadja el a kereszténységet, egy olyan korban, amikor a Római Birodalomban még tombolt a keresztényüldözés.

A Krisztusban való hit Örményország számára nem egyfajta ruha volt, amely felölthető és levethető a körülményeknek vagy érdekeknek megfelelően, hanem önazonosságának lényegi eleme, rendkívüli hatású ajándék, amelyet örömmel kell fogadnia, elkötelezetten és erősen kell védelmeznie, saját élete árán is. Ahogyan Szent II. János Pál írta: „Az örmény közösség »keresztségével« […] a nép új identitása született meg, amely az örménység lényegi és elválaszthatatlan sajátossága lett. Attól kezdve lehetetlen örménységről beszélni anélkül, hogy önazonosságának összetevői között ne lenne ott a Krisztusba vetett hit mint lényegi elem” (Apostoli levél az örmény nép megkeresztelkedésének 1700. évfordulója alkalmából [2001. február 2.], 2.). Kívánom, hogy az Úr áldjon meg titeket ezért a tündöklő hívő tanúságtételért, amely példaszerűen bizonyítja a több mint ezerhétszáz évvel ezelőtt kapott keresztség rendkívüli hatékonyságát és termékenységét a vértanúság beszédes és szent jelével, amely népetek történelmének állandó része maradt.

Köszönetet mondok az Úrnak azért az útért is, amelyet őszinte és testvéri párbeszédet folytatva a Katolikus Egyház és az Örmény Apostoli Egyház megtett, hogy elérje az eucharisztia asztalának teljes közösségét. A Szentlélek segítsen bennünket megvalósítani azt az egységet, és kérem a mi Urunkat, segítse tanítványait, hogy egyek legyenek, és így higgyen a világ. Örömmel emlékezem meg arról, hogy az utóbbi időben az egyházaink közötti kapcsolatok szorosabbá fűzésének és a párbeszéd erősebbé tételének a döntő lökést őszentsége I. Vazgen és I. Garegin, Szent II. János Pál és XVI. Benedek adta meg. Ennek az ökumenikus elkötelezettségnek a különlegesen fontos szakaszai között szeretném felidézni a következőket: a hit huszadik századi tanúiról való megemlékezés a 2000. év nagy jubileumához kapcsolódóan; Világosító Szent Gergely, a keresztény Örményország atyja ereklyéjének átadása Őszentségednek Jereván új székesegyháza számára; az Őszentsége II. János Pálnak és Őszentségednek a közös nyilatkozata, amelyet épp itt, a szent Ecsmiadzinban írtak alá; végül azok a látogatások, amelyeket Őszentséged tett a Vatikánban fontos események és megemlékezések alkalmából.

Sajnos a világot megosztottságok és konfliktusok jellemzik, továbbá az anyagi és lelki szegénység súlyos formái, köztük az emberek kihasználása, gyermekeké és időseké is. Ez a világ a kölcsönös megbecsülés és a testvéri együttműködés tanúságtételét várja a keresztényektől, amelynek fel kell ragyogtatni Krisztus feltámadásának hatalmát és igazságát minden ember lelkiismerete előtt. A türelmes és megújított elkötelezettség a teljes egység mellett, a közös kezdeményezések intenzívebbé tétele és az Úr összes tanítványa közötti együttműködés a közjó érdekében tündöklő fényt jelent a sötét éjszakában, valamint felhívást arra, hogy szeretetben és egymást megértve éljük meg a különbözőségeket is. Az ökumenikus szellem példaszerű értéket nyer az egyházi közösség látható határain kívül is, és erős felhívást jelent mindenki számára, hogy a nézeteltéréseket párbeszéddel oldjuk meg, és megbecsüljük azt, ami összeköt minket. Ez az ökumenikus szellem meggátolja a hit helytelen célra való felhasználását és manipulációját, mert arra kötelez minket, hogy felfedezzük annak valódi gyökereit, hogy közöljük, megvédjük és terjesszük a minden ember méltóságára vonatkozó igazságot, ezt pedig oly módon kell tennünk, hogy átragyogjon rajta annak a szeretetnek és üdvösségnek a jelenléte, amelyet továbbadni szándékozunk. Így azzal a meggyőző tanúságtétellel fordulunk a világ felé – melynek sürgős szüksége van rá –, hogy Krisztus él és működik, képes mindig új utakat nyitni a nemzetek, kultúrák és vallások közötti kiengesztelődés előtt.

Kedves testvéreim, ha cselekvésünket Krisztus szeretetének ereje ihleti és mozgatja, növekszik egymás megismerése és megbecsülése, jobb feltételek születnek a gyümölcsöző ökumenikus út számára, egyúttal minden jóakaratú embernek és az egész társadalomnak konkrét, járható utat mutatunk a konfliktusok megoldására, melyek rombolják a polgári lakosság életét és nehezen helyrehozható megoszlásokhoz vezetnek. A mindenható Isten, a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja a Szentséges Szűz Máriának, Világosító Szent Gergelynek, „az Örmények Szent Egyháza fényoszlopának”, és Nareki Szent Gergely egyháztanítónak közbejárására áldjon meg mindannyiatokat és az egész örmény nemzetet, és őrizze meg azt mindig abban a hitben, amelyet az atyáktól kapott, és amelyről dicsőségesen tanúságot tett a századok folyamán.

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatikáni Rádió olasz nyelvű adása

Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »