ÉVKÖZI 13. VASÁRNAP – „A” ÉV (2020)

Pohár friss víz

Abban az időben Jézus ezt mondta apostolainak: „Aki apját vagy anyját jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám, aki fiát vagy lányát jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám. Aki nem veszi vállára a keresztjét, s nem követ, nem méltó hozzám. Aki meg akarja találni életét, elveszíti; aki azonban elveszíti értem életét, az megtalálja. Aki titeket befogad, engem fogad be, aki pedig engem fogad be, azt fogadja be, aki engem küldött. Aki prófétát fogad be azért, mert próféta, az a próféta jutalmát kapja. Aki igaz embert fogad be azért, mert igaz, az igaz ember jutalmában részesül. S ha csak egy pohár friss vizet ad is valaki egynek, akár a legkisebbnek is azért, mert az én tanítványom: bizony mondom nektek, nem marad el jutalma.” Mt 10,37-42

Mottó: nem méltó hozzám.

Mit is jelent ez?  Az értelmező szótár szerint méltó, az aki, vagy ami „értéke vagy érdeme szerinti jogosan részesül egy bizonyos (előnyös vagy hátrányos) helyzetben, hatásban.” Hátrányos is lehet, például, ha valaki ítéletre vagy büntetésre méltó.  Persze rokonszenvesebb, ha valami vagy valaki dicséretre, vagy kitüntetésre méltó. Érezzük, hogy itt egyfajta arányosság áll fenn, más szóval, az igazságosság logikája érvényesül. A jelző dolgokra éppúgy vonatkozhat, mint személyekre. Végső soron azonban az Úr a forrása: tőle ered és hozzá visz el.

Hírdetés

 

Szolgálatra méltó

Dávid ezért így énekel: „Az Úrhoz folyamodtam, aki minden dicséretre méltó” (2 Sám 22, 4) Így dicsőíti azt, aki kimentette Dávidot „minden ellensége kezéből” (2 Sám 22, 1).  Kissé meglepő talán, hogy Dávid dicséri Istent, azaz megítéli. De az is igaz, hogy az Úr azoknak „adja a győzelmet, akiket méltónak tart.” (2 Mak 15,21) Az Újszövetségben a katonai szövetségből nagyon is civil szolgálat lesz. A szolgálattal leszünk méltók a jutalomra, és e szolgálat már magában kellő titulus arra, hogy méltók legyünk. Mihez? Nem mihez, hanem Kihez. Jézushoz, ahhoz a Jézushoz, aki nem kardot lenget, hanem megmossa lábunkat. János még méltatlannak tartja magát, hogy akár csak megoldja – ahogy a rabszolga tenné – saruja szíját. Péter is tiltakozik: „Az én lábamat meg nem mosod soha!” (Jn 13, 8) S íme, a drámai fordulat: Jézus türelmesen elmagyarázza, hogy senki sem méltó saját érdemén a szolgálatra, hanem ez a szolgálat teszi őt méltóvá: társsá, közösségének tagjává. A búcsúbeszédben azonban még nagylelkűen kitágítja a méltók körét: egyetlen pohár vízzel is kiérdemelhetjük barátságát, már akkor is, ha a legkisebbet (a látszólag legméltatlanabbat!)  kínáljuk meg, ha ezt Jézusért tesszük. Hogy lehet, hogy bárki nem vágyik erre a jutalomra?

2020. JÚNIUS 28.  ÉVKÖZI 13. VASÁRNAP – „A” ÉV

 


Forrás:ulrichblog.wordpress.com
Tovább a cikkre »