Április 8-án, pénteken Ferenc pápa a VI. Pál teremben fogadta az olasz köztársasági elnököt, az elnökhelyettest, a Legfelsőbb Bíróság elnökét, a főügyészt és a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács tagjait. A helyreállító igazságszolgáltatás jelentőségét hangsúlyozta, mivel az a bosszú és a felejtés egyedüli ellenszere.
Nemes és kényes küldetést végeznek az igazságszolgáltatás legfőbb szervei: az autonómia és a hatóságok függetlenségének biztosítékaként igazgatják a törvénykezést – ahogyan az olasz alkotmány fogalmaz: „a nép nevében gyakorolják az igazságszolgáltatást”. A nép igazságosságot kér, ahhoz pedig igazságra, bizalomra, lojalitásra és tiszta szándékra van szükség: meghallgatni azok kiáltását, akiket elnyomnak és kihasználnak. Az igazságszolgáltatási rendszertől kapott hatalmat szolgálattá kell alakítani az emberi személy méltósága és a közjó érdekében.
A hagyományos felfogás szerint az igazságszolgáltatásban mindenki megkapja azt, ami neki jár. A bibliai szemlélet szerint el kell ismerni az emberi méltóság szent és sérthetetlen mivoltát. A klasszikus művészetben Iustitiát, az igazság, igazságszolgáltatás istennőjét bekötött szemmel ábrázolták, kezében mérleget tartva: ezzel jelképezték pártatlanságát, az egyenlő bánásmódot, amely az igazságszolgáltatás gyakorlatának feltétele. A Biblia szerint irgalmat is kell gyakorolni. Ahhoz, hogy megreformáljuk az igazságszolgáltatást, először magunkon kell változtatnunk. Föl kell tenni a kérdést, kinek, hogyan és miért szolgáltatunk igazságot?
Az első kérdés: kinek szolgáltatunk igazságot? Magunk előtt kell látnunk a bűnelkövetőt, akit rehabilitálni kell, az áldozatot a maga fájdalmával, akit el kell kísérnünk, a jogokat és kötelességeket vitató személyt, és általában véve minden állampolgárt, akit nevelni és érzékenyíteni kell. A helyreállító igazságszolgáltatás kultúrája lehet a bosszú és a felejtés egyetlen ellenszere, mert arra törekszik, hogy újraszője a szétszakadt kapcsolatokat, és lehetővé teszi, hogy a testvérünk kiontott vérétől szennyes földet megtisztítsuk. Ezt az utat jelölte meg az Egyház társadalmi tanítása mentén Fratelli tutti kezdetű enciklikájában Ferenc pápa is, mint a testvériség és a társadalmi barátság feltételét. Vissza kell térnünk az egész emberiséget átölelő testvéri identitás képéhez. Az emberi családban egymás testvérei vagyunk, ezért szüntelenül dolgoznunk kell, tudva, hogy a béke alapja az igazságosság.
A második történelmi kérdés: hogyan gyakoroljuk az igazságosságot? Ehhez mindig reformokra van szükség. János evangéliumának 15. fejezete arra tanít, hogy úgy metsszük meg az ágakat, hogy ne vágjuk ki közben az igazságosság fáját. Ezáltal feltartóztathatjuk a hatalmi harcokat, a klikkesedést, a korrupció formáit, a nemtörődömséget és a jogtalan jövedelemszerzést.
A miért kérdése pedig az igazságosság erényére világít rá, melyet az igazságszolgáltatás képviselőinek mint egy belső öltözéket kell viselniük, személyes és társadalmi identitásuk részeként. A filozófiai hagyomány az igazságosságot sarkalatos erényként jellemzi, amelyhez megfontoltság, erő és mértékletesség szükséges.
Kiemelkedő példája ennek Boldog Rosario Livatino, az első bíró, akit boldoggá avattak az Egyház történetében. Ő legyen segítőjük és vigaszuk az igazságszolgáltatásban dolgozóknak – fohászkodott a pápa. A maffia áldozatául esett, elkötelezett hívő katolikus Livatino nemcsak hiteles tanúságtételének erejét hagyta ránk, hanem az igazságszolgáltatásról alkotott világos képet is.
Ne feledjük, hogy az igazságszolgáltatást mindig a béke keresése kísérje, amelynek alapja az igazság és a szabadság.
– mondta végül a pápa az olasz Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanácsnak.
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
