Az elmúlt hét során számos izgalmas írással jelentkeztünk: feltártuk a francia Richelieu bíboros politikai pályáját, bemutattuk a világtörténelem hét leghíresebb múmiáját, megemlékeztük a budapesti gettó felszabadításáról, megismerkedtünk egy bizarr újkori Holdra szállási ötlettel, végül feltártuk a szibériai „Királyok völgyének” legújabb titkait.
Richelieu belpolitikáját az abszolút királyi hatalmat veszélyeztető törekvések, a protestáns és főúri lázadások elleni küzdelem határozta meg. Franciaországon az 1620-as években hugenotta felkelések sorozata söpört végig.
1627-ben a hugenotta ellenállás fellegvára, az Atlanti-óceán partján fekvő La Rochelle ostromával kezdetét vette a protestáns lázadók leverésére indított végső offenzíva, amely 1628-ban – hosszú és véres ostrom után – a hugenották vereségével ért véget.
Peter Paul Rubens: IV. Henrik apoteózisa és Medici Mária régensségének kikiáltása, 1610. május 14.
Richelieu reálpolitikusi énje immár sokadszor mutatkozott meg, a pillanatnyi érdekközösséget kihasználva ugyanis Franciaország egyik legnagyobb ellenlábasa, Spanyolország segítségével verte le a felkelést.
Arányi Lajos, Magyarország első kórboncnoka 1862-ben veszítette el legkedvesebb gyermekét, a négy-öt esztendős Zolikát, akit nem tudott megmenteni a kor egyik leghalálosabb kórjától, a torokgyíktól.
Az 1848–1849-es szabadságharcban önkéntes orvosként is tevékenykedő férfi nem volt képes elengedni a kisfiát, ezért kétségbeesett lépésre szánta el magát.
Miután a modern patológia XIX. századi megteremtője értett az elhunytak bebalzsamozásához, hiszen többek között Ferenc József és Erzsébet királyné kislányát, az 1855-ben elhunyt Zsófiát, valamint gróf Széchenyi István testét is az ő szakértelme mentette meg az enyészettől, nagy bánatában ugyanezt az eljárást követte Zolikájával is.
A lényeges különbség: míg a császári pár gyermeke, illetve a legnagyobb magyar földi maradványai ma is zárt kriptában pihennek, a kórboncnok fia sohasem került sírba.
Először, 1944. november 15-én az újlipótvárosi gettó jött létre a pápai, portugál, svájci, svéd és spanyol védelem alatt álló házakból, ám a „nemzetközileg védett gettó” határait nem jelölték ki. A Margit híd pesti hídfőjénél álló épületekbe hivatalosan 15 600 védett személy költözhetett be (a hely nekik is csak szűkösen lett volna elegendő), de a hamis papírokkal rendelkezők miatt ennél kétszer-háromszor többen zsúfolódtak össze.
A határokat a megalázó „Vigyázat!” felszólítással jelölték
A védettség ellenére a nyilasok folyamatosan razziáztak, raboltak, az embereket a Duna-partra hajtották és agyonlőtték. A Váci út, Wahrmann (ma Victor Hugo) utca, Újpesti rakpart, Szent István körút alkotta négyszögből január elején a semleges diplomaták mintegy tízezer embert a nagy gettóba telepítettek át, mert úgy ítélték meg, ott jobbak a túlélési esélyeik.
A lelkész-matematikus írásaiban egy kerekekkel ellátott szekeret vizionált, rajta egy, a háttámlánál elhelyezett forgó alkalmatossággal. Wilkins manapság már megmosolyogtató tervei azon elképzelésre támaszkodtak, hogy az űrben a légköri viszonyok nagyjából megegyeznek a földivel.
Úgy vélte, hogy mivel az utazók megszabadulnának a Földön ható mágnesszerű erőtől (a newtoni gravitációs elmélet előtt járunk szűk fél évszázaddal), az emberek munkavégzése, erőkifejtése drasztikusan lecsökkenne, ami pedig akár azt is eredményezhetné, hogy nagyon kis mennyiségre redukálhatnák táplálékbevitelüket, vagy akár teljesen el is hagyhatnák azt.
A testek mellett aranyból készült dísztárgyakat, vaskést, bronztükröt és egy félhold alakú, díszes ékszert is találtak. Ezeken felül több fából készült tárgy maradványait is fellelték, például egy nyílvesszőt, egy jégcsákány nyelét, és egy fésűt, amelyet bőrszíj erősített a bronztükörhöz.
A régészek a sír kerületén elhelyezett bronztárgyak nyomait is felfedezték. A fémkeresős kutatás több tucat ilyet talált a környéken, amelyeket a 20. században során az itteni kolhozban végzett mélyszántás szórt szét a földben.
A Csinge-Tej temető látképe
A kutatók az i. e. 6. századra datálják a temetkezést. Az elhunytak valószínűleg egy szkíta uraság kíséretéhez tartoztak; ebben az időszakban a szóban forgó völgy a szibériai szkíta kultúra egyik legfontosabb rituális központja volt.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
