Ez egy olyan olimpia lesz, ahol bármi megtörténhet

Ez egy olyan olimpia lesz, ahol bármi megtörténhet

Hogy mennyire erős a magyar kajak-kenu sport? Jól mutatja a ma már Ruzicic-Benedek Dalma néven szereplő versenyző esete, aki hétszeres világbajnokként három olimpiáról (2004, 2008, 2012) csúszott le. Most pályafutása során először, szerb színekben ő is utazhat Rióba.

– Hosszúnak tűnik az útja az olimpiáig. Ha azt vesszük, tizenkét évet várt erre a pillanatra…

– És most teljesült a nagy álmom, boldog is vagyok, de annyira lefoglalnak az edzések, hogy nincs is időm elgondolkodni ezen az utazáson. Amikor megkaptam a szerb olimpiai formaruhát, és a honlapon hivatalos lett az indulásom, egy pillanatra megálltam és elmerengtem, de talán majd csak a repülőgépen fog úgy igazán tudatosodni bennem, hogy olimpikon vagyok.

– Érez némi elégtételt?

– Elégtételérzés nincs, talán soha nem is volt. Úgy indultunk neki ennek a négy évnek, hogy megteszünk mindent a kvalifikáció érdekében, aztán majd ahogy esik, úgy puffan. Valójában nekem minden év ajándék volt itt Szerbiában, szereztem egy csomó érmet, többször állhattam a dobogó tetején, és ennek köszönhetően lett életjáradékom is. Annyi év kemény munkája után jó tudni, hogy van egy biztonsági háló, és nem a nulláról kell kezdenem, amikor abbahagyom. A szerbeknél az olimpiai jutalom nem akkora, mint Magyarországon. Talán harmada az itteni premizálásnak. Ellenben az olimpiai számokban elért Európa- és világbajnoki dobogóért kapunk életjáradékot, ami lényegesen nagyobb, mint Magyarországon, és bizonyos lelki nyugalmat ad az embernek. Persze én nem ezért váltottam országot. Férjhez mentem Szerbiába, ahol nagyobb lehetőséget láttam arra, hogy elérjem életem nagy célját, az olimpiai indulást.

– Korábban úgy tűnt, hogy párosban kvalifikál majd, ám a válogatón kikaptak társával a Moldovan testvérektől.

– Amit nagyon sajnálok, és igazából még mindig nem sikerült megfejteni, hogy mi történt, mert a felkészülésünk nagyon jól sikerült Milica Sztaroviccsal. Gyorsabbak voltunk, mint tavaly, de a versenyen ez nem jött ki. Bár úgy véltük, ha a Moldovan testvéreket nem tudjuk megverni, akkor nincs is esélyünk arra, hogy dobogóra álljunk Rióban. Most a négyes mellett indulási lehetőséget kaptam egyesben, ahol csak rajtam múlik, hogyan teljesítek. Kicsit az esélytelenek nyugalmával állok oda, mert két éve nem versenyeztem egyesben. Ez jól is elsülhet, mert a mezőnyben senki sem tudja, mit tudok. Mondjuk én sem.

– Mivel ideje nagy részében Szolnokon készül, látja a magyar női csapat edzésmunkáját is. Milyen eredményeket tippel a mieink számára?

– Úgy vélem, Szabó Gabriella és Kozák Danuta párosa jelenleg verhetetlen, és a négyes is jó esélylyel pályázik az aranyra. De ez olyan olimpia lesz, ahol bármi megtörténhet. Betegség, zikavírus, fertőzés, rengeteg olyan, amire európaiként nem vagyunk felkészülve. Nagyon oda kell majd figyelnünk mindenre, hogy mit eszünk, mit iszunk, tudatosan kell kimenni Rióba. Én már beszereztem fertőtlenítőtablettát meg víztisztítót, és egy csomó olyan dolog van a listámon, ami talán megkönnyítheti az alkalmazkodást a kinti körülményekhez.

– Ha Rióra gondol, a nagy lehetőség vagy a jutalomjáték szó jut először eszébe?

– Ez is és az is. Természetesen szeretnék olimpiát nyerni, de anynyi minden történt velem az elmúlt években, hogy inkább azt mondom: igyekszem tisztességgel felkészülni, és életem legjobb pályáját menni Rióban. Valójában jutalomjáték számomra ez az olimpia, amely után talán visszavonulok, mert szeretnék a civil életemre koncentrálni, családot alapítani. De persze az is megeshet, hogy egy-két hónap után annyira hiányzik majd ez az életforma és a mindennapos edzések, hogy bevállalok még egypár évet. Úgy érzem, az én történetem most válik kerekké, és – függetlenül az eredménytől – nem lesz bennem hiányérzet.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 07. 27.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »