Ester Ledecká az új Chuck Norris

Ester Ledecká az új Chuck Norris

Új szuperhős született Pjongcsangban: Ester Ledecká az első nő, aki egy olimpián két különböző sportágban is aranyérmes lett.

“Lányok, mit csináltok?” “A wimbledoni tenisztornán játszunk.” “Ütögethetek én is néhányat?” “Te nem, Ester!”

Vitatkoznak a nemzetek, hogy ki a legjobb szuper-G-ben. Osztrákok: “Mi vagyunk a legjobbak!” Svájciak: “Nem, mi!” Amerikaiak: “Fogjátok be, mi vagyunk a legjobbak!” Olaszok: “Mamma mia!” Csehek: “Valaki fogja meg a söröm… és a snowboardom.”

Az internetet már Ester Ledecká első szenzációs győzelme után ellepték a hasonló viccek. A szombati nap után csak fokozódott a helyzet.

Az olimpia egyik szupersztárja ugyanis a szuper-G-ben aratott meglepetésgyőzelme után “saját” számában, a hódeszkások paralell-műlesiklásában is diadalmaskodott.

A kincseket őrző mesebeli törpéket azóta csak egy cetli fogadja a rejtekhelyen: “Sorry, minden arany nálam van. Ester.”

A humor egyáltalán nem áll távol Ledeckától. “Édesanyámtól örököltem ezt az őrültséget. Ha együtt vagyunk, egyfolytában nevetünk” – magyarázza pjongcsangi sajtótájékoztatóján Ester. Nevet egyébként egyedül is. Sokat, hangosan.

Most még az újságírók előtt is felszabadult, pedig nem igazán rajong a hasonló eseményekért. Az olimpia előtt komoly kritikát kapott, amiért teljesen letiltotta a sajtót. Csak a versenyekre akar koncentrálni, mentegette a menedzsere. “Tényleg sajnálom, biztosan nem volt önönek sem egyszerű, de ugyanúgy akartam koncentrálni, ahogy a Világkupákon is szoktam, felhajtás nélkül” – mondja már kétszeres olimpiai bajnokként.

Jobb zsebéből egy aranyérem szalagja lóg ki, bal zsebéből egy aranyérem szalagja lóg ki. “Elég nehezek az érmek. Amikor a tévéinterjúk során mind a kettő a nyakamban volt, egy idő után már kezdett fájni a nyakam” – vallja be Ester.

Egyébként viszont úgy tűnik, mintha immunis lenne minden fájdalomra. Dresszét testvére, a képregényrajzoló Jonáš Ledecký tervezte, és egy szuperhőst idéz. “Hogy mi a szuperképességem? Gyorsan le tudok jönni a hegyről” – nevet Ledecká. Az STR robot a lejtőn nem tud hibázni, de Ester civilben egyáltalán nem tűnik robotnak. Szétveti a lelkesedés, hogy mindkét imádott sportjában versenyzhet, ezért is lehet ennyire eredményes.

“Azért az nem úgy van, hogy minden reggel úgy ugrom ki az ágyból: Juhéééé, menjünk a hegyre! Hajnali ötkor néha semmi máshoz nincs kedvem, csak visszabújni a paplan alá – mesél Ester arról, hogy ő is csak ember. – De amikor már ott állok a lejtő tetején, akkor újra rádöbbenek: itt vagyok otthon.”

Kilencven éve nem fordult elő, hogy egy olimpián egy sportoló két különböző sportágban is olimpiai bajnok legyen. Az újkori játékok hajnalán még természetes volt, hogy egy-egy versenyző több sportágban is elindult, de már a múlt század harmincas éveire is a specializáció volt a jellemző.

Ma sokszor még egy adott sportágon belül is kevés az olyan sportoló, aki a különböző számokban is képes egyformán magas szintű teljesítményt nyújtani.

Ester viszont nem akart választani. Az őrültség amúgy sem áll távol tőle. “Nem lennék jó példakép. Túlságosan bolond vagyok” – mondja Pjongcsangban is, amikor felmerül, eredményével sok fiatal sportolót inspirálhat.

Ledecká elvált szülők gyerekéhez is hasonlítja magát, pontosan ugyanúgy ingázik a snowboardedzője, Justin Reiter, valamint a síedzője, Tomáš Bank között. Reiter elismeri, eltartott egy darabig, amíg megtanult nem félni, mi minden történhet védencével a sípályákon. Bank kevesebbet stresszelt. Ledecká ugyanis remekül jött ki a helyzetből: “A sízésnek köszönhetően a hódeszkán nem félek a sebességtől. A snowboardban elsajátított egyensúlyérzékemnek köszönhetően pedig a síléceken sokkal stabilabb vagyok.”

A szuper-G-ben aratott győzelme a pjongcsangi olimpia legnagyobb meglepetése volt. Utána Ledeckának egy hete volt, hogy újra átálljon sízőből hódeszkás üzemmódra.

A két közösség amúgy nem igazán kedveli egymást. Ledecká viszont biztosan nem lesz híd közöttük: “Amikor a sízőkkel vagyok, azt mondom: ó, azok az átkozott snowboardosok! De amikor hódeszkások között vagyok, akkor meg azt: ó, azok az átkozott sízők!”

A sok gratuláció miatt nehéz volt átkapcsolni az agyát a hódeszkára, ahol roppant nyomás nehezedett rá, hiszen mindenki győzelmet várt tőle. Végül mégsem emiatt úszott el majdnem az aranyérme: “Az egész családunk roppant tehetséges abban, hogy elveszítsen, elkeverjen dolgokat. Nekem például a snowboard-selejtező előtt nem volt meg a rajtszámom.”

A Világkupákon lehet kérni ilyen esetekben új rajtszámot, az olimpián nem. A Ledecká-család tehát rohant vissza a szállásra keresni a rajtszámot. “Több hátizsákom van, de mind piros. Elismerem, ez olykor gond lehet” – hahotázik Ledecká, akinek végül meglett a rajtszáma.

Nem ez az egyetlen elképesztő sztorija Pjongcsangból. Edzői stábjának egyik tagja, Ondřej Bank egykori kiváló alpesi síző már a záróünnepség előtt hazautazott. Szobatársa, a fizioterapeuta Petr Kouřil vitte ki a pályaudvarra, és csak a szállásukra visszatérve döbbent rá, hogy a szoba kulcsa Banknál maradt.

Megoldották. Bank felakasztotta a dzsekijét a vonatban egy fogasra, a zsebébe rakta a kulcsot, a vonat a reptérről visszatért Pjongcsangba, Kouřil pedig meg is találta a megadott helyen, benne a kulccsal. Ledecká fulladozik a röhögéstől, amíg ezt meséli, ilyen csak velük történhet meg.

Váratlan meglepetések is érték az olimpián. Egyszer az autóban éppen édesapja Hamlet musicalje szólt – koreaiul, Janek Ledecký ugyanis a Távol-Keleten is népszerű. A kultikus zeneszerzőnek és énekesnek azonban ezután hozzá kell szoknia, hogy immár nem ő a család legismertebb tagja.

“Megígérem” – kiabál be Janek a közönség soraiból, amikor Ester azt panaszolja, az apja még nem írt róla dalt. “Ideje már” – jegyzi meg Ester. A szuperhős-képregény már készül, Jonáš már rajzolja, az egyik szponzor pedig vállalta, hogy beáll a projekt mögé.

Chuck Norris elkezdheti intézni a nyugdíját. Ha a világot meg kell menteni, Ester Ledecká két Vk-futam között fél kézzel megoldja.


Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »