A pápa június 4-én fogadta a Vatikánban az olasz Egészségügyi Szövetség vezetőit. Arra buzdította őket, kövessék Szent Giuseppe Moscati példáját, s tartsák szemük előtt a másokhoz való közelséget, a teljes ember iránti figyelmet és a közjót. Csak így állhatunk ellen a leselejtezés kultúrájának, figyelmeztetett.
Irgalmas szamaritánusként segítette a betegeket és a szegényeket Szent Giuseppe Moscati, aki Dél-Olaszországban élve teljes körűen odafigyelt a pácienseire. Az olasz Egészségügyi Szövetség, amely a helyi egészségügyi intézményeket, kórházakat, ápoló- és kutatóközpontokat tömöríti magába, hozzájárul ahhoz, hogy fenntartsa a kapcsolatot a központ és a periféria között, kis és nagy valóságok között, ezzel a társadalmi egészségügyi és ellátási integrációt növeli.
Ferenc pápa három gyógyszert javasolt a szervezetük identitásából kiindulva, amely segíti őket a kijelölt úton. Az első a közelség, mely az énközpontúság ellenszere. Amikor a beteg emberben önmagunkat látjuk, szétszakad az önzés lánca, leomlik a piedesztál, amire hajlamosak vagyunk felállni. A közelség arra ösztönöz, hogy testvérként tekintsünk egymásra, függetlenül a nyelvtől, a földrajzi származástól, társadalmi státusztól vagy az egészségi állapottól. Minden megváltozik, ha azokban az emberekben, akikkel a kórtermekben, a gondozóotthonokban, az orvosi rendelőkben találkozunk, mindenekelőtt testvérünket látjuk. Akkor gondozásuk nem bürokratikus kérdés lesz, hanem találkozás, elkísérés, osztozás. A mi Istenünk a közelség Istene. Fölvette emberi alakunkat, nem egy távoli, elérhetetlen Isten. Velünk együtt halad ennek a világnak a rögös útjain, ahogy az emmauszi tanítványokkal tette. Meghallgatja az eltévelyedéseinket, szorongásainkat, segélykiáltásunkat. Ez pedig különösen fontossá válik a betegség és a szenvedés idején. A közelség azt jelenti, hogy megszüntetjük a távolságot, hogy ne legyenek A és B kategóriás betegek, senki ne legyen kizárva a szociális-egészségügyi ellátásból. Ebben óriási szerepe van a közegészségügynek. Amikor ugyanis egy ország elveszíti ezt a kincsét, elkezd szelektálni a lakosság között: ki az, aki megfizeti és ezért hozzáfér az egészségügyi ellátáshoz, ki az, aki pedig nem. A pápa arra kérte az olasz Egészségügyi Szövetség vezetőit, hogy Olaszországban őrizzék meg jól a közegészségügy kincsét.
A másik gyógyír, amit a Szentatya ajánl, az integrális szemlélet, mely ellene hat a töredékességnek és a részlegességnek. Ha minden mindennel összefügg, akkor újra kell gondolnunk az egészség fogalmát is egy olyan átfogó szemléletben, amely a személy minden dimenzióját magában foglalja. A beteg gyógyítása a megfelelő szakképesítésen túl nemcsak magának a betegségnek a figyelembevételét jelenti, hanem a páciens pszichés, társadalmi, kulturális és lelki állapotáét is. Vagyis a személyt a maga egészében kell tekinteni. Amikor Jézus meggyógyít valakit, nemcsak a testében lévő fizikai rosszat távolítja el, hanem visszaadja méltóságát, visszavezeti őt a társadalomba, új életet ad neki. Természetesen erre csak ő képes, de a személyhez való hozzáállás követendő példa előttünk – mutatott rá a pápa. A gyógyítás holisztikus megközelítése segít feltartóztatni a leselejtezés kultúráját, mely számos okból kifolyólag kirekeszti azokat, akik nem felelnek meg bizonyos paramétereknek. A mai selejtkultúra ilyen, ami nem kell, azt kidobja, minden szinten. Egy olyan társadalomban, mely a betegeket hajlamos koloncnak, költségnek tekinteni, újra vissza kell állítani a középpontba azt, aminek nincs ára, nem adható-vehető, vagyis a személy méltóságát. A betegségek meggyötörhetik a testet, összezavarhatják gondolatainkat, elvehetik erőnket, de soha nem törölhetik el az emberi élet értékét, amit mindig védelmezni kell a fogantatástól a természetes halálig. Ferenc pápa annak a kívánságának adott hangot, hogy a kutatásban és a különböző egészségügyi foglalkozásokban ezt mindig tartsák szem előtt.
Végül a harmadik ellenszer az egocentrikus kultúra megfékezésére az, ha nem a részérdekeket követjük. Az egészségügy területén is gyakori kísértés, hogy egyes csoportok anyagi vagy politikai előnyeit érvényesítsük a lakosság többségének kárára. S ez érvényes a nemzetközi kapcsolatokra is. Az egészség védelméhez való alapvető jog – utalt a pápa az Egészégügyi Dolgozók Új Chartájára – az igazságosság értékéhez igazodik, mely szerint nincs megkülönböztetés népek és nemzetek között, figyelembe véve objektív élethelyzetüket és fejlődésüket, a közjó eléréséeben, ami egyben mindenki és minden egyes ember javát jelenti. A pandémiából megtanultuk, hogy a „meneküljön, aki tud” hamar a „mindenki mindenki ellen”-be fordul át, és még jobban kiszélesíti az egyenlőtlenségek ollóját, növeli a konfliktusokat. Ehelyett azért kell dolgozni, hogy mindenki hozzáférjen az ellátáshoz, hogy az egészségügyi rendszer fenntartható legyen, kapjon megfelelő támogatást azért, hogy továbbra is ingyenes maradjon. Forrásokat vonni el az egészségügytől sérti az emberséget – mutatott rá a pápa.
Szent Giuseppe Moscati segítse az egészségügyben dolgozókat mindennapi munkájukban, adja meg nekik a gyógyítás és a megóvás bölcsességét – fogalmazott a pápa. A Szentatya szívből jövő áldásával búcsúzott az olasz Egészségügyi Szövetség vezetőségétől, Szűz Mária közbenjárása bízva őket. „És kérlek, ne felejtsetek el imádkozni értem! Köszönöm!”
* * *
Giuseppe Moscati (1880–1927) Nápolyban élt és gyógyította a betegeket a XX. század első évtizedeiben, nem csak kiváló diagnoszta és nagy tudós volt, de emberségből is ragyogó példát mutatott kortársainak és az utókornak is. Orvosi pályafutását teljes egészében a legszegényebbek szolgálatába állította. Giuseppe Moscatit II. János Pál pápa 1987. október 25-én a Szent Péter téren szentté avatta: ő volt az első XX. századi orvos, akit oltárra emeltek.
Számára a betegek fájdalma nem csupán fizikai fájdalmat jelentett, hanem egy testvér, egy felebarát segélykiáltásának hallotta, melyen az orvosnak enyhítenie alapvető kötelessége, minden szeretetével. 1904-től a gyógyíthatatlan betegek kórházában volt orvos, majd 1911 tavaszától főorvos. Mellette a kémia és a gyógyítás kapcsolatát kutatta, tanította. A kórházon kívül saját rendelője is volt, reggelente pedig a nápolyi szegények negyedébe is járt. Számos családot ingyen látogatott, a pompeji árvaházban is gyógyított.
Giuseppe Moscatit orvosi hivatásában mindvégig az a belülről fakadó irgalmas hit és meggyőződés hatotta át, hogy „Jézus él minden betegben”. A szegények orvosának szájából a szeretet szó nem sokszorosan lejáratott, üresen kongó fogalom volt, hanem a mindennapokban folyamatosan megélt gyakorlat. A legszegényebb, nincstelen betegeket saját otthonában kezelte, pénzt adott nekik, gyógyszerre, ételre. Amikor mindez súlyosan megrendítette az anyagi helyzetét, eladogatta a család értékes bútorait, festményeit. Élete végére elszegényedett, de ő így volt boldog, „ebben a semmiben” talált meg mindent, önmagát teljesen kiüresítve, tökéletesen feloldódott mások szolgálatában.
Tisztelete halála után is nagyon élő, földi maradványait 1930. november 16-án a nápolyi jezsuita Gesù Nuovo-dómba vitték, ahova életében szentmisére járt. Életének mozzanatait az urna domborművei mutatják be. 1975. november 16-án VI. Pál pápa boldoggá, II. János Pál pápa pedig 1987. október 25-én a püspöki szinódus ideje alatt a római Szent Péter téren szentté avatta.
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
