Ferenc pápa: a Miatyánkban nincs „én”, a keresztény ima mindig többes számot használ!

Ferenc pápa: a Miatyánkban nincs „én”, a keresztény ima mindig többes számot használ!

Február 13-án a Szentatya folytatta a Miatyánkról elkezdett elmélkedéseit a VI. Pál Teremben, az általános kihallgatáson. Beszédében rámutatott, hogy amikor imádkozunk, mindig egy közösség tagjaként imádkozunk, és a mennyei Atya nemcsak az „én” Atyám, hanem a „mi” Atyánk, minden ember közös Atyja.

Ferenc pápa teljes beszédének fordítását közöljük.

A keresztény beleviszi imájába a körülötte élő emberek összes nehézségét: amikor beesteledik, elmondja Istennek a fájdalmakat, amelyekkel aznap találkozott; eléje viszi sok ember arcát, barátokét és ellenségekét; nem hessegeti el őket, mintha veszélyes elkalandozásra adnának alkalmat. Ha valaki nem veszi észre, hogy körülötte sokan szenvednek, ha nem indítják meg a szegények könnyei, ha hozzászokott mindenhez, akkor az azt jelenti, hogy a szíve… Milyen a szíve? Elszáradt? Nem, rosszabb, azt jelenti, hogy kőszíve van! Ebben az esetben jó könyörögni az Úrhoz, hogy érintsen meg bennünket az ő Lelkével, és lágyítsa meg szívünket: „Uram, lágyítsd meg szívemet!” Szép ez az ima: „Uram, lágyítsd meg szívemet, hogy meg tudja érteni és magáévá tudja tenni a többi ember összes problémáját, összes fájdalmát!” Krisztus nem ment el érzéketlenül a világ nyomora mellett: valahányszor magányos embert látott, bármilyen testi-lelki szenvedővel találkozott, megesett rajta a szíve, mintegy anyai együttérzés töltötte el. Ez a „megesett rajta a szíve” – ne felejtsük el ezt a nagyon keresztény kifejezést: „megesett rajta a szíve” – az evangélium egyik kulcsfontosságú igéje: ez indítja az irgalmas szamaritánust, hogy odamenjen az út szélén fekvő sebesülthöz, ellentétben másokkal, a keményszívűekkel.

Feltehetjük a kérdést magunknak: „Amikor imádkozom, nyitott vagyok-e a közelben és távolban élő emberek kiáltására? Vagy az imát egyfajta altató gyakorlatnak tartom, hogy nyugodtabb lehessek?” Felteszem ezt a kérdést; mindenki maga válaszoljon! Ha csak nyugalmat keresek az imában, akkor szörnyű tévedésben vagyok. Biztos, hogy az imám már nem keresztény ima. Mert az a „mi”, amelyre Jézus tanított bennünket, meggátolja, hogy magamban nyugton legyek, és megérezteti velem, hogy felelős vagyok fivéreimért és nővéreimért.

Vannak emberek, akik látszólag nem keresik Istent, de Jézus azt akarja, hogy értük is imádkozzunk, mert Isten mindenki másnál jobban keresi azokat az embereket. Jézus nem az egészségesekért jött, hanem a betegekért, a bűnösökért (vö. Lk 5,31), vagyis mindenkiért, mert aki magát egészségesnek tartja, az valójában nem az. Ha küzdünk az igazságosságért, ne gondoljuk magunkat másoknál jobbnak: az Atya felkelti napját jókra és rosszakra egyaránt (vö. Mt 5,45). Az Atya mindenkit szeret! Tanuljunk Istentől, aki mindenkihez jó, szemben velünk, akik csak bizonyos, nekünk tetsző emberekhez tudunk jók lenni.

Hírdetés

Fivérek és nővérek, szentek és bűnösök, valamennyien ugyanazon Atya szeretett gyermekei vagyunk! Életünk alkonyán pedig szeretetünk alapján leszünk megítélve, az alapján, hogy miként szerettünk. Nemcsak érzelmi szeretettel, hanem együttérző, a másikat felvállaló, konkrét szeretettel, az evangélium szabálya szerint – ne felejtsétek el! –: „Mindazt, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek” (Mt 25,40). Ezt mondja az Úr. Köszönöm!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír

 


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »