Ha orvoshoz fordulunk fájdalmunkkal, a helyes diagnózis felállítása szempontjából elengedhetetlen, hogy pontosan le tudjuk írni, mit érzünk.
A tünetek leírásának fontos része, a fájdalom helye, jellege, erőssége, gyakorisága, illetve az is, hogy milyen körülmények között lép fel, mikor rosszabbodik, mikor enyhül – írja a Házipatika.com.
A szöveti károsodás égő, égető fájdalommal jár, ez általában hőhatás vagy valamilyen mechanikai hatás, például vágás, szúrás hatására jön létre.
A rándulások és izomgörcsök sajgó fájdalommal, míg a zárt térben (például fogban, fülben) keletkező gyulladást lüktető fájdalomként lehet leírni.
Hasogató fájdalomra jó példa a migrénes fájdalom, a csípő érzést pedig nevéből adódóan valamilyen csípés (például darázscsípés vagy csaláncsípés) okozza.
Az állandóan égő, bizsergető, áramütésszerű fájdalom lehet neuropátiás eredetű is. A neuropátiás és a nociceptív fájdalom elkülönítésében a DN4 kérdőív és a Pain Detect kérdőív segíthet.
A fájdalmakat fennállásának hossza alapján két csoportra lehet osztani: a krónikus fájdalom több mint három hónapig fennáll, míg az akut vagy heveny fájdalom általában valamilyen konkrét eseményhez (baleset, betegség) köthető, és sokkal hamarabb enyhül, majd elmúlik.
A fájdalom helyét általában könnyű meghatározni, viszont jó tudni, hogy létezik kisugárzó fájdalom, ami azt jelenti, hogy a páciens máshol érzékeli a fájdalmat, mint ahol az eredetileg keletkezik. Például a fogfájás kisugározhat a fülbe, a porckorongsérv okozta fájdalom lesugározhat a lábakba is.
A fájdalom nem mérhető objektíven, hiszen a fájdalomtűrő képesség egyénenként változik, ráadásul a lelki állapot is befolyásolja azt, hogy az egyén milyen erős fájdalmat érzékel. A fájdalom mérését így általában a beteg egyéni ítéletére bízzák, a fájdalom mérésére többféle skála (vizuális analóg skála, numerikus skála) áll rendelkezésünkre.
Forrás:karpatinfo.net
Tovább a cikkre »
