Kincseket „rejtettek el” a Nemzeti Múzeum alagsorában lévő kiállítóteremben a kurátorok. A lapidárium, a büfé és a ruhatár melletti terem már korábban is otthont adott jó néhány emlékezetes tárlatnak.
Többek között itt rendezték meg Keleti Éva nagyszerű jubileumi fotókiállítását is, úgy öt évvel ezelőtt. A most látható Wittelsbachok – Sisi családja című időszaki kiállítás telis-tele van érdekességekkel, műkincsszámba menő tárgyakkal és főként a Wittelsbach család egykor élt tagjainak emlékeivel, akik többségükben jó kapcsolatokat ápoltak a magyarokkal. Meseszép kivitelű tányérok, festmények, portrék, metszetek, díszes ruhák, ékszerek láthatók itt, és nem utolsósorban élettörténeteket ismerhetünk meg, amelyek oly sokszor a háttérben maradnak vagy el is felejtődnek.
Ki tudja ma már, ki volt Karolina Auguszta császárné? Koronázási menete a pozsonyi Vásártéren vonult végig 1825-ben – egy szép, színezett litográfia is tanúsítja ezt a kiállításon. Díszes, aranyozott keretben, ékszereivel együtt láthatjuk a császárnét egy olajjal vászonra festett arcképen. Auguszta I. Ferenc császár, magyar és cseh király felesége volt. 1816. november 10-én ment hozzá az akkor már háromszor megözvegyült uralkodóhoz. A nagy korkülönbség ellenére is harmonikusnak mondható házasságból gyermek nem született. A politikai szerepet nem vállaló császárné a jótékonyságnak szentelte életét, és birodalomszerte közszeretetnek örvendett. Férje 1835-ben bekövetkezett halála után Salzburgban talált otthonra, végül Bécsben halt meg 1873-ban, nyolcvanegy éves korában.
Érdemes idéznünk Erzsébet királyné udvarhölgyének, gróf Festetics Máriának egy naplóbejegyzését, mert jól rávilágít az uralkodócsaládban fennálló, nem éppen felhőtlen viszonyokra: „Félek, hogy nemsokára Bécsbe költözünk, az anyacsászárné (Karolina Auguszta) nagyon gyengül. A császárné (Erzsébet) igen aggódik, mivel nagyon szereti az idős császárnét. – Az a szegény idős asszony, de sokat szenvedett Zsófia főhercegnőtől, akit bosszantott az a tény, hogy – bár ő volt a császár anyja – a másik (aki különben testvére volt) viselte a császárnéi rangot. Szívtelenül ki is szorította mindenhonnan, és soha nem volt szabad a nyilvánosság előtt megjelennie. Az idős császárné azonban okos és angyali jóságú volt. Unokahúgát, Erzsébet császárnét az első pillanattól kezdve nagyra becsülte, és átérezte szenvedéseit. A császárné sokszor mondja is, hogy milyen jó volt hozzá, hogyan vigasztalta és bátorította mindig. Cavriani gróf, az idős császárné főudvarmestere mesélte nekem, hogy úrnője mégis mennyire megrendült Zsófia főhercegnő halálakor, és hogy az én császárném mennyire jó és kedves volt hozzá, mint a vigasztalás angyala térdelt mellette a csupasz földön.” (Gödöllő, 1873. február 2.)
Zsófia főhercegnő, I. Ferenc József császár anyja, mint tudjuk, híres volt magyarellenességéről. Kezdetben még kimondottan kedvelte a kedves és bájos Sisit, később azonban viszonyuk elmérgesedett. Állandó konfliktusforrást jelentett a császári gyermekek feletti felügyelet kérdése és a nevelésük irányítása. Erzsébet nem tudott alkalmazkodni az udvar szigorához, a mindent előíró, merev szabályrendszerhez. Ráadásul politikai kérdésekben sem értettek egyet. Fiatalkorában Zsófia híres szépségnek számított, jól látszik ez a tárlaton bemutatott festményen is, amelyet a 19. század közepén készített egy ismeretlen mester.
Ha továbbhaladunk a kiállításon, elérkezhetünk azokhoz a tárgyakhoz, amelyek Erzsébet bajor hercegnő, Sisi, a későbbi császárné alakját idézik meg. Egy 1852 után készült fényképen kockás taftruhában (sűrűn szőtt, fényes, selyem típusú szövetből készült öltözetben) láthatjuk őt. Az egyszerű nappali viseletet hagyományos kalapfonással készített virágdíszes szalmakalap teszi teljessé. A fénykép alapján Tóth Andrásné szolnoki iparművész elkészítette a ruhát a kiállítás számára.
A tárlat csak részben szól Erzsébet királynéról. Bár története és személye mindenképpen meghatározó, a kiállításon most csak egy a Wittelsbachok közül. Megtudhatjuk, hogy szenteste jött a világra, ami születése évében, 1837-ben vasárnapra esett, s az újszülött csecsemő szájában kis fogat fedeztek fel. E körülmények alapján nagy szerencsét és kivételes életutat jósoltak Miksa bajor herceg és Mária Ludovika bajor királyi hercegnő negyedik gyermekének.
Fiatal évei édesanyja gyermekközpontú gondolkodásának köszönhetően szeretetben teltek. A családban csak Sisinek becézett Erzsébet jövőképében a dinasztia érdekeit is szolgáló, szerencsés esetben nem teljesen érzelemmentes házasság szerepelhetett, majd gyermeknevelés, esetleg jótékonykodás. A sors azonban közbeszólt, és Ferenc József felesége lett.
A kiállításon több remekül sikerült, színezett fényképet láthatunk a császárnéról. Ölében rózsacsokorral vagy éppen kedvenc kutyájával örökítették meg a fényképészek, Bécsben vagy Münchenben. Az egyik legizgalmasabb felvétel a teljes uralkodócsaládot ábrázolja: Erzsébet férjével és két gyermekével, Rudolffal és Gizellával látható Zsófia főhercegné és a többi családtag társaságában. A jobb szélen Zsófia férje, Ferenc Károly ül, keménykalapban. A fotográfia 1859-ben készült Bécsben.
Erzsébet királyné máig tartó népszerűségét mutatja az is, hogy Zala György szépséges szobra a királynéról elnevezett híd lábánál kapott helyet Budapesten. Arcvonásait szobrokon, porcelánokon, festményeken örökítették meg. Az egyik legérdekesebb, szimbolikusnak is mondható alkotás az Erzsébet javítja Szent István palástját című kép, amelyet Tardos Krenner Viktor és Kölber Dezső festett 1910 körül. Ennek rekonstrukciója is látható a kiállításon. Tragikus halála után Erzsébet nem merült feledésbe, inkább óriási kultusz alakult ki körülötte, tisztelete lényegében a mai napig tart. Egy másik érdekes műalkotás is szerepel a tárlaton. A Budavári Palota Szent István-termének pirogránit díszítéséhez Roskovics Ignác Erzsébet királyné arcvonásait felhasználva festette meg Szent Erzsébet alakját. A terem 2021-ben befejezett rekonstrukciójához Szentirmai Boglárka készítette el a mű digitális változatát. Ennek egy nyomata is gazdagítja a Nemzeti Múzeum időszaki kiállítását.
Muszáj továbbmennünk, hogy mindent megnézhessünk a teremben. Persze itt és most csak a leglényegesebb kiállítási tárgyakról ejthetünk szót. Erzsébet királyné unokája, Auguszta főhercegné 1875-ben született Münchenben. Teljesen más alkatú nő volt, mint a nagyanyja. József nádor unokájával, József Ágost osztrák főherceggel kötött házassága révén Magyarországon talált otthonra és hivatásra. A fiatal pár az esküvő után hosszú és kalandos nászútra indult Afrikába és a Közel-Keletre. A több hónapon át tartó út során lovagoltak a sivatagban, hajóztak a Níluson, felfedezték Egyiptom ősi emlékeit, vadásztak Núbiában, és eljutottak a Szentföldre is. Nagyanyjával ellentétben Auguszta nem idegenkedett a társadalmi szerepvállalástól, és örömmel tett eleget reprezentációs kötelességeinek. Az I. világháború alatt férje a harctéren, Auguszta a hátországban teljesített szolgálatot. Védnöke volt a róla elnevezett Auguszta-alapnak, amely kreatív módon mozgósította a polgári lakosságot a fronton harcoló katonák támogatására. Az Aranyat vasért mozgalomnak is vezéralakja volt. Fáradhatatlanul látogatta a fronton szolgáló és a sebesült katonákat.
A házaspár a két világháború között is élénk társasági életet élt, gyakran rendeztek fényes fogadásokat Alcsúton vagy a budai palotájukban. Temérdek közéleti elfoglaltsága mellett Auguszta szívesen szakított időt arra, hogy lovagoljon a Vérmezőn, vagy kocsit hajtson vidéki birtokain. Híresek voltak a kistapolcsányi és kisjenői vadászatok is, melyeknek nemcsak háziasszonya, hanem lelkes résztvevője is volt. Ferraris Artúr (1856–1936) remek portrét festett róla, a tárlaton ez is látható. A kiállított sokféle tárgy közül kiemelkedik a Kugler Henrik cukrászdája számára készült, finoman díszített doboz, fedelén Auguszta főhercegné képmásával. Egy, a türingiai porcelánmanufaktúrából, 1914-ből származó másik műalkotáson is ő szerepel: ezúttal ápolónőként, a hadba vonult művészek és családjuk segítőjeként. Plakátok tanúsítják jótékonykodásait, az egyik a Gyorssegély-Auguszta alap a nyomor és bánat enyhítésére (1915) címet viseli. A tárlaton a fényképek mellett korabeli, felújított híradófilmeket, jeleneteket is láthatunk a főhercegné életéből.
„Auguszta főhercegnőt ismerte, tisztelte Budapest és szerette. De a háború volt az, amely a főhercegi párt, József főherceget és Auguszta főhercegnőt a szívünkben piedesztálra állította: nemes ember voltukért most szerettük meg igazán őket. A főhercegasszony a pályaudvarokon sebesülteket fogadott, azután sebesülteket kötözött és kórházakat látogatott. A mi Vöröskeresztünknek ő lett igazi védő angyala. Gondossága meglepő, fáradozása hihetetlen, jósága és figyelme kiapadhatatlan” – írta róla 1914. december 13-i számában az Érdekes Újság. A cikk szerzője ismeretlen.
A kiállítás végéhez közeledve megismerhetjük III. Lajost, az utolsó bajor királyt. Boldog családi életét Mária Terézia főhercegnővel kötött szerelmi házassága alapozta meg, aki a Habsburg-Estei család örököseként magyarországi birtokkal is gazdagította a Wittelsbach-házat. A pár mintagazdasággá fejlesztette németországi és magyarországi birtokait, köztük a sárvári uradalmat, ahol főszerepet játszott a lótartás és a tehenészet. A jövedelmezőség mellett nagy figyelmet fordítottak az uradalom lakóinak jólétére és a társadalmi felelősségvállalásra. Lajos a házasságkötése után, még Münchenben kezdett magyarul tanulni, s a millenniumi ünnepségeken már magyarul viszonozta a német nyelvű köszöntést. 1913-ban királlyá koronázták Bajorországban. Az 1918-as forradalmi események és a trónfosztás után a családnak el kellett hagynia az otthonát. Később visszatérhettek Sárvárra is. A nép szeretetétől övezve itt hunyta le szemét az utolsó bajor király 1921. október 18-án. III. Lajost és korát festmények, képeslapok, fényképek idézik meg számunkra a kiállításon. Különleges műtárgy az ezüstből készült, barokkos stílusú, rendkívül gazdagon díszített asztalközép, amely Lajos bajor herceg és Mária Terézia ezüstlakodalmára készült 1893-ban.
A kiállítás kuriózuma egy kis elefántcsont pacifikálé, amelyen a szenvedéstörténet jelenetei láthatók. (A pacifikálé kis feszület, amit a szertartások során a kezében tarthat a pap, ha nem misézik.) A műalkotás a Habsburg család gyűjteményéből származik.
A kiállítás február 20-ig tekinthető meg a Magyar Nemzeti Múzeumban.
Szöveg és fotó: Mészáros Ákos
Magyar Kurír
Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2022. január 16-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
