"Fekete ember, menjél vissza Afrikába!" – Ítélet született egy bicskei betolakodóverés ügyében

A színesbőrű Azizba két és fél éve állítólag belekötött két részeg Bicskén, majd darabokra törtek a fején egy lécet. Mindezt több járókelő is végignézte, anélkül, hogy segítséget hívtak volna – szörnyülködik egy liberális blog, mely az esetről beszámol. A két férfit hosszú hivatali eljárás után kedden ítélték el.

Az elefántcsontparti (ott vajon milyen háború dúl? – a szerk.) Aziz 2013 októberében a bicskei menekülttábor lakója volt, aki arra várt, hogy elbírálják a menedékkérelmét. Egy vasárnap úgy döntött, hogy bevonatozik Budapestre. Ez gyakori szokás a táborban: Budapest közel van, a menekülttábor lakói pedig 24 órás távollét esetén sajnos szabadon mozoghatnak az országban.

Aziz hajnalban indult el a vasútállomás felé, de csak a főtérig ért, ahol összetalálkozott egy magas, vékony és egy alacsonyabb, tömzsibb férfival. “Fekete ember, menjél vissza Afrikába!” – mondta neki állítólag a magasabb, mire a tömzsibb behúzott neki egyet, majd még egyet. A fekete ember védekezett, majd menekülőre fogta, és elszaladt. Nem sokkal később azonban újra összefutott a két férfival, akik végül ájulásig verték egy kerítésléccel, sőt, más "menekültekre" is ráijesztettek.

Két és fél évig tartott, míg a néger elverése ügyében ítéletet hozott a bíróság. Kedd délután a Bicskei Járásbíróság mindkét vádlottat felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte közösség tagja elleni erőszak, súlyos testi sértés kísérlete és felfegyverkezve elkövetett garázdaság miatt.

A "Magyar" Helsinki Bizottság jogsegélyszolgálatnak ügyvédje szerint kirívó esetről van szó, az országban ugyanis egyáltalán nem gyakori, hogy a magyarok "menekülteket" verjenek. A hatóságok pedig megszenvedtek az üggyel, a "menekültekkel" kapcsolatos eljárások ugyanis nem egyszerűek.

Megmentették a haláltól

I. Ádám és P. Dániel a verést megelőző szombati éjszakán diszkóba mentek a főtér mellett lévő helyi sörözőbe. Jól felönthettek a garatra, az egyik felszolgáló szerint ugyanis egyiküket ki kellett támogatni az utcára hajnalban, amikor a hely már zárt. I. és P. azonban nem hazamentek, hanem a közeli Kossuth térre. Itt találkoztak végül a vasútállomásra igyekvő négerrel.

Az nem derült ki a keddi tárgyaláson, hogy I. és P. hogyan viszonyult a "menekültekhez". Az egyik tanú szerint gyakran mutatkoztak terepszínű ruhákban, arra azonban nem tudott válaszolni, hogy szkinhedek lettek volna, holott korábban a rendőrségen még azt mondta, hogy azok. A sértetteket a perben a Helsinki Bizottság ügyvédje, Győző Gábor képviselte, ő a tárgyaláson megjegyezte, hogy "annak látja őket", ezt azonban a bíróság nem látta bizonyítottnak, a vádlottak pedig tagadták.

Győző szerint Bicskén annyira régóta áll a menekülttábor, hogy a helyiek hozzászoktak már a külföldiekhez, és atrocitások is csak ritkán fordulnak elő. Ennek némiképp ellentmond, hogy az egyik tanú azt mondta a diszkónak helyet adó szórakozóhelyről, hogy ott például nem látták szívesen az illegális bevándorlókat, volt, hogy ki sem szolgálták őket, mert a magyar vendégek nem kedvelik őket.

A két vádlott férfi mindenesetre többször is találkozott a négerükkel. Az elefántcsontpartinak először ugyan sikerült elszaladnia előlük, később azonban visszamerészkedett, mert el akart jutni a vasútállomásra. Ekkor azonban már egy botot is vitt magával. Útközben azonban az egyik vádlott, I. Ádám újra ráugrott, dulakodni kezdtek, de Aziznak ismét sikerült elmenekülnie.

I. és P. azonban ezt nem hagyták annyiban, keresni kezdték, végül pedig kilyukadtak a vasútállomásnál, ahol rátaláltak a fekete emberre aki néhány másik "afrikai származású menekülttel" állt a peronon, de rajtuk kívül jócskán voltak helyiek is az állomáson. A két férfi itt újra rárontott Azizra. A bíróság itt több dologban is bizonytalan volt, a vád szerint I. és P. egy másik afrikait is bántott, ezt azonban nem találták bizonyítottnak.

Azt viszont igen, hogy Azizt jól helyben hagyták: egy kerítésléccel úgy megverték, hogy az hat darabra tört az ütések közben. A bíróság szerint lényegében a szerencsén múlt, hogy Aziz nem szenvedett súlyos sérüléseket, csak a feje és a háta sérült meg, bár ügyvédje szerint azóta is "neurológiai problémái vannak". A verés közben a néger el is ájult, és ráesett a vasúti sínre. Ez azért volt veszélyes, mert a pálya a hétvége ellenére is egy forgalmas vonalnak számított. Végül I. és P. húzták ki onnan, miután egyikük felkiáltott, hogy “nem vagyunk mi gyilkosok”.

Győző Gábor szerint mindezt rengeteg helyi nézte végig a peronról tétlenül. A többi afrikai – köztük egy kisgyerekes asszony – akkor már nem volt ott, ők beszaladtak a településre segítséget kérni, de senki sem segített nekik, pedig a kisgyerekes nő állítólag még egy boltba is bement. A rendőrséget végül az egyik helyszínen tartózkodó helyi hívta ki, a kiérkező rendőrök találtak rá az ájult Azizra, és mellette a két vádlottra. Akkor az afrikaiak bőröndjei – amelyeket a menekülés közben maguk mögött hagytak – és ruhái már szét voltak dobálva a peronon. Az egyik vádlott később beismerte, hogy ők dobáltak szét, de az csak később tűnt fel nekik, hogy a ruhák és egyéb személyes tárgyak, köztük az afrikaiak pénztárcái is kiszóródtak.

Összevissza beszéltek a "tanúk"

Az, hogy a bíróság eljusson oda, hogy mindezeket kimondja a kedden kihirdetett ítéletben, egyáltalán nem volt egyszerű. Ennek több oka is van, de mindenekelőtt az, hogy a "menekültekkel" kapcsolatos ügy láthatóan kifogott a magyar sértettekhez és magyar tanúkhoz szokott hivatalokon, ezt pedig a vádlottak védői ki is használták.

I. Ádám védője a per során többször is azzal érvelt, hogy az afrikai tanúk vallomásait ki kellene zárni a perből, azok ugyanis túlságosan ellentmondásosak ahhoz, hogy hinni lehessen nekik (például nem tudták egyértelműen leírni a támadókat, sőt, azt se, hányan voltak). Szerinte ugyanakkor ez csak a “külföldi tanúk” vallomásaira igaz, a “belföldi tanúk” szavahihetőségében megbízik.

Az ellentmondásokat tartalmazó vallomásokat az ügyész és a sértetteket képviselő ügyvéd is felemlegette, csak teljesen már kontextusban. Szerintük ezek az ellentmondások a nyomozók tévedései és hibái miatt kerültek a vallomásokba. Az ügyész szerint ugyanis nem volt megfelelő tolmácsolás a rendőrségi kihallgatásokon. A tolmács angolról fordított, holott az afrikaiak a saját nyelvükön kívül a franciát beszélték még használhatóan. Az pedig senkitől sem várható el, hogy egy idegen nyelven kiigazodjon a rendőrségi kihallgatáson.

Győző Gábor szerint az is hiba volt, hogy a tanúkat és a sértetteket már a támadás napjának délutánján kihallgatták. Aziz például szerinte biztosan nem volt kihallgatható állapotban, mondta is, hogy rosszul volt a vallomástétel közben.

Még a tárgyalás előtt lelépnek

A vallomásokban szereplő összevisszaságokat a bírók rendszerint a tárgyalások során tisztázzák a tanúkkal. Ez a lehetőség azonban "menekültek" esetében nagyon ritkán jöhet szóba, a menedékkérők nagy része ugyanis csupán átmenetileg van az országban, és rendszerint még azelőtt továbbáll, hogy egyáltalán lezáródna a saját menedékkérelmi eljárása. A hónapokkal vagy akár évekkel később zajló tárgyalásokra így szinte biztosan beidézhetetlenné válnak, így volt ez a jelen eset tanúival is. (Ez is jelzi, mennyire igazi menekültek, akik csak egy biztonságos országra vágynak – a szerk.)

Ennek a bicskei esetnél konkrét következményei is voltak. A vád szerint a vasútállomáson nem csak Azizt, hanem egy másik, afrikai származású menekültet is bántottak a vádlottak. Ennek a "menekültnek" a sérüléseiről azonban nem készült orvosi látlelet, mert a férfi soha többet nem jelentkezett a számára egészségügyi szolgáltatást nyújtó debreceni menekülttáborban. A tárgyalásra szintén nem ment el, így a zűrzavarosnak tűnő tanúvallomását sem tisztázták, az ő bántalmazást pedig később a bíróság nem is tartotta bizonyíthatónak.

Az egyedüli afrikai származású tanú, aki megjelent a tárgyaláson, az maga Aziz volt. Ő ugyanis időközben oltalmazotti státuszt kapott Magyarországon, így kivárta a nyomozás végét. Jellemző azonban, hogy még az ő esetében is csak kevésen múlott az, hogy megjelenjen a bíróság előtt.

Az ügy tárgyalása ugyanis a Bicskei Járásbíróság leterheltsége miatt közel egy évvel a nyomozás lezárulta után kezdődött, addigra pedig már Aziz is "elköltözött" Magyarországról, mondván, hogy külföldön jobban boldogul. Így külön vissza kellett utaznia Magyarországra a tárgyalásra, hogy vallomást tegyen.

Az eljárás során a vádlottak beismerték, hogy a vasútállomáson megverték Azizt, azt azonban nem, hogy ők kezdték volna a dulakodást a parkban, pláne hogy azért, mert Aziz színesbőrű. A védelem álláspontja szerint a két fiatal férfi csupán azt vetette oda a mellettük elsétáló Aziznak, hogy “óóóó Afrika”, és valójában ő kezdte a verekedést.

Sőt, ügyvédje hangsúlyozta, hogy I. Ádám maga is súlyos, maradandó sérülést szerzett a dulakodásban, amikor eltört a kisujja. Az viszont, hogy az ujjsérülése maradandó nyomot hagyott, csak egy évvel az eset után derült ki, azután, hogy I. megkapta a vádiratot, ugyanis csak akkor ment el röntgenvizsgálatot csináltatni az ujjáról.

A bíró az ítéletben a védelem állításainak nagy részét nem fogadta el, a vádlottak azonban még így is jól jártak. A vádiratban szereplő tényállás alapján akár 12 évet is kaphattak volna, a második sérült bántalmazását azonban nem sikerült rájuk bizonyítani, annak a védői érvnek pedig helyt adott a bíró, miszerint a vasútállomáson már nem azért bántotta a két vádlott Azizt, mert színesbőrű, hanem azért, mert bosszút akartak állni rajta, amiért korábban vissza merészelt ütni, és ennek következtében I.-nek eltört az ujja.

Végül I. Ádámot két év felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte a bíró, P. Dánielt pedig 1 év, nyolc hónapra. A védelem elégedett volt, nem nyújtottak be fellebbezést, tudomásul vették az ítéletet. Az ügyész gondolkodási időt kért, de ha ennek letelte után sem fellebbez, akkor az ítélet jogerőre emelkedik. Győző Gábor, a sértetti képviselő azt mondta, nem elégedett, szerinte a vasútállomáson elkövetett bántalmazást szintén közösség tagja elleni erőszaknak kellett volna kimondani.

A vádlottak az utolsó szó jogán azt mondták, megbánták a tettüket, az eljárás során pedig kártérítést is felajánlottak az afrikaiaknak, amiért bőröndjeik szétdobálása után eltűnt a pénzük. A megbánásukkal viszont a bíró nem volt elégedett, szerinte az számított volna igazán, ha ezt Aziznak mondják el, még akkor, amikor jelen volt a tárgyaláson. P. erre azt mondta, nem tudta, hogy ilyet lehet. “Ilyet mindig lehet, ez egy emberi gesztus” – mondta a bíró.

(Abcúg nyomán)


Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »