Ez történik a Brexit utáni száz napon

Ez történik a Brexit utáni száz napon

A kilépés megszavazása egy hosszú folyamat kezdetét jelenti, hiszen Brüsszel bürokratikus útvesztőjéből nem egyszerű kitalálni.

A Brexit megszavazása korántsem jelenti azt, hogy Nagy-Britannia rögtön elhagyja az Európai Uniót. Íme, a leválás legfontosabb dátumai.

Óriási szakadék tátong a történelmi népszavazás után a kilépést támogatók és a maradáspártiak között: az előbbi csoport már alig várja, hogy Nagy-Britannia levesse brüsszeli láncait, és végre elinduljon a világpiac uniómentes útján. A maradáspártiak azonban a nyugati civilizáció végének tekintik az EU elhagyását, háborúkat és éhező brit nyugdíjasokat vizionálnak.

Eltekintve attól, hogy kinek lehet hosszútávon igaza, egy dolog biztos: nagyon izgalmas idők jönnek Nagy-Britannia életében a következő 100 nap alatt. A Daily Mail összeírta a Brexit menetrendjét október elejéig – az út a recesszión keresztül egy új konzervatív vezető megválasztásáig vezet, melyet nemzetközi politikai zűrzavarok és egy lehetséges alkotmányválság is megnehezíthet a függetlenség elérése előtt.

Június 24.

Cameron nem mond le miniszterelnöki posztjáról a piacok megnyugtatása végett, de konzervatív utódja minden bizonnyal egy euroszkeptius politikus lesz – közülük Boris Johnson a legesélyesebb arra, hogy hivatalosan is kivezesse a briteket az Európai Unióból.

A Nagy-Britanniában dolgozó migránsoknak, az európai cégeknek és fogyasztóknak sincs mitől tartaniuk. Egyelőre.

Június 28-29.

A brüsszeli EU-csúcson csak a Brexittel foglalkoznak, de nemzetközi nyomásra a találkozót még korábbra tehetik.
Cameron hivatalos is közli az uniós vezetőkkel Nagy-Britannia kilépését. A Lisszaboni Szerződés 50. fejezete szerint ez a folyamat két évig tart, ezalatt új kereskedelmi, jogi és vízummegállapodásokat köthetnek a maradék 27 uniós országok bármelyikével.

Megfelelő feltételek esetén felgyorsíthatják a folyamatokat, de ha nem kötnek elegendő kedvező feltételű megállapodást, akkor Nagy-Britannia katasztrofális alapokkal kezdené meg új, független gazdaságpolitikai korszakát.

Vannak olyanok, akik kihagynák a Lisszaboni Szerződést: kellő euroszkeptikus nyomásra Cameron leállíthatja a megállapodásokat, így a határidő is megszűnne. Ebben az esetben meghatározatlan ideig tudnak egyezkedni a 27 uniós országgal külön-külön, mindenkitől a legjobb feltételeket behajtva. Mindez az uniós országoktól is függ: ha közösen úgy döntenek, hogy nem adnak esélyt a briteknek, könnyedén szabotálhatják Nagy-Britannia függetlenségének sikerességét.

Juncker azonban már figyelmeztette a briteket: az unió nem bánik kesztyűs kézzel az árulókkal. Fenyegetőzései ellenére azonban az Európai Bizottság is ugyanúgy a sötétben tapogatózik, hiszen Nagy-Britannia kilépése példátlan, erre eddig csak Izland “vetemedett” 30 éve.

Július 6.

Ahogy megszűnik a Brexit okozta sokkhatás, a brit kormány új kétoldalú kereskedelmi megállapodásokat köt az unióval, a meglévőket pedig korrigálja. A piacok igadozásának ellenére a britek meglepődve tapasztalják, hogy szinte semmi sem változott a kilépés előtti állapotokhoz képest. George Osborne “Brexit-bosszúként” emlegetett pénzügyi intelme nem valósul meg.

Július 6-án Cameron nyilvánosságra hozza a brit kormány válaszát a várva várt Iraki vizsgálat jelentéséről, majd rögtön a NATO-csúcsra utazik.

Július 21.

A brit parlament elvileg szünetel nyáron, de a miniszterek nem kapnak kimenőt, pihenés helyett mindenki a tárgyalásokkal van elfoglalva. Cameron maradáspárti kampánya után már nem képviselheti hitelesen a brit kormányt, így nem ő vezeti a tárgyalásokat, hanem egy kilépést támogató miniszter.

Az UKIP tagjai fontosabb szerepet töltenek be a tárgyalásokon, Cameront minden bizonnyal Boris Johnson váltja. George Osborne kancellár és Michael Fallon védelmi miniszter is a háttérbe szorul, a munkáspárti Jeremy Corbyn pedig örülhet, ha még képviselő.

Augusztus közepe

A Brexit repedéseket okoz az unió rendszerében, más nemzetek is fontolóra veszik a szövetségen kívüli esélyeiket. Még egy EU-n kívüli unió terve is megalakulhat.

Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke korábban is megkérdőjelezte az unió fennmaradását a britek kiválása esetén, ugyanezt hangoztatta Wolfgang Schauble német pénzügyminiszter is. Az Egyesült Királyságra augusztusban ez a politikai zűrzavar jelenti a legnagyobb fenyegetést.

Ha a 2005-ös papírforma szerint alakulnak az események, bejelentik, ki lesz Cameron utódja a Konzervatív Párt élén. Boris Johnson a legesélyesebb, a Brexites kampánynál is ő volt a legaktívabb.

Szeptember

Vége a nyári szünetnek, újból ülésezik a brit parlament: eddig az első ülést mindig panaszkodással töltötték, a képviselőket dorgálták meg – Most kissé elfoglaltak lesznek a sértegetésekhez.

A kilépést támogatók olyan szabályozást terjesztenek elő, mely véget vet az Európai Bizottság ellenőrzésének a brit törvényhozás fölött. Drámai módon ezt “az uniós bűnözők kiutasításának” nevezik. A kampány szélsőségesebb ígérete között olyan javaslat is szerepel, amely megakadályozza az uniós polgárok automatikus beengedését Nagy-Britanniába. Ezt egy ’72-es törvény biztosítja, amely minden esetben az uniós jogot tartja felsőbbrendűnek.

Az viszont még nem egyértelmű, hogy milyen gyorsan tudják ezeket az ígéreteket beváltani – vagy mikor próbálják meg. A parlamenti képviselők kétharmada támogatja az uniós tagságot, sokan már azt fontolgatják, hogyan tudnák visszaszorítani a kilépéspártiak befolyását. A képviselők nyíltan szembeszállhatnak a “nép akaratával”, de ezzel alkotmányválságot idéznének elő, melyet általános választások követnének.

Október 5.

A brit politikai pártok konferenciái mindig kétségbeesett hangvételűek, de a 2016. októberi történelmi jelentőségű lehet. Elindul a politikai átrendeződés, az új konzervatív miniszterelnök beszédet mond Birminghamben, amely arról szól, hogy Nagy-Britannia megkezdte önálló önálló, Brüsszeltől független életét.


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »