Évezredekkel egy fedél alatt a budapest-belvárosi templomban

Évezredekkel egy fedél alatt a budapest-belvárosi templomban

Kétévnyi ásatás után augusztus 14-én kapják vissza a hívek és a látogatók a belvárosi Nagyboldogasszony-templomot, amelyet Erdő Péter bíboros a 18 órakor kezdődő szentmisén áld meg. A főváros emblematikus templomának múltja, az új kialakításnak köszönhetően ezentúl szó szerint szemmel látható lesz.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

„Az a cél, hogy a mostani járófelülethez viszonyítva közel három méterrel lejjebb elhelyezkedő barokk kripták szintjén, az utólagosan beépített falak, helyiségek, folyosók elbontásával kialakítsunk egy – történelmi bemutatóhelyként is szolgáló – nagy liturgikus és közösségi teret. A leendő altemplomot az egykori háromhajós román kori, illetve a gótikus templom masszív pilléralapjai fogják tagolni. Oldalt, az északi és a déli zárófalak mentén pedig megmutatjuk a különböző építési rétegeket. Egyéb szerkezeti elem nem is kerülne ide, az említett pilléralapok elbírják majd a visszaállított födémet. A látogatónak olyan érzése lesz, mintha egy román kori templomban járna” – vázolta fel a terveket 2014 nyarán Kovács Eszter régész, a pesti belvárosi templomban zajló ásatások vezetője. A pallókkal áthidalt, kráterként tátongó mélyedések, az ezerhét-ezernyolcszáz éves római előzményekre nehezedő alapfalak, a sokat ígérő ásatási szelvények és a gondosan megkutatott, egymásra rétegződő sírhelyek alkotta áttekinthetetlen labirintus felett állva még nem volt könnyű elképzelni, hogy a feltárás, majd a helyreállítás befejeztével milyen lesz a (rég)múltját egy ódon „alépítménnyel” visszanyerő Nagyboldogasszony-templom…

Éppen két év telt el az említett bejárás óta. Osztie Zoltán július végén a lázasan folyó utómunkálatok zajától kísérve mutatja be a nagyrészt már megvalósult álmot: „A templom fővárosi tulajdon, amelyet a plébánia használ. Ebből fakadóan számos bürokratikus nehézség adódott, különböző közbeszerzési eljárásokat, bonyolult gazdasági rendszereket kellett összehangolni. A végeredmény azonban kétséget kizáró. Minden időt és fáradságot megért az a feltárás és renoválás nyomán létrejött érték, amely hamarosan valamennyi látogató előtt felragyog” – mondja a minden részletre odafigyelő plébános a „házigazda” lelkesültségével. „Augusztus 14-én Erdő Péter bíboros áldja meg a »felső templomot«, amelyet az ásatási-feltárási munkálatokat követően teljesen felújítottak. Kicserélték a hálózatokat, új világítási, hangosítási és biztonsági rendszert kapott a templom. Renoválták a burkolatokat, javították a műmárványozást, a márványhatású díszítőfestéseket, kifestették az oldalkápolnákat, restaurálták a szószéket, és lerakták az új padlólapokat. A templom liturgikus kincsei közül egy gyönyörű, háromméteres palást kerül a keresztelőkápolnában nemrég felállított hatalmas vitrinbe…”

Damkó József Máriát és Szent Józsefet ábrázoló – korábban a főhajó középső pillérei előtt álló – márványszobrait a főbejárathoz közel, a karzat alatt, egymással szemben helyezték el.

A tervek szerint később megnyitják a látogatók előtt a „toronyalját” is. E keskeny, felfelé „nyíló” helyiség építészeti különlegességére eddig csak az igényesebb útikönyvek és helytörténeti kiadványok hívták fel a figyelmet. A déli harangtorony alsó szintjének északi oldalán ugyanis megmaradt a XII. századi templom kváderkövekből rakott külső falának mintegy nyolc méter magas részlete, amelyet egyszerű lizéna (kifalazás), illetve ív és fűrészfogas párkányzat keretez. Mintha a jáki, zsámbéki, lébényi vagy ócsai templom morózusan fenséges középkora villanna fel Pest-Buda közepén. Szóba került, hogy az ásatás során összegyűjtött sírfedlapok közül néhányat itt, az ódon kőfal tövében helyeznének el.

Osztie Zoltán a karzat alatti előcsarnokból induló, befejezés előtt álló lépcsősor felé invitál. Lejárat a régbe. Az egykori barokk kripta szintjére érve – egyelőre részleges reflektorvilágításban – kirajzolódik az eklektikussága miatt is izgalmas tér: „Az altemplom megnyitásával gyakorlatilag ezeréves templomunk múltja tárult fel; ezer év építéstörténetét láthatjuk itt folyamatában. Sőt, helyesebb több ezer évről beszélni, hiszen bronzkori és kelta településnyomokat is találtak. Különösen jelentősek a római kori előzmények. Kiegészültek és pontosabbá váltak a Contra-Aquincummal kapcsolatos eddigi ismereteink is. Feltárták a helyőrségi tábor egyik belső épületéhez tartozó fűtőcsatorna maradványait, amely – a román kori templom jobb oldali mellékhajójának apszisával együtt – egy üveg járófelületen keresztül fentről is láthatóvá válik.

A hosszú kutatási folyamat legfontosabb eredménye a XII. századi háromhajós román bazilika alapfalainak „tisztázása” volt. A belvárosi plébános már az ígéretes jövőre tekintve kalauzol a „visszakapott” Árpád-kori szentélyben: „A rövidesen elkészülő román altemplom szakrális rendeltetésén túl történelmi-kultúrtörténeti bemutatóhely is lesz. Kiállítóterek létesülnek, az egykori barokk kripta boltozatos termében pedig lehetőség nyílik találkozók, előadások és más közösségi programok megtartására. Erdő Péter bíboros már ide irányította a szeptember 16-án és 17-én zajló Katolikus Társadalmi Napok programsorozatát. Augusztus 14-ére jelenik meg Hegedűs András, az esztergomi Prímási Levéltár igazgatója szerkesztésében a belvárosi Nagyboldogasszony-templom történetéről szóló reprezentatív kötet. Szeptember 27-én, a turizmus világnapján ugyancsak központi szerepet kap a templomunk. Folyamatosan tárgyalunk turisztikai szakemberekkel, hajótársasággal, koncertszervezőkkel, hogy a belvárosi templom végre elfoglalhassa méltó helyét a főváros legjelentősebb, nemzetközi érdeklődésre számot tartó látnivalói között. Felkészülünk a hazai és a külföldi csoportok kiszolgálására, saját idegenvezetők felvételét tervezzük, és szeretnénk elérni, hogy a templomról szóló információk különböző mobilalkalmazásokon keresztül is elérhetők legyenek.”

„A feltárás meglepetései közé tartozott egy korábban nem ismert épületrészlet napvilágra kerülése. A román kori templom szentélyének déli oldalánál egykor egy kívülről megközelíthető kápolna állt, amelyet a gótikus építkezések idején bontottak el” – jegyezte meg később érdeklődésemre Kovács Eszter, aki a rekonstrukció lezárását követően sem szakad el az általa sokat kutatott, évezredes épülettől. Az érzelmi kötődés természetes, de további feladatok is várják a terület régészeti felügyelőjét. Az ásatásoknak köszönhetően megduplázódott leletek egy részét – köztük a román kori templom közepén talált kettős téglasírt – a Budapesti Történeti Múzeum kőtárába szállították, ahol folytatódik az anyag feldolgozása, a faragványok és egyéb építészeti maradványok dokumentálása. Az eredmények összefoglalása várhatóan a Lapidarium Hungaricum könyvsorozat keretében lát majd napvilágot.

Az írás az Új Ember Mértékadó mellékletének 2016. augusztus 14-ei számában jelenik meg nyomtatott formában.

Fotó: Fábián Attila

Pallós Tamás/Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »