A pápa magánaudiencián fogadta november 25-én délelőtt a magyar püspököt, aki két éve Hondurasban képviseli a Szentszéket.
Pintér Gábor a kecskeméti Piarista Gimnáziumban érettségizett 1982-ben. 1988. június 11-én szentelték pappá a Váci Egyházmegye szolgálatára. Teológiai doktorátust szerzett. A magyar nyelven kívül kiválóan beszél olaszul, angolul, németül, spanyolul, franciául, oroszul, svédül és haiti kreol nyelven.
1996. július 1-jén lépett a Szentszék diplomáciai szolgálatába. 2005. július 1-jén nunciatúrai tanácsosnak, 2007. március 30-án pápai prelátusnak nevezték ki. Két évtizeden át Haitin, Bolíviában, Skandináviában, Franciaországban, a Fülöp-szigeteken teljesített szolgálatot; 2010. május 1-jétől Ausztriában tevékenykedett mint a nunciatúra első tanácsosa.
Ferenc pápa 2016. május 13-án nevezte ki Belarusz apostoli nunciusává Pintér Gábort, akinek a velebusdói címzetes érseki címet adományozta. Pietro Parolin bíboros szentszéki államtikár szentelte püspökké 2016. július 15-én Vácott. Belarusz állomáshelyéről a pápa 2019. november 12-én Hondurasba helyezte, ahol két éve apostoli nunciusként szolgál. Érdekesség, hogy Hondurasban a diplomáciai testület dékánja is egyben.
Pintér Gábor nemrégiben, október második felében Magyarországon járt, a kecskeméti Karol Wojtyła Barátság Központ ünnepén kolléganőnk, Trauttwein Éva interjút készített vele, amelyben elsődlegesen nunciusi szolgálatáról kérdezte.
Pintér Gábor elmondta, apostoli nunciusként igen széles körű a feladata. „Foglalkoznom kell politikával, pasztorációval és diplomáciával. A sínpár hasonlattal szoktam leírni a munkám. Az egyik sín a diplomácia: a pápa nagykövete és a diplomáciai testület dékánja vagyok, nagykövetként a kormánnyal és az állami szervekkel állok kapcsolatban. A másik sín az Egyház: törődöm az egyházmegyékkel és a szerzetesekkel, valamint pasztorális munkát végzek. Kiterjedt kapcsolatokat ápolok a hívekkel. Rengeteg meghívást kapok, melyeket a járvány miatt sajnos nem tudtam úgy fogadni, ahogyan szerettem volna. A diplomatákkal sem tarthattunk például összejöveteleket, mindenki home office-ban dolgozott. Érdekesség azonban, hogy a külügyminisztérium minden hónapban megszervezett az interneten keresztül egy közös reggeli imát, melybe bekapcsolódtak a Hondurasba akkreditált diplomaták és a világ különböző országaiban működő hondurasi nagykövetségek munkatársai is.”
A nuncius arról is beszélt, hogy a Magyarországhoz hasonlóan tízmilliós lakosságú latin-amerikai országban az emberek 95 százaléka katolikus gyökerű. „Hondurasban és a környező országokban a hit nem kérdés. Gyakorlatilag fel sem merül, hogy valaki ateista vagy agnosztikus lenne, ez a jelenség szinte ismeretlen. A hit és a vallásosság jelen van a családok és a társadalom életében. Például a hivatalos állami, katonai, de akár a céges ünnepeknek is része a közös ima, az áldás.”
Pintér Gábor szólt a közép-amerikai ország nevével összekapcsolódott bűnözésről és korrupcióról, és arról is, hogy bár valóban nagy a szegénység, tényleges éhezés nem tapasztalható úgy, mint ahogy Afrikában. „A nagycsalád vagy az Egyház segítsége révén mindenkinek jut egy kevés, ami elegendő a túléléshez. Éhhalál tehát lényegében nincsen, ugyanakkor tömegek élnek szinte a semmiből. Majdnem minden családban van valaki, aki külföldön dolgozik, és időnként küld haza száz-kétszáz dollárt, ami ott hatalmas összegnek számít.”
A teljes interjú ITT olvasható el.
Forrás: Vatikáni Rádió; Trauttwein Éva/Magyar Kurír
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
