Május 9-én, hétfőn délben fogadta Ferenc pápa a Vatikánban az olasz maceratai egyetem (Università degli Studi di Macerata) tanárainak és diákjainak 145 fős küldöttségét. Beszédében az egyetem előtt álló kihívásokra figyelmeztetett, melyekkel az emberségben való növekedés révén, illetve a világgal minden szinten folytatott nyitott párbeszéddel lehet szembenézni.
Ferenc pápa beszédében az őt köszöntő rektor szavaira reagált, aki széles horizontot vázolt fel: Nyugat és Kelet közötti barátság, különböző kultúrák találkozása, a háború drámája, a migrációs jelenség.
Valójában ez az egyetem: a hely, ahol az elme megnyílik a tudás, az élet, a világ, a történelem horizontja felé. Természetesen pontosan meghatározott szempontokból kiindulva, az adott tudományterület elmélyült és módszeres tanulmányozásával, mindig nyitottan a világ és az emberiség átfogó megismerésére – hangsúlyozta a pápa. – Ez a távlat szinte megduplázódik, amikor a diák átlépi az egyetem küszöbét, mert ő maga is egy személyes univerzum, az egyetem pedig a teljes univerzumot vizsgálja. Így az egyetemen két világ találkozik, a tudás és az egyes ember világa, hiszen minden egyes emberi személy egy univerzum, akit csak az Isten ismer teljesen, összehasonlíthatatlan tisztelettel.
De éppen ebben áll az egyetem kihívása – mutatott rá Ferenc pápa –: egybefogni ezt a két horizontot, a világét és a személyét párbeszédben; ebből születhet az emberség növekedése.
A Szentatya John Henry Newman gondolatát idézte az egyetemről, ahol az ember „egy életen át tartó szellemi szokást alakít ki, amelynek jellemzői a szabadság, tisztesség, nyugalom, mértékletesség és bölcsesség”.
Az egyetem által nyújtott oktatás sajátos gyümölcse ez, és egyúttal az egyetem fő célja – folytatta Ferenc pápa, és hozzátette, hogy ez egészen más, mint a felvilágosodás modellje, mely teletömte az ember fejét ismeretekkel, noha az egész embert kell figyelembe venni értelmi, érzelmi és cselekvő képességeivel együtt.
Az egyes személyeknek ez az emberi növekedése csakis pozitív hatással lehet a társadalomra. Ezért a képzésbe, iskolába és egyetembe való beruházás a legjobb befektetés egy ország jövője szempontjából – hangsúlyozta a pápa.
Beszéde második részében a különböző kultúrák találkozására reflektált, mely bizony nem megy magától. Nem elég a különböző származású tanárok és diákok találkozása. Ki kell érlelni a találkozás kultúráját, aminek minden bizonnyal az egyetem a kiváltságos helye.
Macerata a szülővárosa Matteo Ricci atyának, aki e találkozás kultúrájának nagy „bajnoka”. Életművén túl főként azért lett a találkozások embere, mert túllépett az idegen, a külföldi kategóriáján és azért lett világpolgárrá, mert ő maga az emberi közösség polgára volt. Ez a találkozás kultúrája – hívta fel a figyelmet Ferenc pápa, és örömének adott hangot, hogy a maceratai egyetem, miközben megőrzi Matteo Ricci emlékét, egyúttal megpróbálja megvalósítani a kultúrák közötti párbeszédet az ő példája nyomán.
Mennyire szükség van ma minden szinten arra, hogy elszántan járjunk ezen az úton, a párbeszéd útján! Mennyire hozzászoktak a világ hatalmai a kirekesztés útjához, a leselejtezés kultúrájához, mondván: nincs szükség párbeszédre, a párbeszéd útjára, ez csak időpazarlás. Igen, de ez az időpazarolás hozza aztán a legnagyobb és legszebb gyümölcsöt – zárta az olasz maceratai egyetem küldöttségéhez intézett beszédét Ferenc pápa.
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
