És akkor bevettük magunkat az erdőbe egy maroknyi hívővel

És akkor bevettük magunkat az erdőbe egy maroknyi hívővel

Egyre több a kiépített zarándokút Magyarországon, ahogy a zarándokok száma is folyamatosan növekszik, a Mária Út létrehozói pedig most maratoni dobással újítanak. Lehetséges, hogy a szocializmus örökségének üvegplafonját itt sikerül legelőször áttörni?

A spirituális turizmus igazi gazdasági tényező, még ha nem is hallani erről sokat: évente 330 millióan kelnek útra a világon a lelki és testi megtisztulás reményében a szent helyek felé. Az elmúlt harminc évben Európa-szerte hatványozottan megfigyelhető a jelenség, amelyet legtöbbször az élethelyzetben beállt változás idéz elő. A túra nemcsak egy fizikai táv megtételét, hanem belső utazást is jelent, a többnapos, akár hónapos, megerőltető gyaloglás csak eszköze a gondolati megmerítkezésnek.

A nemzetközi tendencia alól hazánk sem kivétel. Magyarországot keresztül-kasul átszelik a zarándokútvonalak, például az El Caminot bevezető Szent Jakab-út, Esztergom és Máriagyűd között a Magyar Zarándokút, a Szent Márton Európai Kulturális Útvonal, a Gyöngyök útja, a Szent Erzsébet Zarándokút, és az egyik legrégebbi, a Mária Út – csak hogy a legismertebbeket említsük.

Fotó: Földházi Árpád

A Mária Út 2006-os indulása közelinek tűnhet, ennek ellenére tíz év alatt jelentős eredményeket értek el. Szabó Tamás, a teljes egészében magyar alapítású Mária Út Egyesület elnöke szerint azonban bőven akad még munka, nemcsak a már kiépített szakaszok fejlesztése, hanem a zarándoklás terjesztésének szempontjából is. Emiatt vágtak bele az új projektjükbe.

Mária Maraton

Több nagyobb esemény után, mint például a rendszeres csíksomlyói zarándokút vagy az augusztus 22-i 1Úton – mikor több ezer zarándok egyszerre vág neki az egész napos túrának –, 2016-ban ismét újítottak a szervezők. Noha idén még csak tesztüzemben, de jövőre már teljes gőzzel üzemel a Mária Maraton, amire ultrafutókat és túrabicikliseket, mountainbike-osokat vártak, illetve várnak.

A résztvevők június 18. és július 10. között Mariazelltől Csíksomlyóig teljesítik a Mária Út egyik leghosszabb távját. Mivel nem csak a legek számítanak, ezért Szabó Tamás szerint elsősorban a lokális önszerveződést szeretnék elősegíteni, így például a megadott időpontokban a zarándoklókkal együtt tehetné meg a távot egy-egy falu apraja-nagyja. Mint mondta, az az álma, hogy „a kis óvodások futnak velük nyolc métert”. Szavai szerint az első jelentkező egy 67 éves idős úr volt, aki a többiekkel együtt, 27 nap alatt teszi meg az 1300 kilométeres utat.

Zöldellő lombok alatt

Mindezeket az egyesület Mátrába száguldó kisbuszában tudtuk meg az elnöktől, majd majdnem kéttucatnyian elindultunk énekelve Márkházáról a kicsiny Krisztus király templomtól, hogy teljesítsük a zarándokút egy szakaszát. Menetünket Székely János, Esztergom-Budapesti Főegyházmegye segédpüspöke vezette, alakja kimagaslott az őt követők közül, és hangját csak Szabó Tamás baritonja nyomta el olykor. Rövidesen elhagytuk a falu utolsó házait és bevettük magunkat az erdőbe, ahol a perzselő forróság és a lombok hűs virágillata lassan elfeledtette velünk a főváros pezsgő zsúfoltságát. Az elmélkedésre szánt szakaszon néhány szófoszlányt leszámítva valóban némán vágtunk át, a traktorkerekek csipkézte göröngyök között pillangók repkedtek, a madárcsicsergésből kihallatszott a tiszta rigófütty. A tengerszint lassan, de biztosan emelkedett, míg egy forduló után olyan kaptatóhoz értünk, amely végképp szétzilálta a társaságot.

Előtérben a szabadtéri oltár padsorai, a fák zöldje mögött a szentkúti templom Fotó: Földházi Árpád

Mikor kiértünk a fák sűrűjéből, azonnal megpillantottuk Mátraverebély-Szentkút pár száz méterre magasodó hagymakupolás templomát. A csapat vidáman énekelve ért a vakító falak, majd bejárat elé, ahol Kálmán Peregrin atya megcsókolta a menet elején haladó feszületet és üdvözölt bennünket. Szentkúton minden zarándokcsoportot így köszöntenek.

Székely János: Itt megpihenhetek

Mátraverebély-Szentkút egyike a Mária Út által érintett kiemelt kegyhelyeknek, történetét két legendához kötik. Az egyik szerint Szent László királyunk menekülés közben átugratott egy szakadékon és lova patájának nyomán fakadt az első forrás, a másik egy néma fiú gyógyulásáról számol be, miután megízlelte a forrás vizét. A kegyhely nem úszta meg a török időket, II. József reformjait és a szocializmust. Peregrin atya elmondása szerint az utóbbi 25 év a terület visszavásárlásáról, restaurációjáról szólt. Mostanra beérni látszik a megálmodott egyesítés, hiszen 2014-re elkészült a mozaikkal kirakott szabadtéri oltár, 2015-re pedig felújították a kegyhelyet és kiépült a zarándokszállás.

A színpompás oltár és a dúsan díszített, aranyozott templombelső után meglepő puritánság fogadja az érkezőt, tágas terei és letisztult vonalai élesen elütnek a pár száz méterre található kegyhelytől. A szobákban semmi felesleges vagy figyelmet elterelő berendezési tárgy nincs, így tökéletes helyszíne lehet a megtisztulásnak és a lelki felüdülésnek.

A szentkúti templom belső tere Fotó: Földházi Árpád

A hegyoldal ősi fáira és a végtelen kék égre csodálatos kilátás nyílik, a természet közelsége derűs békével árasztja el a megfáradt utazót – nem csoda, hogy Szentkút kedvelt elmélkedési helye Székely János püspöknek is. Mint mondta, év közben ott vannak a segédpüspöki és az esztergomi főiskola rektori teendői, az országos cigánypasztoráció, a kurziómozgalom és számtalan más, így néha nem árt egy kis elvonulás, amit itt fog eltölteni nyári vakáció gyanánt.

Hazafelé már az ablakot veri a nyári eső. Míg mi a fővárostól távol napfényben fürödtünk, Budapestre lecsapott a vihar.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »