Évértékelő – Belpolitikai váltás Olaszországban

A már a 2018-as parlamenti választásokra készülő Olaszországot az utóbbi egy évben Paolo Gentiloni miniszterelnök vezette, aki kormánya legnagyobb eredményeként a Líbiából érkező migráció megfékezését könyvelheti el. Az idei év másik újdonságának Silvio Berlusconi visszatérése számít az olasz jobbközép élére.

Olaszországban 2016 és 2017 fordulója kormányfőváltással zajlott, mivel az alkotmányos referendumon megbukott Matteo Renzi párttársának, Paolo Gentiloninak adta át a helyét. Akkor senki sem jósolt hosszú jövőt, legfeljebb pár hónapot a Gentiloni-kormánynak, amely azonban a helyén tudott maradni egészen a törvényhozási ciklus végéig. Egyesek már azt találgatják, hogy a 2018-as parlamenti választások után esetleg kialakuló patthelyzetben továbbra is Paolo Gentiloni maradhat az olasz miniszterelnök, talán egy szakértői csapattal.

A korábban kevessé ismert Paolo Gentiloni ideiglenes megoldásból stabil politikai tényezővé vált. Az év végi felmérésekben a legnépszerűbb olasz politikusként szerepel mintegy negyven százalékos támogatottsággal. Nemzetközi ismertségét növelte a márciusban az Európai Unió elődszervezetét megalapító Római Szerződés aláírásának 60. évfordulóján rendezett ünnepi EU-csúcs Rómában, valamint a szicíliai Taorminában májusban tartott G7-csúcs.
 

A balközép Gentiloni-kormány tevékenységének nagy hiányossága a választási reform elmaradt megvalósítása. Jelentős fordulatnak számított viszont Marco Minniti belügyminiszteri kinevezése, aki a migrációs áradat megfékezését kapta feladatul. A korábbi olaszországi befogadási politikával szemben Minniti a migráció leállítását tűzte ki célul: januárban Tripoliban migrációs megállapodást kötött a líbiai nemzeti egységkormányt vezető Fájez esz-Szarrádzs miniszterelnökkel, áprilisban a Líbia déli határtérségét uraló törzsek vezetőit ültette tárgyalóasztalhoz Rómában, és maratoni egyeztetés után békemegállapodást köttetett velük.
 

Amikor júniusban az érkezők száma tömegessé vált és két nap alatt több mint 12 ezren kötöttek ki az olaszországi partokon, Marco Minniti nemzetbiztonsági veszélyt kiáltott. Július 23-án a líbiai egységkormány segítséget kért Olaszországtól az embercsempészet megfékezésére, Róma pedig hadihajókat küldött a líbiai vizekre az észak-afrikai állam parti őrsége munkájának megerősítésére. Az olasz kormány együttműködési megállapodást írt alá líbiai polgármesterekkel is: utakat, kórházakat, infrastruktúrát építenek az embercsempészekkel szembeni fellépésért cserébe.
 

Ezzel egy időben az olasz belügyi tárca szabályozta a nem kormányzati szervezetek (NGO) földközi-tengeri mentési műveleteit. Miután olasz ügyészségek vizsgálatot indítottak egyes NGO-k ellen, amelyekkel szemben az embercsempészekkel való összejátszás gyanúja merült fel, a római kormány úgynevezett magatartási kódexet íratott alá a NGO-kal. A szervezeteket finanszírozásuk átláthatóságára és a hatóságokkal való együttműködésre kötelezték. A kezdeti ellenállás után a földközi-tengeri mentést végző tucatnyi szervezet többsége csatlakozott a kódexhez.
 

Olaszország tengeri határainak lezárása, vagyis a líbiai parti ellenőrzés megerősítése, valamint a mentések szigorú szabályozása augusztustól a migráció rohamos visszaeséséhez vezetett. December 20-ig valamivel kevesebben mint 119 ezren érkeztek a tavaly egész éves több mint 181 ezerrel szemben. Olaszország három év óta először csökkentette az érkező migránsok számát. 
 

A migrációs politikában történt váltás azonban jövőre várhatóan nem lesz elegendő a balközép erők kormányon maradásához. 2017 végére Matteo Renzi politikai csillaga vélhetően végérvényesen lehanyatlott, a mindenkori legalacsonyabb szintre (24 százalékra) taszítva a balközép Demokrata Párt (PD) népszerűségét. A politikai életbe visszatért 81 éves Silvio Berlusconi viszont egységbe rázta az olasz jobbközépet, amelynek népszerűsége már megközelíti a negyven százalékot. Berlusconi visszatérése az ellenzéki Öt Csillag Mozgalom (M5S) eddigi sikerét is megfékezte, amihez az is hozzájárult, hogy a civil mozgalmat alapító Beppe Grillo a párt miniszterelnök-jelöltjének, Luigi Di Maiónak adta át a helyét.
 

2017 utolsó napjaiban várható az olasz parlament feloszlatása és a tavaszi választások kitűzése.
 

2017 volt Olaszországban a legforróbb és a legszárazabb esztendő az utóbbi kétszáz évben. Januárban hólavina zúdult a földrengés sújtotta Közép-Olaszországban Rigopiano szállodájára 29 ember halálát okozva. Az olaszok számára 2017 negatív sporteseményének számít az is, hogy Itália labdarúgó-válogatottja 59 év után először nem jutott ki a világbajnokságra.


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »