Évközi 27. vasárnap C év (2016)

 „Növeld bennünk a hitet.” 

A legkisebb mag

Abban az időben: Az apostolok kérték az Urat: „Növeld bennünk a hitet.” Az Úr ezt felelte: „Ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, s azt mondjátok ennek a szederfának: Szakadj ki tövestől és verj gyökeret a tengerben– engedelmeskedik nektek. Melyiktek mondja közületek béresének vagy bojtárjának, amikor a mezőről hazajön: Gyere ide tüstént, ülj asztalhoz. Nem azt mondja-e inkább: Készíts nekem vacsorát, övezd fel magadat és szolgálj ki, amíg eszem és iszom! Aztán majd ehetsz és ihatsz te is? S talán megköszöni a szolgának, hogy teljesítette parancsait? Így ti is, amikor megteszitek, amit parancsoltak nektek, mondjátok: Mihaszna szolgák vagyunk, hiszen csak kötelességünket teljesítettük.” Lk 17, 5-10

 

Szederfa

„Növeld bennünk a hitet.”– Lehet-e bármit is kérni az Úrtól, ami jobban elnyeri tetszését? Ugye, akinek ez megadatik, annak minden megadatik, amire valóban szüksége van?   Jézus mégsem dicséri meg őket az okos kéréséért, hanem helyesbíti őket: nem több, vagy kevesebb a hit, hanem vagy van, vagy nincs! A hitet – úgy tűnik – nem kilóra mérik, bár a mai ember hajlamos erre, hisz mindent szüntelenül méricskél, a számok rabja. Jézus arra oktatja tanítványainkat és minket, hogy nagyon kevés hit is elég a világ radikális megváltoztatásához. Amúgy, aki ősszel meggondolatlanul leparkol alája, az könnyen megkívánja, hogy szakadjon ki tövestül, és keressen magának új hazát a tenger fenekén. Kocsija, s ha nincs szerencséje inge vagy blúza csupa lilás folt lesz. 

Ami újabb meglepő fordulat, az a béresről mondott példabeszéd tanulsága. Talán nem tüstént érthető a kapcsolat az engedelmesség és a hit között, de ha párhuzamot vonunk a szederfának kiadott eléggé abszurd parancs, és a szolgának adott utasítás között, az engedelmesség és a hit viszonya mindjárt világossá válik, transzparenssé. Hisz a szolga dolga, hogy engedelmeskedjék, ez Jézus korban sokkal magától értetődőbb volt, mint az egyenlősdire hajló korunkban. Lehet persze, hogy ma nem csak politikailag korrekt megköszönni a szolgálatot, hanem általános elvárás, társadalmi norma, és ez így van rendjén. Persze a demokrata sem ülteti le a szolgálót, hogy kiszolgálja, az legfeljebb a rejtett kamera műsorban fordul elő, és nevetünk rajta. Összességében a két engedelmesség összehasonlítása semmit sem vesztett frissességéből: a szederfa példakép marad. Merünk-e parancsolni neki?

Fa a tengerben

Ui. Nehogy azt hidd, hogy a szederfának/eperfának adott parancs olyan abszurd mint amilyennek tűnik. Van fa, mely tényleg gyökeret vert a tengerben!

 

2016. október 2.


Forrás:ulrichblog.wordpress.com
Tovább a cikkre »