"Ez most rólam szól" – interjú Nagy Dávid (ex-Pokolgép) gitárossal

"Ez most rólam szól" – interjú Nagy Dávid (ex-Pokolgép) gitárossal

Nagy Dávid énekes-gitáros, dalszerzőt a nagyközönség a Pokolgép tagjaként ismerhette meg, azonban bő öt esztendeje, az ott eltöltött igen termékeny évtized után friss levegő után vágyva elhagyta Magyarország egyik legpatinásabb metalzenekarát. Egy majd’ féléves amerikai kiruccanás után, az akkor már javában működő Kényes Foltokban, majd az angolul megszólaló, és egy nagylemezt is kiadó Helland-ben remekelt, de menedzser/alkotó társként, egy pár hazai banda kisegítő gitárosaként, sőt utcazenészként is találkozhattunk vele az elmúlt években. A jelenleg is a FEZEN Fesztivál színpadmestereként dolgozó Dávid legutóbbi megmozdulása viszont már egy –  a saját nevével fémjelzett, és neki kimondottan jól is álló – szólóprojekt. Ugyanis ebben a vélt vagy valós elvárásokat bátran és véglegesen maga mögött hagyva, és a sokak által hozzá társított stílusbeli skatulyákat határozottan félrelökve, könnyen befogadható – de izgalmas hangszerelésben megszólaló, és gondosan megkomponált szólókkal feldíszített, valamint markáns, őszinte szövegeket kapott – saját szerzeményeket ad elő két fiatal zenészpartnerével. Ezekből négy májustól már egy CD-n is mindenki számára hozzáférhető. Interjúnkban mindezek szóba kerültek, sőt még az Ignite is felbukkant egy téma kapcsán. 

 – Ha nem bánod, induljunk el majdnem a kályhától, vagyis először – csak egy pár gondolat erejéig, de – tekintsünk egy kicsit visszafelé, mondjuk 2011 legelejére, amikor is kiléptél a Pokolgépből. Akkor kész terveid voltak a jövőt tekintve vagy csak vettél egy nagy levegőt, és lesz ami lesz alapon reménykedve beleugrottál az ismeretlenbe? Az akkor már létező Kényes Foltok „befutásában” vagy a szűk fél éves amerikai kint tartózkodásod esetleg konkrét feladatot, sikert generáló eredményességében bíztál, mint stabil lehetőségben?
 
 – Régóta érlelődött bennem a váltás gondolata, elfáradt bennem valami. Az emberi kapcsolatok nem működtek már a zenekaron belül. Nem voltak ígéretes terveim, egyszerűen csak utazni akartam. Így is lett. Nyilván egy aktív zenekar tagjaként nem tudsz elmenni fél évre. A Kényes Foltoknak ez nem hogy jót tett, de meg is ásta a sírját, utána már csak lefelé vitt az út. Mára egy szűk rétegnek játszunk évi egy alkalommal, bár idén még az sem lesz. 
 


 
 – Az azóta eltelt években voltál színpadmester, énekesnő menedzser/alkotó társ, beugró gitáros, utcazenész, alapító- és teljes jogú tag a – már említett – Kényes Foltokban és az ex-Pokolgépes zenésztársaddal, Czébely Csabával közösen létrehozott Helland-ben. Utóbbit kivéve, mondhatni elég sikeresen eltávolodtál a bőrdzsekis fémzenétől…
 
 – Én nem CSAK rock vagy metal zenén nőttem fel. Az, hogy a Pokolgépben kaptam „munkát”, azt jelentette sokaknak, hogy én egy metal gitáros vagyok. Nem. Én sok mindent szeretek – remélem értek is hozzájuk –, és ha ez baj, akkor én hibás darab vagyok. A Kényes már a Gép idejében működött, tehát nem váltották egymást. A tudatosság nem jó szó, inkább csak ösztönösség. Butaság lett volna ugyanolyan zenét játszani más együttesben. Ha az lenne az életem, akkor maradtam volna ott. Pokolgép-szerű zenét a Pokolgépben érdemes játszani. 
A színpadmesterség ma is aktív, de ennél sokkal bonyolultabb. Production manager is vagyok, sőt a FEZEN nagyszínpadán a külföldi bandák 80 százalékát én hozom oda. Idén például Malmsteen-t, úgyhogy azért maradt közöm a műfajhoz. Meg persze zeneileg is. Aki a saját zenekarommal megnéz minket élőben, az látja, hogy milyen frankó zenélés folyik nálunk. Ezt próbálom majd a jövőben a felvételeken is jobban visszaadni. 
 



 
 – Ha már ilyen könnyedén átlendültünk a neveddel fémjelzett produkcióhoz, folytassuk is azzal! Ez a szólóprojekt dolog mikor ötlött fel benned?
 
 – 2014 szeptembere. Szinte napra tudom, de nem akarom túlmisztifikálni. Egy reggel erre ébredtem és kész. Nem mondom, hogy nem leszek még egy zenekar egyenrangú tagja valahol, valamikor, de most nem ez érdekel. A saját dolgomat akarom csinálni. Sok helyre hívnak, de nincs most olyan ügy, vagy gondolatvilág, ami mellé odaállnék, így marad a sajátom. Ilyen még úgysem volt.
 
 – Te választottad ki a zenészpartnereidet vagy ők találtak meg téged? Kérlek, egy pár szóval mutasd már be a társaidat!
 
 – Én mentem le egy zenesuli év végi gálakoncertjére, és ott láttam a sok semmilyen között két gyöngyszemet. Tengely Viktor basszusgitározik, pofátlan 17 éves volt akkor, de úgy játszik, mintha 17 éve gitározna. Nemrég a Rómeó Vérzik énekes Koppány bátyja, Kova mondta, hogy őt nézve olyan, mintha könnyű lenne basszusgitározni. Ez egy jó leírás róla. Piller Alex dobol, akire azért kaptam fel a fejem, mert a sok unalmas egyforma dobos után beült a dobcucc mögé, és beállás gyanánt ütött két valamit a lábcinen. Köszönöm, ezt kerestem. Abban volt dinamika, fantázia. A pergőt káva nélkül üti, nem használ kínai cintányért, nekem találták ki. A lábcinezés mestere egyébként Bánfalvi Sanyi volt számomra, ő meg Dorozsmait figyelgette. Érdekes ez, engem is ezek a kis dolgok fognak meg, nem a dobszólók.
 
 – Mennyire vannak az ő ötleteik, karaktereik a dalokban?
 
 – A saját hangszerkezelésük van jelen, illetve csak akkor szólok bele, ha olyat hallok, ami nem tetszik. Nyilván egy demokratikus elven működő zenekarban még nem is kéne rám feltétlenül hallgatniuk, de itt ugye nem ez a helyzet. De ritkán kell beleszólnom, jó ízléssel nyúlnak a dalaimhoz. Nyilván ezért is vannak ők velem. 
 


 
 – Mennyi idő alatt született meg ennek az EP-nek az anyaga? Kérdezem ezt azért, mert nem hiszem, hogy kétgyermekes apukaként időmilliomos vagy, és biztos nem a gitár élvez legnagyobb prioritást az életedben…
 
 – Folyamatosan írok. Tavaly június óta próbálunk hárman, azóta született tízen-valahány dal vagy dalvázlat. Most pont ez a négy került felvételre, aztán jön majd a többi. 
 
 – A gitár mellett a frontemberi feladatokat is te látod el. A Kényes Foltokban már alaposan (és elég sikeresen) belehelyezkedtél ebbe a szerepbe, úgyhogy most már szándékosan nem is akartál külön énekest bevenni a csapatba vagy tervbe volt véve, csak nem találtad meg a megfelelő embert erre a posztra?
 
 – Nekem a szólólemez azt jelenti, hogy rólam szól, én szólalok meg. Más énekessel ez szerzői album lenne. Ebben a tekintetben ez nem is egy zenekar, inkább szólista. Ha valaki lecserélődne, az nem érintené a produktum nevét, bár nem örülnék, ugyanis nagyon elégedett vagyok a srácokkal. Ez most rólam szól. Magamnak csinálom.
 

 
 – A szövegötletek, témák hogyan, mikor találnak meg? Állandóan érkeznek vagy türelmesen ki kell várni az ihletett pillanatot?
 
 – Jó a megfogalmazás, kb. rám esnek, és nem is lehet erőltetni, keresni. Illetve lehet, de felesleges. Hozzáteszem, nekem néha egy közeli határidő, még ha csak én is szabom magamnak, elég inspiráló tud lenni. De szerintem minden szövegíró így van ezzel. Néha jön, aztán meg sokáig nem. Nyilván élmények generálhatják, de szerintem nem befolyásolható.
 
 – Nincs hivatalos kiadója a lemeznek. Nem is keresgéltél vagy csak nem jött össze?
 
 – Nem kerestem. Ha majd kész lesz a teljes nagylemez és valakit érdekel, az jó. Ha nem, akkor kiadom én. Van erre tevékenységi köröm, nem azon múlik ez. A tálalás a fontos, és erre még egy kiadó jelenléte sem garancia.
 

 
 – Miért tartottad fontosnak, hogy CD-n is meglegyen a Nekem való anyaga? A közönség igényének teszel ezzel eleget vagy te is – mint azért még jó páran – szereted fizikai, kézzel fogható, a polcra, gyűjteménybe tehető formában is magadnak tudni a lemezed?
 
 – Mindkettő. Én is szeretem és szerintem a CD-nek van még értéke. Ahogy a könyvnek, újságnak is. 
 
 – A terjesztést hogy oldod meg? Ezzel a kérdéssel szorosan összefügg, hogy nemrégiben volt egy posztod a Facebook-oldaladon, ahol egy fotón egy benzinkutas CD kínálóba állított Nagy Dávid lemez volt. Azt írtad hozzá, hogy „…egyszer”. Ez vágyálom vagy irónia?
 
 – Irónia volt. Egyelőre én terjesztem. Aki kér a koncerten, annak adok. Vagy vehet, ha támogatni akarja az ügyemet. Somorján valaki három Budweiser-t adott érte. Tök jó! Ez például egy f.sza gesztus szerintem. Nem volt pénzmozgás, de éreztem, hogy fontos neki a lemezem, a munkánk. 
 


 
 – Azoknak, akik esetleg még nem találkoztak semmilyen formában a dalaiddal, egyetlen mondattal jellemezve, milyen ajánlást adnál az EP-hez?
 
 – Ez nehéz kérdés. Elfogult vagyok. Inkább csak azt mondanám, hallgassa meg, ha érdekli. Senkit nem akarok én győzködni. Minden meg fog történni, aminek meg kell történnie. 
 
 – A koncertműsorotok miből áll?
 
 – A repertoár a saját dalaimból áll. Akad a műsorban egy-két Kényes Foltok dal is, de hullanak ki, ahogy jönnek az újak. Én nem nosztalgiázom, habár lenne rá igény. Nem játszom semmilyen előző zenekaromtól sem.
 
 – Az eddigi zenészpályafutásod alatt elért, felmutatott eredmények, netán a kapcsolataid segítenek a fellépések lekötésében vagy teljesen „nulláról” indulsz a koncertszervezőkkel folytatott tárgyalásokon?
 
 – Nyilván felveszik nekem a telefont a régi vonalak, de újak is jönnek. Minden érdekel, innen jött a „gerillázás” is. (Többször, több helyen is utcazenélt Dávid – a szerk.) Nagyobb sikere volt, mint bármilyen posztomnak, mert őszinte és kézzelfogható volt. Még a tévét is érdekelte. Szeretném is folytatni, de jelenleg nem fér bele az időmbe. 
 
 – Bárki számára elérhető a legnagyobb videómegosztón egy veled készült interjú, amiben van egy érdekes megjegyzés, de szerintem mégis kevesen tudják, hogy az Ignite Falu című számával kapcsolatban téged is illik megemlíteni…
 
 – Én írtam a szöveg gerincét, szinte az egészet. Ennyi. Semmi különös nincs ebben, egy jogilag tisztázatlan dalról van szó, amivel nyilván nem fogok bírósághoz fordulni, mert nem ér annyit az egész. Igazából az én hibám, hogy nem védtem le. Nem fontos ez. Mindenki azzal érvényesül, amivel tud. Van, aki a sajátjával, és van, aki nem.
 

 
 – A Nagy Dávid produkcióval van valamilyen konkrét kitűzött cél vagy teljes mértékben a hallgatók visszajelzései, a közönség fogadtatása alakítja majd a jövőjét? Útkeresésként tekintesz erre a formációra, vagy jelenleg ez egy stabil pont az életedben, és – zenei tekintetben – a legmegfelelőbb a számodra?
 
 – Utóbbi. Ezt én befolyásolom, nem mások véleménye. Amíg ez érdekel, addig ezt fogom csinálni. Rengeteg tervem van, kicsit több idő kéne mindenre. Azonban most a család mellet ez takarékon is jól működik, van is még hova fejlődnie, de minden percét élvezem. Pedig elég nehéz, egyedüli teherviselő vagyok benne, és mindennel foglalkozom egyszerre. De élvezem. Ezt akartam, boldog vagyok. A többi majd jön.


Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »