Ferenc pápa és II. Garegin közös nyilatkozata a két egyház kapcsolatáról és közös célkitűzéseiről

Ferenc pápa és II. Garegin közös nyilatkozata a két egyház kapcsolatáról és közös célkitűzéseiről

Június 26-án, vasárnap délután négy órakor a jereváni Apostoli Palotában Ferenc pápa és II. Garegin, minden örmény katholikosza közös nyilatkozatot írt alá a két egyház kapcsolatáról és közös célkitűzéseiről.

„Ma Szent Ecsmiadzinban, minden örmény spirituális központjában mi, Ferenc pápa és II. Garegin, minden örmény katholikosza elménket és szívünket hálaadásban emeljük fel a Mindenható Istenhez azért, hogy az Örmény Apostoli Egyház és a Katolikus Egyház között szüntelenül növekedik a közelség a hitben és szeretetben, az evangéliumi üzenetről tett közös tanúságtételben, a viszályoktól sújtott és vigaszra, reményre vágyó világban.

Dicsőítjük a Legszentebb Szentháromságot, az Atyát, a Fiút és a Szentlelket, hogy lehetővé tették számunkra, hogy találkozzunk Ararát bibliai földjén, amely arra emlékeztet, hogy Isten mindig védelmezőnk és üdvözítőnk kíván lenni. Lelkünkben örömmel emlékezünk rá, hogy 2001-ben, 1700. évfordulóján annak, hogy a kereszténységet Örményország vallásának hirdették ki, Szent II. János Pál meglátogatta Örményországot, és tanúja volt az Örmény Apostoli Egyház és a Katolikus Egyház közötti szívélyes és testvéri kapcsolatok új fejezetének. Hálásak vagyunk azért a kegyelemért, hogy együtt lehettünk a Szent Péter-bazilikában bemutatott ünnepélyes liturgián Rómában 2015. április 12-én, ahol elköteleztük magunkat, hogy ellenállunk a diszkrimináció és az erőszak minden formájának, és megemlékeztünk annak az áldozatairól, amiről Őszentsége II. János Pál és Őszentsége II. Garegin közös nyilatkozata így szólt: „másfél millió örmény keresztény kiirtása, amire általában úgy utalnak, mint a huszadik század első népirtása”. (2001. szeptember 27).

Dicsőítjük az Urat, hogy ma a keresztény hit ismét vibráló valóság Örményországban, és küldetését az örmény egyház az egyházak közötti testvéri együttműködés lelkületével végzi, támaszt nyújt a híveknek a szolidaritás, igazságosság és béke világának építésében.

Ugyanakkor szomorú tanúi vagyunk egy óriási tragédiának, amely szemünk előtt zajlik: számtalan ártatlan embert megölnek, kitelepítenek vagy fájdalmas és bizonytalan száműzetésbe kényszerítenek tovább folytatódó etnikai, gazdasági, politikai és vallási alapú konfliktusok a Közel-Keleten és a világ többi részén. Ennek eredményeként vallási és etnikai kisebbségek üldöztetés és kegyetlen bánásmód célpontjaivá váltak, egészen odáig menően, hogy a vallási meggyőződés miatti szenvedés napi valósággá vált. A vértanúk mindegyik egyházhoz tartoznak, és szenvedésük a „vér ökumenizmusa”, amely túlmutat a keresztények közötti történelmi megosztottságon, mindnyájunkat arra szólítva, hogy mozdítsuk elő Krisztus tanítványainak látható egységét.

Ma a szent Apostolok, Péter és Pál, Tádé és Bertalan közbenjárására imádkozunk, hogy változzon meg a szívük mindazoknak, akik ilyen bűntetteket elkövetnek, és azoknak, akiknek módjukban van megállítani az erőszakot. Erőteljesen kérjük a nemzetek vezetőit, hogy hallgassák meg emberek millióinak kérelmét, akik békére, igazságosságra vágynak világszerte, akik kérik, hogy tartsák tiszteletben az Isten által adott jogaikat, akiknek sürgető szükségük van kenyérre, nem pedig puskákra.

Szomorú tanúi vagyunk a vallás és a vallási értékek fundamentalista ábrázolásának, amit arra használnak fel, hogy indokolják a gyűlölet, a diszkrimináció és az erőszak terjesztését. Elfogadhatatatlan ezeknek a bűntetteknek a vallási alapon történő igazolása, „Isten ugyanis nem a zűrzavarnak, hanem a békességnek az Istene” (1Kor 14,33). Ezen túlmenően, a vallási különbözőségek tiszteletben tartása szükséges feltétele a különböző etnikai és vallási közösségek békés együttélésének. Éppen mivel keresztények vagyunk, arra kaptunk meghívást, hogy keressünk és megvalósítsunk olyan ösvényeket, amelyek a kiengesztelődéshez és a békéhez vezetnek. Ebben a vonatkozásban kifejezzük reményünket, hogy Hegyi-Karabah és környékének problémáit is békésen oldják meg.

Emlékezve arra, amit Jézus tanított tanítványainak, amikor azt mondta: „Éhes voltam, és adtatok ennem. Szomjas voltam, és adtatok innom. Idegen voltam, és befogadtatok. Nem volt ruhám, és felruháztatok. Beteg voltam, és meglátogattatok. Börtönben voltam, és fölkerestetek” (Mt 25,35-36), arra kérjük egyházaink híveit, hogy tárják ki szívüket és karjukat a háború és a terrorizmus áldozatai, a menekültek és családjaik előtt. Emberségünk, szolidaritásunk, részvétünk és nagylelkűségünk lényege forog kockán.

Ezt csak akkor tudjuk megfelelően kifejezésre juttatni, ha azonnal és a gyakorlatban elkötelezzük magunkat erőforrásaink felhasználására. Elismerjük, hogy mindennek megvalósítása már folyamatban van, de hangsúlyozzuk, hogy sokkal többre van szükség a politikai vezetők és a nemzetközi közösség részéről, hogy biztosítsák mindenkinek a békében és biztonságban éléshez való jogot, a jogrendet, a vallási és etnikai kisebbségek védelmét, hogy küzdjenek az emberkereskedelem és -csempészet ellen.

A társadalom széles rétegeinek szekularizációja, elidegenedése a spirituálistól és az istenitől elkerülhetetlenül az emberről és az emberi családról alkotott deszakralizált, a szentségtől megfosztott, materialista nézethez vezet. Ebben a vonatkozásban aggaszt bennünket a család válsága sok országban. Az Örmény Apostoli Egyház és a Katolikus Egyház osztozik a családra vonatkozó nézeteiben. A család házasságon alapul, egy férfi és egy nő közötti szabad döntésen alapuló és hűséges szerelem aktusa.

Örömmel állapítjuk meg, hogy a keresztények közötti továbbra is fennálló megosztottság ellenére sokkal világosabban látjuk azt, ami egyesít bennünket, mint azt, ami elválaszt. Ez az a szilárd alap, amelyen Krisztus egyházának egysége majd megnyilvánul, az Úr szavainak megfelelően: „hogy egyek legyenek” (Jn 17,21). Az elmúlt évtizedekben az Örmény Apostoli Egyház és a Katolikus Egyház közötti kapcsolatok sikeresen új szakaszba léptek, amelyet megerősítettek kölcsönös imáink és közös erőfeszítéseink, hogy leküzdjük korunk kihívásait. Ma meg vagyunk győződve kapcsolataink előmozdításának döntő fontosságáról, elkötelezve magunkat egy mélyebb és határozottabb együttműködésre, nem pusztán a teológia terén, hanem az imában és a helyi közösségek tevékeny együttműködése szintjén, a teljes szeretetközösség és az egység konkrét kifejezésének távlatában.

Arra sürgetjük híveinket, hogy összhangban munkálkodjanak a társadalomban a keresztény értékek előmozdítása terén, amelyek valóban hozzájárulnak az igazságosság, a béke és az emberi szolidaritás civilizációjának építéséhez. A kiengesztelődés és a testvériség ösvénye nyitva áll előttünk. Bárcsak a Szentlélek, aki elvezet minket a teljes igazságra (vö. Jn 16,13), támogatná minden hiteles erőfeszítésünket a szeretetközösség hídjainak építésére.

Szent Ecsmiadzinból minden hívőnket arra szólítjuk fel, hogy csatlakozzon imáinkhoz, Szent Nerszész szavaival: „Megdicsőült Urunk, fogadd el szolgáid könyörgéseit, és kegyesen teljesítsd könyörgésünket, Isten Szent Anyja, Keresztelő János, Szent István első vértanú, Világosító Szent Gergely, a szent apostolok, próféták, hittudósok, vértanúk, pátriárkák, remeték, szűzek, minden égi és földi szented közbenjárására. Neked pedig, ó, osztatlan Szentháromság, dicsőség és imádás mindörökkön örökké, Ámen.”

Szent Ecsmiadzin, 2016. június 26.

Őszentsége Ferenc                                                     Őszentsége II. Garegin

 

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír

 

 


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »