Felemás földprivatizáció

Lépten-nyomon arról győzködte a népet az elmúlt egy évben Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter és számos alárendeltje, hogy azért van szükség a tavaly elkezdett földprivatizációra, mert a magyar gazdák földéhségét csak az állami birtokok piacra dobásával lehet kielégíteni. Ráadásul úgy gondolták, hogy az adásvételeket állami támogatásokkal is segíteni kell. A nekibuzdulás azonban a jelek szerint inkább csak az államot jellemezte, a gazdák jóval visszafogottabb érdeklődést mutattak a földek iránt. Az aktivitás hiánya miatt az állami földek áruba bocsátását több ütemre szabdalta a kormány, és bár eredetileg úgy tervezték, hogy az adásvételek tavaly decemberben lezárulnak, azok még mindig nem fejeződtek be, az erdők és a halastavak eladása csak most következik.

Az állami földek eladásából idén és a jövő év elején összesen 270-300 milliárd forint folyhat be az államkasszába. A kormány már arról is döntött, hogy ezt a bevételt az államadósság törlesztésére kívánja fordítani. Mivel korábban felmerült az az elképzelés is, hogy a bevételekből fejlesztési alapot hoznak létre, illetve ipari parkokat létesítenek, lehetne vitatkozni azon, bölcs dolog-e a földért kapott pénzt az államadósság csökkentésére fordítani, a kérdés azonban a látszat ellenére mégsem ez.

Inkább az, hogy a kormány miért csak a földek eladásában jeleskedett, miért nem próbálta meg visszaszerezni a birtokok egy részét. Pedig korábbi ígéretének megfelelően így rendezni tudta volna a külföldiek által „tulajdonolt”, zsebszerződéssel érintett területek helyzetét.

A zsebszerződéseken keresztül birtokolt területek nagyságát mintegy 120 ezer hektárra becsülik. De további 300 ezer hektárt is külföldiek művelnek, ebből több mint 100 ezret tulajdonosként. Tehát összesen 420 ezer hektárt használhatnak jelenleg külföldiek. Mivel azonban pontos statisztika erről nincsen, egyes elemzők úgy vélik, a vegyes tulajdonú vállalkozások és a strómanok miatt a külföldiek által használt földterület akár az egymillió hektárt is elérheti – ami a hazai mezőgazdasági földterület hozzávetőleg hatoda.

A külföldiek által jogellenesen használt földek visszaszerzését a kormány a büntetőjog és a polgári jog új szabályai alapján ígérte: a Btk. 349. paragrafusa a föld jogellenes megszerzését bünteti, a 2014. évi VII. törvény pedig a földek állami tulajdonba juttatására kötelezi a zsebszerződés külföldi jogosultjait. Csakhogy mindkét intézmény eleve alkalmatlan arra, hogy a föld jogtalan „birtokosát” akár egy hektár visszaadására is kényszerítse.

Ráadásul az érintett, Magyarországon gazdálkodó külföldi – leginkább osztrák – gazdák a zsebszerződéseket megsemmisítő jogszabály miatt Brüsszelhez fordultak, és arra várnak, hogy az Európai Unió fúrja meg a magyar földforgalmi törvényt. Szakértők szerint meg is van annak az esélye, hogy Brüsszel végül a külföldi gazdák számára kedvező döntést hoz majd. Magyarország fellebbezése esetén az ügy eljuthat az EU legfelsőbb igazságszolgáltatási szervéhez, az Európai Bírósághoz. Évek kellenek tehát ahhoz, hogy a jogerős döntés megszülessen. Amennyiben pedig az állami földek eladása során kialakult árakat vesszük alapul, Magyarországot legalább 180 milliárd forint közpénz kifizetésére is kötelezhetik. A pénzt előreláthatóan azok a külföldi gazdálkodók kapják majd, akik a zsebszerződés megkötésekor annyi bérleti díjat fizettek ki – akár 99 évre –, amennyi lényegében a földek vételárával volt azonos.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 08. 26.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »