Felvidéki sorsok: a Kossányiak

Felvidéki sorsok: a Kossányiak

Néhány évvel ezelőtt „egy félig elfeledett költő” alcímmel hirdették Kossányi József estjét Budapesten, de a felvidéki előadóművészek jól ismerték, és gyakran mondták is a verseit, hogy ne csupán szülőfaluja, Komáromszentpéter magyar iskolájának neve emlékeztessen a hányatott sorsú költőre. Azon az irodalmi esten ott volt a lánya, Kossányi Katalin, akivel az alábbi interjút készítettem akkor a Kossuth Rádiónak.

Kossányi Józsefről a legmaradandóbbat a versei őrzik, de a legszemélyesebb emlékeket gyermekei. Közülük Katalin töltötte vele az utolsó éveket. Együtt voltak az emigrációban is?

Nem. Édesapám 1948-ban, a fordulat évében ment el, amikor én hatéves voltam, s legelőször 1969-ben, az akkori Jugoszlávia területén találkoztunk, azután 1972-ben Amerikában, amikor meghívott a verseskötete kiadása után. 75 évesen települt haza és 80 éves korában halt meg. Tehát öt évet, az élete végén voltam vele csupán, de megadta a sors, hogy legalább akkor igazán megismerhettem. Sokat, nagyon sokat beszélgettünk a verseiről, az életéről, s az volt életem legboldogabb időszaka, amit vele tölthettem.

Fantasztikus élete volt, ha csak a bejárt utat követjük a térképen. A Felvidéken született, és ott élt volna boldogan, bár nem tudom, hogy Trianon után milyen boldogan élt, de ahhoz Beneš diktatúrája kellett, hogy elhagyja szülőföldjét.

Azért kellett elmennie, mert a csehektől tíz év börtönbüntetést kapott, abból kettőt Lipótváron le is ült, s akkor szökött át Magyarországra, egy Vas megyei községbe: Csepregre. De itt is felfüggesztették a tanári állásából 1948-ban, így még a vasfüggöny leengedése előtt el tudott menekülni, amire édesanyám beszélte rá, noha ő itt maradt öt gyerekkel, akik közül az idősebbek 12, 11, 10 évesek, én 6, az öcsém pedig 5 éves volt. Édesapa egyedül ment, Innsbruckban a maga ácsolta nyírfakereszt alatt tanította a magyarokat. 1951-ben tudott kitelepülni Amerikába.

Mert akik a negyvenes években mentek ki, azoknak hosszú igazolóbizottsági procedúrán kellett átesniük, amíg beengedték őket Amerikába.

Igen, ezt ő említette is, hogy az 56-osok már sokkal szerencsésebb helyzetben voltak, akkor ment a bátyám és a kisebbik nővérem utána, mire kicsit jobb élete lett, hogy legalább két gyermeke vele lehetett, mi pedig itt maradtunk hárman édesanyámmal. Tehát így szakított szét bennünket a történelem.

De édesapja végre ott élhetett a fia közelében. Kossányi Miklós híres személyiség lett az emigrációban, hiszen feleségével, Máriával fenntartott egy magyar rádiót, sőt az utóbbi időben televíziót is.

Miklósnak az volt a szerencséje, hogy édesapám baráti körét szinte megörökölte. Wass Albert, Márai, Mindszenty bíboros, mindenki szerepelt a rádiójában, mert édesapámnak ez volt a fő kívánsága, hogy a harmadik nemzedék ott Amerikában, tudjon magyarul. Tehát ő bevezette a bátyámat a jeles magyar körbe, így össze tudtak dolgozni.

Hírdetés

És hogyan jutott eszébe az édesapjának, hogy hazajöjjön? Azaz Magyarországra, hiszen a haza odaát volt: a Felvidéken. Nyilván látni akarta családjának itthon maradt részét is.

Hát hogyne! Hiszen évekig, 1956-ig úgy ünnepelte kint a karácsonyokat, hogy kirakta a gyertya elé az öt gyerek fényképét. 1983-ban jött haza, és 88-ban halt meg itt, Budapesten.

Az utolsó éveket mivel töltötte?

Nagy vágya volt, hogy be tudjon kapcsolódni az irodalmi életbe: Csoóri Sándorral találkozott, Czine Mihállyal, többekkel, akik meglátogatták, mert édesapám akkor már egészségileg nem volt jó állapotban. Hozzá jöttek el inkább a barátok. Varga Domokos rendszeres látogatója volt. Ő búcsúztatta, mikor elhunyt.

 

***

Kossányi Katalinnal később is többször találkoztam, mert minden jeles nemzeti eseményen részt vett, főként a Felvidékkel kapcsolatos előadásokon, könyvbemutatókon, megemlékezéseken. Most is megtenné, de szigorúan tartja – családja utasítására is – a karantént.

Fivérét, Miklóst, és Máriát, mint távoli rádiós kollégákat, még a Szülőföldünk szerkesztőjeként jól ismertem. Egyik itthoni látogatásukkor megajándékoztak rádiójuknak egy igen értékes felvételével: a CD-n Wass Albert maga olvasta fel egyik legszebb írását, az Adjátok vissza a hegyeimet címűt. Pár évvel később, amikor Wass Albert művei sorra jelentek meg különböző könyvkiadóknál, az egyik szerkesztőnek kölcsönadtam a felvételt. Azóta se kaptam vissza…

***

Minilexikon:

Kossányi József 1908-ban született Komáromszentpéteren. Szülei tanítók voltak. Ő is tanítói, majd tanári diplomát szerzett. Aktív szereplője volt a két háború köz9tti felvidéki művelődési életnek. 1951-től élt az Egyesült Államokban, ahol acélgyári munkásként dolgozott. Irodalmi munkásságáért a clevelandi Árpád Akadémia tagjai sorába választotta.
Művei: Máglyák (Komárom, 1929); Éjféli kiáltás (Komárom, 1933); Szent György meg a sárkány (Cleveland, 1960); Végtelen út (Cleveland, 1970).

Kossányi Miklós Komáromszentpéteren született 1938-ban. Iskoláit Sopronban végezte. 1957 januárjában érkezett Clevelandbe, s ösztöndíjjal elkezdhette az egyetemet. Egyik alapító tagja volt az amerikai magyar diákszövetségnek, az ÉMEFESZ-nek. Az egyetem elvégzése után a Ford gyár tervezőmérnöke lett. 1963-ban indította feleségével együtt a később már 50 munkatársat foglalkoztató, több nyelvű WKTX rádió programját, amely naponta 4-5 órában magyar adást sugárzott. 1979-ben indították el az Amerikai Magyar Televíziót. Ez volt az egyetlen magyar tulajdonú rádió-tévétársaság Amerikában. Kossányi Miklós a legrégebbi amerikai magyar érdekképviseleti szervezet, az Amerikai Magyar Szövetség ügyvezető elnöke volt, és a Magyarok Világszövetsége amerikai elnökének is megválasztották. 2009-ben hunyt el.


Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »