Fából és zongorahúrokból építette első repülőgépét William Boeing

Fából és zongorahúrokból építette első repülőgépét William Boeing

Hatvan éve, 1956. szeptember 28-án halt meg William Edward Boeing, a repülés amerikai úttörője, a róla elnevezett repülőgépgyár alapítója. Fakitermelés, bútor- és csónakgyártás, repülőgépgyártás, iskolafenntartás, ingatlanvállalkozás, versenylótenyésztés, fajtatiszta szarvasmarha- és birkatenyésztés – igen sokoldalú személyiség volt.

1881. október 1-jén született Detroitban a Németországból kivándorolt Wilhelm és Marie Boeing fiaként. A módos családból származó apja boldogult az Újvilágban is, fakitermeléssel és ércbányászattal, bankelnökként és biztosítótársaság részvényeseként gyarapította vagyonát. Gyermekei jómódban nevelkedtek, William Svájcban, majd a Yale Egyetemen tanult, de 1903-ban félbehagyta tanulmányait. A Csendes-óceán partján fekvő Washington államban örökölt földjeit próbálta hasznosítani, Seattle-ben fakitermelő vállalatot alapított.

A repülés iránti szenvedélye az 1910-es években lobbant fel, ekkoriban kötött barátságot a haditengerészet mérnökeként szolgáló Conrad Westervelttel. Boeing egy hidroplánon tanult repülni, de amikor egy kényszerleszállás után kiderült, hogy a javításra hónapokig kell várni, barátjával úgy döntöttek, saját gyárat alapítanak. Első kétfedelű hidroplánjuk, a 7,5 méter hosszú kétfedelű Bluebill (réce) fából és zongorahúrokból épült, első útját 1916. június 15-én tette meg. Boeing a Washington Egyetemen finanszírozta a tesztrepülésekhez szükséges szélcsatorna megépítését, cserébe a repüléstan egyetemi oktatásának elindítását kérte.

A Boeing vállalatot 1916. július 15-én jegyezték be Pacific Aero Products néven, 1917. május 17-től Boeing Airplane Company néven folytatta működését. Az első világháborús amerikai hadba lépés felvirágoztatta az üzletet, csak abban az évben 50 oktatógépre, illetve felderítő hidroplánra kaptak megrendelést a haditengerészettől.

A háború után bútor- és csónakgyártással is foglalkoztak, majd a békeidő szükségletei szerint a polgári repülés igényeinek megfelelő gépek gyártásába kezdtek. Első nemzetközi légipostajáratuk, egy C-700-as gép – fedélzetén William Boeinggel – 60 levelet vitt Vancouverből Seattle-be. Boeing 1921-ben megnősült, a szintén tehetős családból származó felesége első házasságából hozott két fia mellé egy közös fiuk is született. Az ifjabb William kiváló pilóta lett, de végül az építőiparban csinált karriert.

A kifogástalan minőséget, a részletek finom kidolgozását megkövetelő Boeing fakereskedőként és repülőgépgyártóként is az új technikai vívmányok alkalmazására törekedett. 1927-ben vízhűtéses helyett léghűtéses motorokat kínálva ő nyerte meg az amerikai posta által a Chicago-San Francisco légipostajárat üzemeltetésére kiírt pályázatot. Rövid idő alatt 26 repülőgépet kellett forgalomba állítania, biztosítékul saját vagyonából tett le félmillió dollár óvadékot, de kockázatvállalása nem volt hiábavaló. A tucatnyi emberrel indított vállalkozásból egy évtized alatt ezer embert foglalkoztató cég lett, amely 1929. február 1-jétől United Aircraft and Transport Company néven folytatta működését.

A repülőgépek mellett gépmotorokat és propellereket is gyártottak, légi járatokat működtettek, Kaliforniában pilóta- és repülőgépkarbantartó-képző iskolát tartottak fenn. A nagy gazdasági világválság idején Boeing úgy támogatta cégét, hogy 421 ezer dollárért burmai tikfából készült luxusjachtot rendelt ajándékba a feleségének. 1933-ban gyártották az első valóban modern utasszállító gépet, a teljes egészében fémből készült Boeing-247 gyorsabb, biztonságosabb és kényelmesebb volt, mint bármelyik vetélytársa.

A vállalat további terjeszkedését az 1934-ben hozott trösztellenes törvények akadályozták meg, amely megtiltotta, hogy a gyártók légitársaságot is üzemeltessenek. A céget három vállalkozásokra kellett bontani, így jött létre többek között a United Airlines. Az üzleti ügyekben rendkívül találékony Boeing ezután lemondott a vállalat vezetéséről, részvényeit is eladta. A légiközlekedésért tett elévülhetetlen érdemeiért még ebben az évben Daniel Guggenheim-éremmel tüntették ki.

Faipari és ingatlanvállalkozását 1954-ig folytatta, mellette versenylótenyésztésbe kezdett, 40 telivér lóból álló istállójához a híres zsokét, Basil Jamest szerződtette. Nyaranta családjával kihajózott a Taconite luxusjachtjával, amelyet minden technikai újdonsággal felszerelt, az övé volt az első civil hajó, amelynek rádió adó-vevője, illetve később radarja volt.

A második világháború idején tanácsadóként tért vissza a Boeing Airplane Companyhoz, amely harci repülőgépek gyártására összpontosította erőit. 1942-ben megvásárolta az Aldarra farmot, ahol fajtatiszta szarvasmarhákat és birkákat tenyésztett, gazdaságát teljes egészében gépesítette, működése minden részletét személyesen felügyelte. 1954-ben egészsége megrendült, de még részt vett a vállalat utasszállító sikerszériáját elindító Boeing 367-80 (Dash 80) felavatásán. Ebből a típusból fejlesztették tovább a cég világvezető szerepét megalapozó 707-es sugárhajtású gépet és a világ legismertebb géptípusát, az 1970-ben szolgálatba állított 747-es Jumbo Jetet.

A gyáralapító Boeing 1956. szeptember 28-án, a Taconite fedélzetén halt meg, hamvait Brit Columbia partjainál szórták a tengerbe. 1966-ban az ohiói Daytonban a repülés halhatatlanjai közé választották. A 2001 óta chicagói székhellyel működő Boeing óriásvállalat ma csaknem 157 ezer embert foglalkoztat, 2015-ben a 27. helyen szerepelt a világ legnagyobb vállalatainak a Fortune Magazine által összeállított listáján.


Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »