Fannival falun

Fannival falun

(csönd)

Fanni az unokahúgom. Tízéves. Régen támadó középpályás szeretett volna lenni. Ma már csatár. A PVSK (Pécsi Vasutas Sportkör) női utánpótláscsapatában futballozik. Március elején töltötte be a tízet, azóta játszhat meccseket az U15-ös korosztályban. A Paks ellen máris kezdő volt. Kikaptak ugyan, de nem bánkódik.

– Most már hivatalosan is focista vagyok – újságolja boldogan.

A nagyszülőknél találkozunk, kis falu Kassa mellett, ahol se iskola, se posta, se hírlapárus. Kenyér csak minden másnap érkezik (s csak azoknak, akik előzőleg feliratkoztak a listára). A focipályát felveri a gaz. Az utolsó busz délután fél négykor elmegy. Nincs itt semmi, csak a csönd. A kint felejtett csíkos kempingszékek és az üres kutyaólak csöndje.

 

(holdséta)

Házi készítésű újságot kapok tőle ajándékba. Címe: A világ körül. Írta és rajzolta: Fekete Fanni. Megjelent egyetlen példányban Pécsett 2016-ban. A címlapon Messi. Képaláírás ákombákom betűkkel: „Az FC Barcelona ügyes csatára számtalan gólt bombáz”. A többi oldal is hasonló, Messi kicsiben, Messi nagyban, Messi minden változatban. A világ bezárult. A sportrovaton kívül már csak a színes híreknek maradt hely, „Magyarok a Holdon!”, ez a tudósítás címe, a rendőrség tájékoztatása szerint nemrég emberi lábnyomokat találtak a Holdon, a történet Magyarországon folytatódik, a rendőrség nagy erőkkel nyomoz. Nem lennék meglepve, ha a szálak egy pécsi lakótelepre vezetnének, de Fanni semmi közelebbit nem hajlandó elárulni a rejtélyes holdsétáról. A következő lapszámból minden kiderül, mondja sejtelmesen.

 

(emberi jog)

Újsághír: a Kotleba-féle neofasiszta párt egyik kopasz képviselője, aki eddig csak a közösségi oldalakon hirdette, hogy a holokauszt mese, a napokban tagja lett a szlovák parlament emberi jogi bizottságának. Ő látható azon a videón is, amely a pozsonyi vasútállomáson készült: fajvédő fiatalok kövekkel és sörösüvegekkel dobálnak meg egy főként nőkből és gyerekekből álló muszlim családot, hősünk pedig úgy üvölt, hogy a nyakán kidagadnak az erek: „Megb…om az Allahotokat!”

Most pedig ugyanő öltönyben és nyakkendőben beül a parlament emberi jogi bizottságába, hogy megvédje Európát és a keresztény értékeket. Így fest Közép-Európa 2016-ban. Domine, miserere nobis!

 

(kesztyű)

Fanni a nagyapjával nézi a magyar–horvát meccset számítógépen, szaggató streamen, mert az M4 – néhány kilométerre a magyar határtól – nem fogható. A meccs szünetében felhívom őket a stadionból. Fanni szerint a horvátok jobb focisták, „főleg Modric”, de a magyaroknak sokkal szebb mezük van, az Eb-t pedig úgyis a németek fogják nyerni, „főleg Özil”.

A meccs után Bogdán Ádámmal találkozom, a kapussal, aki szabad idejében olvasni szokott. Egy korábbi „liverpooli deal” részeként könyveket hozok neki („Szülőföldön hontalanul – Az elhurcolt felvidéki magyarok kálváriája”), ő pedig ideadja a kesztyűt, amelyben védett.

Ezt kapja tőlem Fanni: Panini-kártyákat és a kesztyűt. Fülig ér a szája. Egész nap rajta van, éjjelre sem veszi le, abban alszik, Bogdán Ádám kapuskesztyűjében, álmában is mosolyogva.

 

(álom)

Fanni mellettem ül a reggelinél. Mint aki titkot árul el, úgy mondja, suttogva:

– Képzeld, Jóska, néha fociról álmodom!

Képzelem. Mi másról.

Az álmokat szerinte az álommanók találják ki, ezért olyanok, mint egy mese.

– Csak azt nem értem – mondja némi töprengés után –, hogy amikor alszom, de épp nem álmodom semmiről, akkor mi van. Olyankor nem is vagyok?

 

(Ülő Bika)

Egy szatirikus cikkben olvasom, hogy az őshonos amerikai indiánok 220 millióra becsülik az Európából érkezett illegális migránsok számát, s a radikálisabb apacsok részéről felmerült, hogy válogatás nélkül minden egyes fehér bevándorlót vissza kellene toloncolni Európába.

Este Ülő Bikáról mesélek Fanninak, és a Little Bighorn-i csatáról, amelyben a sziú indiánok legyőzték az amerikai hadsereg lovasezredét. Ez a kedvenc sztorija.

A sziú ellenállás szimbóluma, Ülő Bika végül cirkuszi attrakcióként végezte, és heti 50 dollárért haknizott Buffalo Bill népszerű vadnyugati vándorcirkuszában. De ezt már nem árulom el Fanninak – mert mit ér az élet indián hősök nélkül?

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 04. 02.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »