Falakba ütközik az alapkezelőjét perelő ügyfél

Falakba ütközik az alapkezelőjét perelő ügyfél

Lassan tíz esztendeje annak, hogy kiderült, néhány alapkezelő évekig hiányosan tájékoztatta az ügyfeleit ingatlanalapjai működéséről. Végül a pénzügyi felügyelet felszólítására hagytak fel a hibás gyakorlattal. Egyik olvasónk, akinek jelentős veszteséget okozott az ingatlanalapok esése, azóta is próbálja bebizonyítani, hogy az alapkezelője félrevezette őt és a többi vásárlót, amikor nem tájékoztatta őket arról, mennyi ideig kell várniuk a pénzükre, ha visszaváltják a jegyeit. Ha be tudná bizonyítani az igazát, kárpótlási perek százai indulnának el.

Nyolc éve annak, hogy a pénzüket ingatlanalapban tartó ügyfeleknek jelentős veszteséget kellett elkönyvelniük befektetéseik értékének esése miatt, de az alapkezelők felelősségéről szóló vita máig sem zárult le. Mint emlékezetes, a 2008-as válság kirobbanását követően tömegek kezdték eladni a befektetési jegyeiket, tartva azok értékcsökkenésétől. Az ingatlanalapokat olyan sokan kezdték visszavenni, hogy az akkori pénzügyi felügyeletnek fel kellett függesztenie azok kereskedelmét. A befektetők pedig tehetetlenül nézték, ahogy a megtakarításaik köddé válnak.

Azt egyébként tudni kell az ingatlanalapokról, hogy másképp működnek, mint például a pénzpiaci alapok, melyek mögött könnyen értékesíthető eszközök állnak. Az ingatlanalapok hátterét adó épületektől nem lehet egyik napról a másikra megválni, így az azokat eladó befektetők csak hosszabb idő után juthatnak hozzá a pénzükhöz, ha eladják a befektetési jegyeiket. Csakhogy a befektetők egy része szerint számos alapkezelő nem tájékoztatta őket erről a körülményről. A szerződés kötésekor hatályos szabályzatban ugyanis csak az aktuális, egy-két napos várakoztatás idejét tüntették fel, elhallgatva a jelentősen hosszabb maximális várakoztatás lehetőségét. A hibás kezelési szabályok az akkori pénzügyi felügyelet hozzájárulásával évekig érvényben lehettek, ugyanis a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete hagyta jóvá azokat.

Lukács János olvasónk még 2006-ban vásárolta meg a befektetési jegyeit, majd 2009. január 5-én, nyereséges árfolyamon igényelte vissza azokat, ám a pénzt csak 2009. május 13-án, 125 napos várakozás után kapta meg, amikor a befektetési jegyek már jelentős veszteséget halmoztak fel. Olvasónk feltételezte, hogy a maximális várakoztatási időről tájékoztatni kellett volna a befektetőket a kezelési szabályzatban, mert a megalapozott döntéshez annak ismeretére szükség lett volna a szerződés aláírása előtt. Véleménye szerint a befektetők jelentős része nem vásárolta volna meg a befektetési jegyeket, ha tisztában lett volna a valós kockázatokkal. Lukács János úgy véli, az alapkezelők üzleti érdekből csalást követtek el, amikor a valóságosnál kedvezőbb színben tüntették fel a befektetési terméküket, és ezzel megtévesztették a befektetőket.

Hogy valóban nem tájékoztatták megfelelően az ügyfeleiket az alapkezelők, az ebben az esetben nem kérdőjelezhető meg, hiszen 2008-ban a pénzügyi felügyelet felhívta figyelmüket a szabályzatok hiányosságára. Az sem lehet kifogás, hogy az alapkezelő azért nem szerepeltette a tájékoztatójában a maximális visszafizetési várakoztatás hosszát, mert ez nem tekinthető jelentős kockázatnak, hiszen a befektetési jegyek értéke az eladás kezdeményezését követő napokban is jelentős mértékben változhat.

A megtévesztés olyan súlyos vétségnek számít, hogy annak okán a szerződések megtámadhatók, ezért a befektető először a bankja és a pénzügyi felügyelet illetékeseihez fordult, de nem ért el eredményt, mivel nem tudta, hogy a szabályozás arra kötelezi az alapkezelőket, hogy a szabályzataikban tüntessék fel a forgalmazásra vonatkozó lényeges információkat. Erre a körülményre kétéves küzdelmet követően, 2011-ben, lapunk közreműködésének köszönhetően derült fény. Ekkor olvasónk kikérte az illetékes ombudsman véleményét is, mivel biztos akart lenni benne, hogy ez alapján megtámadhatja a szerződést. Az ombudsman egyetértett olvasónkkal, így Lukács János 2011. január 26-án a Fővárosi Törvényszéken megtámadta a CIB Bankkal 2006. augusztus 17-én kötött megbízási szerződést.

Ítélet azonban azóta sem született az ügyben, mert a pert a bíróság megszüntette. A per megszüntetésének jogosságát megkérdőjelezi, hogy a Lukács János jogi képviseletét ellátó ügyvéd – állítása szerint – szóbeli megegyezés alapján, csak szívességből volt jelen a tárgyaláson, de valójában nem rendelkezett a befektető hivatalos megbízásával. Olvasónk szerint a bíróság az ügyvédkényszert figyelmen kívül hagyva, a befektető jogi képviseletének hiányában is megtartotta a tárgyalást, ahol az ügyvéd kérésére a pert megszüntette. Olvasónk azóta is az igazáért harcol, de állítása szerint folyamatosan falakba ütközik.

Egy, az olvasónk számára kedvező bírósági döntésnek egyébként szinte beláthatatlanok lennének a következményei: ez alapján mindenki, aki a kezelési szabályzatok rendbetétele előtt vett ingatlanalapot, megtámadhatná a szerződését.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 07. 11.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »