„Feltámadok!”

Szabó Dezső emlékezete

1945-ben ezen a napon adta vissza lelkét Teremtőjének Szabó Dezső, „Az elsodort falu” írója. Aligha csak a huszadik század, de minden idők egyik legvitatottabb magyar írója.

Különös, mégis tény: e mondattal barát és ellenség egyaránt egyetért. Igen, a magyar irodalmi élet egyik legvitatottabb alakja volt. A baloldalinak jobboldali, a jobboldalinak baloldali volt – mondhatnók. Aki néhai tanártársai közül Pintér Jenő szerint egy valaki előtt borul csak le, és az – önmaga.

Nem kívánok vitatkozni sem vele, sem senkivel sem ez ügyben. Csak Szabó Dezsőnek egy szatírájára (Feltámadás Makucskán) hívom fel a figyelmet – ismét:

Húsvétvasárnap Makucskán a feltámadás diadaláról prédikál Kátay tiszteletes, majd a templomból kilépve előbb csak egy gyermek, majd percek múlva az egész falu látja, hogy sűrű, tömött sorokban érkeznek feléjük a székely temetőből feltámadott holtak. A szokatlan viszontlátás első örömpercei után hiába kérik őket, menjenek vissza földi nyughelyükre, mosollyal az arcukon nem mozdulnak.


Forrás:hunhir.hu
Tovább a cikkre »