Június 13-án ünnepeljük Páduai Szent Antalt. A szombathelyi ferences közösség ezen a napon Fekete Szabolcs Benedek segédpüspökkel együtt emlékezett a nagyszerű szentre és Krisztus-követő életére. Gyenese Balázs személyes hangvételű beszámolóját szerkesztve közöljük.
Szent Antal ferences szerzetes szobra szinte minden templomunkban megtalálható; kultusza ma is töretlen. A szegénységet tartotta a legnagyobb erénynek. A gazdagság, a birtokolt javak átveszik az uralmat az emberi lélek felett. Ahol a kincsünk ott a szívünk. A szegénység szabaddá, a gazdagság rabbá tesz.
Ünnepünket, örömünket fokozta, hogy Fekete Szabolcs püspök celebrálta az ünnepi szentmisét. Szeretettel szólította meg a híveket, akik közül sokan személyesen ismerik és szeretik. Kiemelte homíliájában, hogy Szent Antal nyelve épségben maradt, ami számunkra útmutatás. Szent Antal nyelve ékesszólásáról, bölcsességéről híres.
Ügyelnünk kell a nyelvünkre, mert gyakran bűnre vezet bennünket. A megszólás, kibeszélés megelőzésére egy jó technikát is megtanulhattunk. Ilyen esetben idézzünk fel, mondjunk egy jó dolgot arról a személyről, akiről szó van. Ez megváltoztatja az atmoszférát, és megment a bűnbeeséstől. Sőt, a „nyelv” arra is tanít, hogy tudjunk csendben maradni.
A szentmise után Szent Antal-litániát imádkoztunk, és Fekete Szabolcs püspök megáldotta a liliomokat. Szent Antalt a kis Jézussal, a kezében liliommal ábrázolják, utalva a tisztaságra.
Püspök atya nagy örömére szolgált, hogy megtapasztalta a jelen lévő hívek népes sokaságát, közösségünk élő hitét. Hétről hétre sokan imádkoznak együtt a keddi napokon a 9 órai Szent Antal-misén. Őrizzük és ápoljuk Szent Antal tiszteletét. Adjuk át gyermekeinknek, a következő generációnak.
Szöveg: Gyenese Balázs
Fotó: Baán Zoltán
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
