„Ezt a bástyát nem szabad önként feladnunk” – Interjú Szilágyi Tibor professzorral, a MOGYE volt rektorhelyettesével

„Ezt a bástyát nem szabad önként feladnunk” – Interjú Szilágyi Tibor professzorral, a MOGYE volt rektorhelyettesével

Tovább szűkül a magyar tagozat mozgástere a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE), amennyiben az intézmény egyesül a kizárólag csak román tagozattal rendelkező Petru Maior Tudományegyetemmel – véli Szilágyi Tibor, a MOGYE volt rektorhelyettese. A magyar oktatók tiltakozása ellenére a két felsőoktatási intézmény szenátusa szerdán döntött a fúzió folyamatának elindításáról.
– A magyar tagozat a MOGYE szenátusi üléséről való távolmaradással kívánta nyomatékosítani, hogy ellenzi az egyetemegyesítést. A döntéshozó testületben azonban a magyar tagozat képviselői az egyharmados arányt sem érik el, így nélkülük is határozatképes maradt a testület. Felmerült-e – akár csak reménysugárként –, hogy a szenátus az utolsó pillanatban mégsem szavazza meg a két egyetem egyesülési folyamatának elindítását?

– Az volt az utolsó reményünk, hogy legalább két román kolléga nem jelenik meg a szerdai ülésen, így az egyetem szenátusa döntésképtelenné válik. Ha ez így történik, akkor időt nyertünk volna, s esetleg több román kollégának lett volna ideje a számadatokkal alátámasztott ellenérveken is elgondolkodni, hogy ne csak a szépen hangzó szándéknyilatkozatok alapján döntsenek. Ugyanakkor azt is tapasztaltuk, hogy Leonard Azamfirei rektor lobbija annyira meggyőző volt – főként azok számára, akik az egyetemen zajló folyamatok hátterét nem ismerik –, hogy a véleményünkkel valószínűleg így is alulmaradtunk volna.

Hírdetés

– Mivel győzte meg a rektor a szenátus többségét? Milyen célt szolgálhat a fúzió a MOGYE szemszögéből?

– Ezt nehéz lenne megfogalmazni, mert a rektor felsorolt pár nagyon szépen hangzó érvet, de nem sikerült meggyőznie sem engem, sem a többi magyar kollégát. Érdemes megnézni a Petru Maior Tudományegyetem honlapját, amelyen megtalálható a két intézmény közti, 2014 áprilisában aláírt konzorciumi szerződés. Ez tele van egy sor szép „szólammal”. Ezek szinte ugyanazok, mint a mostani érvek, de létezik egy másik menüpont a honlapon, amely a megvalósításokról szól. Ez üres.

Hiába mondják, hogy amennyiben tízezer fölé duzzad a diákság száma, nő a központi finanszírozás – ez ugyan igaz, de az egy főre eső összeg változatlan marad. A sok hallgató képzéséhez viszont nem lesz elegendő oktató és az infrastruktúra sem lesz megfelelő.

Egy biztos: a rektorunknak nagyon jó retorikája van, képes levenni a lábáról a társaság nagy részét. A hangzatos körmondatokba csomagolt mondandót sokan készpénznek veszik, kevesen látnak át a szitán. Pedig teljesen nyilvánvaló, hogy az egyesülés kizárólag a Petru Maior Tudományegyetem céljait szolgálja, nem az orvosiét. Arra mindenki emlékszik, hogy mekkora sokkot jelentett és aggodalmat váltott ki az orvosi egyetem B kategóriás egyetemek közé sorolása. Kérdem én, most miért nem okoz fejtörést az, hogy egy C kategóriás felsőoktatási intézménnyel készülünk egyesülni? Utánanéztem, volt-e számottevő közös kutatási tevékenysége az elmúlt időszakban a két egyetemnek. Nos, nem volt. 1975-től errefele mindössze kilenc közös cikk jelent meg a világszinten jegyzett szaklapokban. Ez negyvenhárom év alatt édeskevés, miközben a rektor az átjárhatóságról, és az egyesülésben rejlő közös kutatási és oktatási tervekről beszél. Az is elhangzott, hogy a gyógyszerészeti szak iránt csökkent az érdeklődés, ezért milyen jó lenne, ha az Azomureş vegyipari kombinát számára vegyészeket képeznénk. Ez még viccnek is rossz.


Forrás:kronika.ro
Tovább a cikkre »