Érthetetlen összeomlás után bukta el a BL-döntőt a Veszprém

Érthetetlen összeomlás után bukta el a BL-döntőt a Veszprém

A Tauron Kielce rikán látható feltámadást vitt véghez a férfi Bajnokok Ligája döntőjében, a mi szemszögünkből nézve persze az MVM Veszprém bukott hatalmasat. 9 gólos előnyt adtak le Nagy Lászlóék a második félidőben, a heteseket pedig a lengyelek dobták jobban, ami a BL-aranyba került.

2012 eleje óta nem találkozott a pályán a Kielce és a Veszprém, azóta eléggé átalakult mindkét csapat kerete. A Tauron trénere, Talant Dujsebajev azonban mégis közelmúltbeli tapasztalatokkal készülhetett a mieink ellen, hiszen idén januárig ő volt a magyar válogatott szövetségi kapitánya, így Nagy, Schuch vagy éppen Iváncsik játéka nem volt ismeretlen előtte. Ez a meccs első perceiben nem igazán tűnt előnynek: védekezésben és támadásban is állva hagyták ugyanis a bakonyiak a tavalyi BL Final Four bronzérmesét. Amíg ideát Ilic, Nagy László, Palmarsson, és a Chema helyén végre lehetőséget kapó Lékai Máté is három-három góllal terhelte meg a kaput addig Mikler kapuját legfeljebb Zorman veszélyeztette komolyan. A magas lengyel átlövők, Jurecki és Bielicki keze ezúttal nem sült úgy, mint az elődöntőben, Aguinagaldét pedig nem lehetett úgy megjátszani, mint az elődöntőben, mondjuk Schuch ennek érdekében be is szedett gyorsan két kétperces büntetést.

A magyar rekordbajnok állandósította három-négy gólos vezetését, a lengyelek legfeljebb lassítani tudták Nagyék játékát. Palmarsson szünet előtti, talpról eleresztett gólja demoralizáló volt, minden a Veszprém mellett szólt a folytatásra nézve.

Elképzelni sem lehet olyan hullámzó 30 percet, amit a csapatok a második félidőben produkáltak. A Veszprém 10 perc alatt tíz gólt szerzett, gyakorlatilag úgy pofozgatták a Kielcét, mint macska a haldokló egeret. 28-19-nél a magyar szurkolók készültek, hogy rászámolnak a kiütött ellenfélre. Mindent elmondott a pályán zajló eseményekről, hogy Dujsebajevnek már ordítani sem volt kedve az időkérésnél. Aztán valami történt, erre minden bizonnyal megpróbál majd magyarázatot adni utóbb Xavier Sabaté mester. Leállt a veszprémi henger, de úgy, ahogy a szezon során még soha. 12 percen át az addig 77 százalékon (!) lövő MVM Veszprémnek egyetlen gólt sikerült bepréselni az eksztázisba kerülő Szmal kapujába, a lengyelek pedig egyre közelebb férkőztek. Már csak mínusz 4, már csak három, már csak egy…a veszprémi drukkerek talán még most sem hiszik el, amit láttak. Pedig a kapuba visszaálló Alilovic mindent megtett, két hetest is hárított az utolsó percekben, a második előtt a lengyel kispad melletti hűtőtáskára letottyanó Dujsebajev felborult idegességében. Ennek ellenére nyerhetett volna a rendes játékidőben a bakonyi gárda, de Lijewski két másodperccel a vége előtt kiegyenlített, így jöhetett a hosszabbítás.

Ilicsék menni alig tudtak már a ráadásban, mely hektikus játékot hozott. Az egygólos hátrányba kerülő magyar csapat végül lemásolta a lengyeleket: Ugalde a Nagytól kapott passzt 2 minutummal a lefújás előtt vágta a hosszúba. Büntetők!

Alilovic itt is kitett magáért, de a lengyel lövők jobban koncentráltak, és Aguinagalde gólja után rohanhattak ünnepelni szurkolóikhoz. 2 bronzérem után idén ők emelhették magasba a Bajnokok Ligája-trófeát.

Értelmetlen, botor dolog lenne most elkezdeni boncolgatni a vereség szakmai okait, ezt megteszi majd a szakmai stáb. A Veszprém férfi mezőnyben ritkán látható módon szenvedett vereséget, sőt, talán még a krónikások sem emlékeznek olyanra, hogy ez a csapat olyan 12 percet futott volna, mint Ilicsék a második félidőben. Ennek ellenére jár a gratuláció Sabaté csapatának, újra ezüstig jutott a BL-ben. Igaz, az eddigi legfájóbb ezüstig.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »