Ferenc pápa a szentté avatáson: Testvéreink támogatásával folytatni tudjuk imánkat!

Ferenc pápa a szentté avatáson: Testvéreink támogatásával folytatni tudjuk imánkat!

Október 16-án a vasárnap délelőtti szentmise keretében Ferenc pápa hét új szentet avatott. Beszédében a szentmise olvasmányaiból kiindulva az ima példaképeként állította őket a hívek elé. Homíliáját, valamint a szentmise végén, az Úrangyala előtt mondott szavait teljes terjedelmében közöljük.

A mai szertartás kezdetén a következő imával fordultunk az Úrhoz: „Teremts bennünk nagylelkű és hűséges szívet, hogy mindig készséges akarattal és tiszta szívvel szolgáljunk téged” (a napi könyörgés [collecta] imája).

Mi, a magunk erejéből nem vagyunk képesek arra, hogy ilyenné alakítsuk szívünket; csak Isten teheti meg, ezért kérjük ezt az imádságban, ezért tőle kérjük ajándékként, az ő „teremtéseként”. A könyörgés ily módon bevezetett minket az imádság témájába, amely a mai vasárnap szentírási olvasmányainak középpontjában áll, és amely kérdést intéz hozzánk is, akik itt egybegyűltünk néhány új szent avatására. Ők célba jutottak, szívük az imának köszönhetően nagylelkű és hűséges volt: minden erejükkel imádkoztak, küzdöttek, és győztek.

Tehát imádkoznunk kell. Mint Mózes, aki mindenekelőtt Isten embere volt, az ima embere. Ma az amalekiták elleni harc egyik jelenetében látjuk őt, amint kitárt karral a domb tetején áll. Karja azonban időnként elnehezült és megereszkedett, ilyenkor pedig a nép veszteségre állt. Ezért Áron és Hur leültették Mózest egy kőre, és tartották égre emelt kezét a végső győzelemig.

Az egyház ilyen stílusú lelki életet kér tőlünk: nem azért, hogy megnyerjük a háborút, hanem hogy megnyerjük a békét! Ennek a Mózesről szóló jelenetnek fontos üzenete van: az imádság melletti elkötelezettség megkívánja, hogy támogassuk egymást. A fáradság elkerülhetetlen, néha már nem bírjuk tovább, de testvéreink támogatásával folytatni tudjuk imánkat, míg az Úr végbe nem viszi művét.

Amikor Szent Pál Timóteusnak, tanítványának és munkatársának ír, arra figyelmezteti, hogy tartson ki szilárdan abban, amit tanult, és amelyben meggyőződéssel hisz (vö. 2Tim 3,14). De Timóteus sem volt képes erre egymagába: az állhatatosság „harcát” nem lehet megnyerni imádság nélkül. De nem szórványos, nem hébe-hóba mondott imáról van szó, hanem olyanról, amilyenről Jézus tanít a mai evangéliumban: „szüntelenül kell imádkozni, és nem szabad belefáradni” (Lk 18,1). Ez a keresztény cselekvés módja: szilárdnak lenni az imában, hogy szilárdak maradjunk a hitben és a tanúságtételben. Ismét megszólal bennünk egy hang: „Uram, hogyan lehetséges, hogy ne fáradjunk el? Emberek vagyunk… Mózes is elfáradt!” Ez igaz, mindnyájan elfáradunk. De nem vagyunk egyedül, egy test részei vagyunk! Krisztus testének, az egyháznak vagyunk a tagjai, amelynek karja éjjel-nappal ki van tárva az ég felé, a feltámad Krisztus és az ő Szentlelke jelenlétének köszönhetően. Egyedül az egyházban és az egyház imájának köszönhetően maradhatunk szilárdak a hitben és a tanúságtételben.

Hallottuk Jézus ígéretét az evangéliumban: Isten igazságot szolgáltat majd választottjainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak (vö. Lk 18,7). Láthatjuk tehát az ima titkát: kiáltani, soha el nem fáradni, és ha elfáradunk, segítséget kérni, hogy karunk kitárt maradjon. Ez az az ima, amelyet Jézus kinyilatkoztatott és nekünk ajándékozott a Szentlélekben. Az imádkozás nem azt jelenti, hogy egy eszményi világba menekülünk, vagy hogy egy hamis, önző nyugalomba vonulunk vissza. Ellenkezőleg: az imádkozás küzdelmet jelent, és hagynunk kell, hogy a Szentlélek is imádkozzon bennünk. A Szentlélek az, aki megtanít minket imádkozni, aki vezet minket az imában, és segít, hogy Isten gyermekeiként tudjunk imádkozni.

A szentek olyan férfiak és nők, akik egészen behatolnak az ima misztériumába. Olyan férfiak és nők, akik az imádsággal küzdenek, engedik, hogy a Szentlélek imádkozzon és küzdjön bennük, a végsőkig harcolnak, minden erejükkel, és győznek, de nem egyedül: az Úr győz bennük és velük. Ez a hét tanúságtevő is, akiket ma szentté avattunk, az imával harcolták meg a hit és a szeretet jó harcát. Ezért szilárdak maradtak a hitben, nagylelkű és hűséges szívvel. Példájuk által és közbenjárásukra Isten nekünk is adja meg, hogy az ima emberei legyünk, hogy éjjel-nappal kiáltsunk Istenhez anélkül, hogy belefáradnánk, hogy hagyjuk a Szentlelket imádkozni bennünk, és hogy támogassuk egymást az imádságban, hogy karunk kitárt maradjon, míg ki nem vívja a győzelmet az Isteni Irgalmasság.

* * *

Az október 16-i vasárnap déli Úrangyala elimádkozása előtt Ferenc pápa köszöntötte a szentté avatásra érkezett hívőket és hivatalos küldöttségeket, majd megemlékezett a szegénység elleni küzdelem világnapjáról.

E szentmise végén szeretettel köszöntelek mindnyájatokat, akik különböző országokból érkeztetek, hogy kifejezzétek tiszteleteteket az új szentek előtt. Megkülönböztetett tisztelettel üdvözlöm Argentína, Spanyolország, Franciaország, Olaszország és Mexikói hivatalos küldöttségeit. E tündöklő tanúságtevők példája és közbenjárása nyújtson támaszt mindenkinek, hogy elkötelezetten végezze munkáját, szolgálatát az egyház és a polgári közösség javára.

Holnap lesz a szegénység elleni küzdelem világnapja. Egyesítsük erkölcsi és gazdasági erőinket, hogy közösen küzdjünk a szegénység ellen, mely lealacsonyítja, sérti és megöli oly sok testvérünket, és komoly család- és munkapolitikát valósítsunk meg.

Szűz Mária oltalmába ajánljuk minden szándékunkat, különösen is a békéért végzett kitartó, könyörgő imánkat.

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »