Ferenc pápa az általános kihallgatáson: Kazahsztán példát ad civilizáltságból és bátor döntésekből

Ferenc pápa az általános kihallgatáson: Kazahsztán példát ad civilizáltságból és bátor döntésekből

Szeptember 21-én a szerda délelőtti általános kihallgatás keretében a Szentatya felidézte múlt heti kazahsztáni látogatását, megemlékezett az Alzheimer-kóros betegekről, és imát kért Ukrajnáért, a „nemes és sokat szenvedő, vértanú” népért. Ferenc pápa teljes szerdai beszédének fordítását közreadjuk.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

Múlt héten keddtől csütörtökig Kazahsztánban, egy hatalmas közép-ázsiai országban voltam látogatóban, a világvallások és hagyományos vallások vezetőinek hetedik kongresszusára utaztam. Ismételten szeretném kifejezni hálámat a köztársasági elnöknek és a többi kazah hatóságnak a szívélyes fogadtatásért és a szervezés terén tett nagylelkű erőfeszítéseikért. Ugyanígy szívből köszönöm a püspököknek és összes munkatársaiknak a nagyszerű munkát, amit végeztek, és különösen azt az örömöt, hogy találkozhattam velük és láthattam őket együtt.

Mint említettem, utam fő célja az volt, hogy részt vegyek a világvallások és hagyományos vallások vezetőinek kongresszusán. Ezt a programot húsz éve megszervezik az ország vezetői, s így ez az ország a találkozás és a párbeszéd helyeként mutatkozik be a világ előtt, ebben az esetben vallási szinten, s ekképpen a béke és az emberi testvériség előmozdításának főszereplőjeként. Ez volt a hetedik kongresszus: egy ország, amely harminc éve független, már hét ilyen kongresszust tartott, háromévente egyet! Ez azt jelenti, hogy

És ez nem relativizmus, nem: ez meghallgatás és tisztelet! És ez a kazah kormány érdeme, mely, miután megszabadult az ateista rezsim igájától, most a civilizáció útját javasolja, egyértelműen elítélve a fundamentalizmust és a szélsőségességet. Ez egy kiegyensúlyozott és egységes álláspont.

A kongresszus megvitatta és jóváhagyta a zárónyilatkozatot, mely a 2019 februárjában Abu-Dzabiban aláírt, az emberi testvériségről szóló nyilatkozatot folytatja. Ezt az előrelépést úgy értelmezem, mint egy hosszú út gyümölcsét: természetesen a II. János Pál által 1986-ban Assisiben összehívott történelmi vallásközi béketalálkozóra gondolok, melyet oly sokat bíráltak olyanok, akik nem tudtak távlatokban gondolkodni; azután gondolok Szent XXIII. János és Szent VI. Pál messzelátó tekintetére, de más vallások nagy képviselőire is, hadd említsem pusztán Mahatma Gandhit. De hogyan is ne emlékeznénk meg arról a sok vértanúról, férfiakról és nőkről, minden korosztályból, nyelvből és nemzetből, akik életükkel fizettek a béke és testvériség Istenéhez való hűségükért? Tudjuk, fontosak az ünnepélyes pillanatok, de a mindennapi elkötelezett munka, a konkrét tanúságtétel az, ami egy jobb világot épít mindenki számára.

A kongresszuson kívül ez az utazás lehetőséget adott arra, hogy találkozzam Kazahsztán vezetőivel és az ott élő egyházzal.

A köztársasági elnöknél tett látogatás után – akinek ezúton is köszönöm kedvességét – az új hangversenyterembe mentünk, ahol beszédet mondhattam az ország vezetői, a civil társadalom képviselői és a diplomáciai testület tagjai előtt. Hangsúlyoztam, hogy Kazahsztán hivatása az, hogy a találkozás országa legyen: mintegy százötven etnikai csoport él ugyanis egymás mellett, és az országban több mint nyolcvan nyelvet beszélnek. Ezt

Annak a reményemnek is hangot adtam, hogy folytatódhat egy olyan, egyre érettebb demokrácia építése, amely ténylegesen képes megválaszolni a társadalom egésze igényeinek. Ez nehéz, időigényes feladat, de már most el kell ismerni, hogy Kazahsztán nagyon pozitív döntéseket hozott, például azt, hogy nemet mondott az atomfegyverekre, és jó energetikai és környezetvédelmi stratégiát követ. Ez bátor döntés volt. Egy tragikus háború idején, amikor egyesek az atomfegyverekről gondolkodnak – ez őrültség –, ez az ország már kezdetben nemet mond az atomfegyverekre!

Hírdetés

Ami az egyházat illeti, örömmel találkoztam egy boldog, vidám, lelkes emberekből álló közösséggel. A katolikusok kevesen vannak ebben a hatalmas országban. De ez az állapot, ha hittel éljük meg, evangéliumi gyümölcsöket hozhat: mindenekelőtt a kicsinység boldogságát, a kovásznak, sónak és világosságnak levés boldogságát, amikor kizárólag az Úrra és nem a valami emberi szempontból fontos dologra támaszkodunk. Az alacsony létszám továbbá arra hív, hogy kapcsolatokat alakítsunk ki más felekezetű keresztényekkel is, és hogy testvériséget teremtsünk mindenkivel. Tehát kicsi a nyáj, igen, de nyitott, nem zárt, nem védekező, nyitott, és bízik a Szentlélek működésében, aki szabadon ott és úgy fúj, ahol és ahogy akar. Megemlékeztünk a történelem sötét korszakáról is, a vértanúkról: Isten szent népének vértanúiról – hiszen évtizedeken át ateista elnyomástól szenvedtek, egészen a harminc évvel ezelőtti felszabadulásukig –, férfiakról és nőkről, akik az üldöztetés hosszú időszakában oly sokat szenvedtek hitükért. Meggyilkolták, megkínozták, bebörtönözték őket hitükért!

Ezzel a kicsi, de örvendező nyájjal ünnepeltük az eucharisztiát, ismét csak Nur-Szultánban, az Expo 2017 területén, ultramodern építészeti alkotások körében. A Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepe volt. Ez elgondolkodtathat bennünket:

Neki mondunk köszönetet ezért az útért, és hozzá imádkozunk azért, hogy ez a látogatás bőséges gyümölcsöt teremjen Kazahsztán jövője és az ottani földön zarándokló egyház élete számára. Köszönöm!

A Szentatya felhívásai az általános kihallgatás végén:

Ma van az Alzheimer-kór világnapja, egy olyan betegségé, amely nagyon sok embert érint, akiket e miatt gyakran a társadalom peremére szorítanak. Imádkozzunk az Alzheimer-kóros betegekért, családjaikért és szerető gondozóikért, hogy egyre több támogatást és segítséget kapjanak! Imádságban csatlakozom a hemodializált és transzplantált hemodializált betegekhez, akinek a képviselői itt vannak.

És szeretném megemlíteni a sokat szenvedett Ukrajna borzasztó helyzetét is. Krajewski bíboros negyedszer ment oda. Tegnap felhívott telefonon, ott tölti az időt, Odessza környékén segít, igyekszik közel lenni, akikhez csak tud. Mesélt nekem e nép fájdalmáról, a barbár cselekedetekről, a szörnyűségekről, a megtalált megkínzott holttestekről.

Lélekben érezzünk egyet ezzel az oly nemes és sokat szenvedő, vértanú néppel!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican News; vatican.va

Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »