Felsül a világ előtt a kommunista rezsim

Felsül a világ előtt a kommunista rezsim

Mindent megtesz azért, hogy katonai nagyhatalom legyen, mégsem jut egyről a kettőre a rezsim, melynek katonai vezetése ma egy közepes hatótávolságú ballisztikus rakéta sikertelen indításával sült fel a világ előtt. A szakértő szerint az észak-koreai vezetés is tudná, hogy esélytelenek lennének egy háborúban.

Ismét sikertelennek bizonyult az észak-koreai rezsimnek az a kísérlete, hogy Muszudan rakétát juttassanak a célba: áprilisban már háromszor is próbálkoztak, de a fáradozásaik minden esetben kudarccal végződtek. A mostani eset után a szakértők jelezték, szokatlan, hogy egy sikertelen tesztet ilyen gyorsan kövessen egy újabb, ráadásul ezt többször megismételték.

A dél-koreai állami tudományos és műszaki egyetem egyik kutatója úgy nyilatkozott a Reuters hírügynökségnek, hogy valószínűleg Kim Dzsong Un észak-koreai vezetőt feldühítették a kudarcba fulladt próbálkozások, és türelmetlen. De miért olyan sürgős most Phenjannak a rakétaindítás? Egyáltalán, hol tart most a technikai fejlesztések terén az észak-koreai haderő?

Sok energia, kis eredmény

Habár az észak-koreai a világ egyik legnagyobb hadereje a több mint egymilliós békelétszámával, és az ország GDP-jének egynegyedét költik védelmi kiadásokra, a nemzetközi felmérések alig értékelik valamire Phenjan fáradozásait. A nemrégiben a Global Firepower – ami többek között az ENSZ és a CIA publikus adataira támaszkodik – számolta ki, hogy az észak-koreai csak a világ 25. legerősebb hadserege.

Függetlenül attól, hogy ez a statisztika a bevethető nukleáris arzenált nem vette figyelembe – így kizárólag a hagyományos hadviselés szempontjából állított fel sorrendet –, még a lengyel és a vietnami haderő is jobban vizsgázott, mint az észak-koreai. A phenjani rezsimet azonban minden bizonnyal nyugtalaníthatja az a tény, hogy Dél-Korea egészen jó osztályzatot kapott, a világ 11. legerősebb hadseregeként, ha mennyiségi értelemben nem is, de minőségben messze felülmúlja északi szomszédját.

Természetesen az észak-koreai kommunisták már régóta érzékelik, hogy sürgős fejlesztésekre van szükség, ha nem csak a gigantikus katonai parádéikkal akarják a komolyság benyomását kelteni. Így az ország védelmi rendszerének sarokköve lett, hogy a 2012-es alkotmány módosításakor atomhatalomnak deklarálták magukat. Ugyan az év elején az észak-koreai állami televízióban közölt bejelentés szerint az ország „teljes sikerrel” tesztelt egy „miniatürizált” hidrogénbombát, később erős kétségek merültek fel, hogy ez valóban ilyen fegyver volt.

Szovjet és kínai alapokon

Hidrogénbomba ide, hidrogénbomba oda, a világ katonai szakértői ma már egyetértenek abban, hogy Észak-Koreának van atombombája, méghozzá hagyományos, amely az atommaghasadás elvén alapul. Azonban – ahogy a mai kudarcos próbálkozás is megmutatta – a célba juttatáson Kim Dzsong Un szakembereinek még van mit csiszolniuk.

Hasonló véleményen van Csoma Mózes, az ELTE koreai tanszékének vezetője, aki portálunknak vázolta az észak-koreai hadászati fejlesztések állapotát. A szakember hangsúlyozta: az Észak-Korea által hadrendbe állított, illetve fejlesztett ballisztikus rakéták egyáltalán nem jelentenek modern technológiát, mert alapvetően a hetvenes-nyolcvanas évek egykori szovjet és kínai technológiáját fejlesztik tovább.

Azonban az észak-koreai rakétaprogram még így is fenyegetésnek tekinthető, mert ezek a rakéták akár hagyományos, akár nukleáris robbanófejjel 1500 kilométeres távolságra is elérhetnek, ez pedig egy rendkívül sűrűn lakott térség. „Ezekkel a rakétákkal nagyon súlyos pusztításokat lehetne végezni egy esetleges háborús konfliktus esetén” – hangsúlyozta Csoma Mózes.

Habár mind Japánnak, mind Dél-Koreának megvannak a megfelelő rakétaelhárító rendszereik, az északiak atomprogramja továbbra is veszélyt jelent a térségre.

Más területen sem jobb a helyzet

Ami a légierőt illeti, a Global Firepower összesítése szerint Észak-Koreának 458 vadászgépe van, ezzel a létszámmal az Egyesült Államok, Kína, Oroszország és India után az ötödik legnagyobb flottájával bír a világon. Azonban Csoma Mózes szerint ez nagyrészt szovjet típusokat, illetve ezek kínai klónjait jelenti, mellyel még a legfejlettebb gépek is a nyolcvanas évek második felének színvonalát tükrözik. Ugyan a kilencvenes években felröppentek olyan hírek, hogy Észak-Korea már képes lenne önállóan is összeszerelni MiG–29-es gépeket, ezek utólag nem nyertek megerősítést.

Ezért érdemesebb a kommunista rezsim propagandafilmjeit néznünk, ha meg akarjuk ismerni az északi haditechnikai valóságot. A szakember szerint ezekből az derül ki, hogy sokszor hatvanas évekbeli típusú gépeket mutogatnak. De a mai napig emlékezetes, hogy 2010-ben egy észak-koreai vadászgép az eszközeinek meghibásodása miatt Kínába keveredett. A gép egy MiG–21-es volt, meghibásodása a hetvenes évek technológiájáról tanúskodik.

De a szárazföldi egységek és a haditengerészet esetében sem sokkal jobb a helyzet: ezek szinte kizárólag szovjet és szovjet alapokon nyugvó kínai technikával vannak felszerelve. Csoma Mózes felhívta a figyelmet arra, hogy ezeknek a lecserélése óriási összegeket igényel, ezért az észak-koreaiak ma már inkább az atomprogramjukra koncentrálnak, hogy így az elrettentő hatás birtokában ne fizessenek túl nagy pénzeket a hagyományos fegyvernemek szinten tartására.

Ők is tudják, hogy nem jutnának sokáig

Kérdésünkre, hogy miért vált ennyire sürgőssé Észak-Koreának most a rakéták tesztelése, a szakértő jelezte: ebben az esetben egy politikai fenyegetésről van szó, amelynek politikai célja van, méghozzá az, hogy tudomására hozzák az Egyesült Államoknak, hogy a koreai kérdést nem tudják katonailag lerendezni. Ezzel szemben azt szeretnék elérni, hogy az 1953-as fegyverszüneti megállapodást – ami Kína, Észak-Korea és az Egyesült Államok között köttetett – egy Észak-Korea és Amerika közti kétoldalú paktum váltaná fel.

Csoma Mózes jelezte: mindezeken túl az észak-koreai rezsim tökéletesen tisztában van azzal, hogy ha egy széles körű háború alakulna ki, akkor az Egyesült Államokkal szemben teljes vereséget szenvednének, ami a rezsim bukását is jelentené. Azonban a rakétakísérletekkel fenn tudják tartani a figyelmet és zsarolni akarják az ellenségeiket, akik innentől kezdve már nem tudják megkerülni Phenjant.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »