Fekete Károly református püspök: Isten nem „egykéket” akar, hanem testvéri közösségre hív

Fekete Károly református püspök: Isten nem „egykéket” akar, hanem testvéri közösségre hív

Debrecenben az ökumenikus imahét szerdai napján, január 20-án a hagyománynak megfelelően a Szent Anna-székesegyházban gyűltek össze a város keresztény felekezeteinek hívei és vezetői. Ezen alkalmon mindig a római katolikus főpásztor köszönti a híveket, és a református püspök hirdet igét.

Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök köszöntötte a résztvevőket, Fekete Károly református püspököt, Kocsis Fülöp görögkatolikus érsek-metropolitát, a jelen lévő lelkipásztorokat és közösségeiket.

„Többé nem mondalak titeket szolgáknak […], azonban barátaimnak mondalak” (Jn 15,15). A katolikus főpásztor a nap központi gondolata kapcsán kifejtette: Jézus barátaiként vagyunk együtt. Tőle tanuljuk, mit jelent egymásnak is barátaivá válni, egymásra számítva, egymásért áldozatot hozva szeretetközösségben lenni.

Palánki Ferenc megyéspüspök örömét és köszönetét fejezte ki azért, hogy Debrecenben e nehéz időszakban is „be tudjuk mutatni a keresztények egységét. Együtt imádkozva, közös célokat, Isten iránti barátságunkat megmutatva fontosnak tartjuk, hogy Jézus Krisztus nevében és az ő szeretetében találkozzunk.”

A szerdai ökumenikus istentiszteleten az imádságot Krakomperger Zoltán általános püspöki helynök vezette.

„Urunk, taníts minket imádkozni” (Lk 11,1–4) – Fekete Károly református püspök a kijelölt szentírás szakasz alapján az Úr imádságáról fejtette ki gondolatait. Az Úr imádsága, a Miatyánk a legismertebb bibliai szöveg. Sokszor „mártíromságot” szenved, amikor csak úgy letudjuk, gépiesen elmormoljuk, mintha nem is egy bensőséges imádság lenne, hanem csak egy kötelezően felmondandó memoriter. Pedig ez az imádság nem megszokásból lett, hanem vágyakozásból, pontosabban megkívánásból – fogalmazott Fekete Károly püspök. Látta Jézust imádkozni az egyik tanítványa, és felfakadt benne a spontán kérés: „Uram, taníts minket imádkozni, mint ahogy János is tanította a tanítványait!” (Lk 11,1).

Az imádkozni tanító Jézus a legfontosabbakat foglalja össze: „Amikor imádkoztok, ezt mondjátok”. Fontos a szószerintiség, de az imádság egésze azt üzeni: használjátok mintaként, figyelve a stílusára, felépítésére, érzelmi töltésére, hangnemére, a kérések távlataira és határaira is, Isten és ember ügyének összekapcsolódására.

Az imádkozás „nyelviskoláján” maga Jézus vezet bennünket végig, és megmutatja: Isten megszólíthatóvá teszi magát – fogalmazott a szónok.

Kifejtette: Nem kiérdemeltük, hanem kaptuk ezt a megszólítást, Atyánk – Jézusé is, az ellenségemé is, a munkatársamé és a barátomé is, a felmenőimé és az utódaimé, meg az enyém is. Nem privát ima, hiszen

Isten, a mi Atyánk, nem „egykéket” akar, hanem testvéri közösségre hív, de nemcsak azokkal, akiket mi gondolnánk, hanem azokkal is, akiket Isten tart gyermekeinek.

Jézus, az előimádkozó biztat: Vess véget a hallgató kegyességnek, és szólalj meg! Megteheted bátran, mert Isten megszólíthatóvá teszi magát, hogy meglássuk mi a fontos Neki. Megengedi, hogy fontossá váljon számunkra nevének megszentelése; várja, hogy érdekeljen bennünket országának kiteljesedése, és várja, hogy behívjuk kenyérkérdésünk és megkísértett életünk megoldásába, hiszen ezekben tárul fel az ő lényege.

Hírdetés

A Miatyánk legemberibb kérése, „mindennapi kenyerünket add meg naponként”, tengelymondat, amelyben összekapcsolódik Isten ügye a miénkkel, mi meg elismerjük vele, hogy Istennél van az élet forrása és naponta rászorulunk – emelte ki a szónok. Lukács evangélista szóhasználata miatt sokat vitáztak a mindennapi kifejezésről, ami azt jelenti: a nap számára, amely jön.

Arra bátorít ez a kérés, hogy leszámoljunk a gondterheltséggel, és hagyatkozzunk rá Isten tápláló jóságára, nagylelkű szeretetére.

– fogalmazott Fekete Károly. Hozzátette: az imádkozó ember segít azoknak, akiknek nincs betevőjük, akik bizonytalanságban vannak a holnap felől, legyenek akár foglyok vagy menekültek, éljenek akár szegénységben vagy háborús helyzetben. Szolidaritásra hív a kenyér, mert ott válik igazán áldássá, ahol megbecsülik azt a keveset, amivel már csak Isten tud valamit kezdeni, hiszen ő életkérdéseket megoldó Úr.

Amikor a Miatyánkban emberségünk helyreállításáért imádkozunk, akkor azt is megvalljuk, hogy önmagunk kifosztásának hátterében ott áll a gonosz is. Kecsegtet, tüzel és kísért az ősellenség. A gonosz a mi igazi kifosztónk, ezért kell a tőle való szabadítás fohásza: „Ne vígy minket kísértésbe.”

A Miatyánk utolsó kérésében nem azt kérjük, hogy kerüljön el minket a kísértés, hanem azért könyörgünk, hogy segítsen bennünket Isten felülkerekedni a kísértéseken és ne mondjon le rólunk. A próbák idején ne engedjen ki a kezéből, és ne a gonosz győzzön, hanem az állhatatosság diadalmaskodjon. Védelemkérés ez a mondat, hogy az ember ne forduljon el Istentől. Magunkban, azaz isteni segítség nélkül teljesen nyilvánvalóvá válik sebezhetőségünk. „Naponta meg kell küzdenünk erőkkel, amelyek el akarnak tántorítani a Krisztus-követés útjáról. Kívülről ravasz támadások, rafinált hozzánk férkőzések kereszttüzében élünk; belülről pedig testet-lelket kimerítő, idegfeszültséges élet terhel bennünket. Lelki állóképességünk megroggyan az életküzdelmek közben. Esküdt ellenségünk, az ördög, a világ és a mi tulajdon testünk folyamatos ostromállapot alatt tart bennünket.”

A Szentlélek megszabadít a kísértés idején, és megmutatja, hogy a bajok még erősebben Istenhez kapcsolnak, az élet Urához. A Miatyánk benne tart Jézus Krisztus erőterében, ahol megváltoznak az erőviszonyok, és benne tart az Egyház családjában, nevének szentsége kihat az életünkre, országát a magunkénak érezzük, életfeltételeinkért neki mondunk köszönetet, a tőle kapott bűnbocsánat minket is megbocsátásra kötelez és még egy kísértéssel teli világban is biztonságot ad – mondta elmélkedése végén Fekete Károly református püspök.

Krakomperger Zoltán köszönetet mondott a főpásztornak az igehirdetéséért, majd az apostoli hitvallás következett. Markovics Balázs káplán vezetésével az egyetemes könyörgéseket az egyházközség akolitusai olvasták fel. Végül a jelenlévők együtt imádkozták a Miatyánkot.

Az ökumenikus imaóra végén a főpásztorok áldásban részesítették a közösséget.

Az imahét debreceni perselyadományát a debreceni járványkórház eszközbeszerzésének támogatására ajánlják fel.

Az eseményről szóló bővebb beszámoló ITT olvasható.

Forrás: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Fotó: Kovács Ágnes

Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »