Erősödő feszültség: újabb ötletelések a brexit után

Erősödő feszültség: újabb ötletelések a brexit után

Egymást érik a brexit után az Európai Unió megújítását célzó ötletek. Míg az egyik oldal mélyítené az integrációt, addig a másik a nemzeti hatásköröket bővítené. Sokszor még egy országon belül sem értenek egyet a reformok irányát illetően, abban azonban megegyeznek a vélemények, hogy az EU-t közelebb kell hozni az emberekhez, s csökkenteni kell a demokráciadeficitet.

Igazi kormánnyá alakítaná az Európai Bizottságot Martin Schulz, az Európai Parlament elnöke, amivel az Európai Tanács – azaz a tagországok kormányfőit tömörítő csoport – hatalmát veszítené. Wolfgang Schäuble eközben azt követeli, hogy a tagállamok az EU szintjén az eddigieknél több problémát oldhassanak meg, amely ötlet éppen az Európai Bizottság hatalmának elvételét jelentené. A Die Weltnek nyilatkozva a német pénzügyminiszter már nem akar hallani az uniós integráció elmélyítéséről, és bírálta Steinmeier külügyminisztert is, amiért a brexit után az európai alapító államokat hívta találkozóra, elbizonytalanítva ezzel azokat az országokat, amelyek nem tartoznak e csoportba. Felmerül ennek kapcsán a kérdés, hogy a német túlsúlyt érvényesítő tanács, avagy az országok által delegált tagokból legalább az Európai Parlament jóváhagyásával összeálló bizottság a demokratikusabb. – A tanács elszámoltatható a választók felé a döntéseiért, míg a bizottság elszámoltathatóságát növelni kell – véli Gálik Zoltán, a Corvinus Egyetem Nemzetközi Tanulmányok Intézetének egyetemi docense, aki felhívja a figyelmet arra, hogy az Európai Unió nem állam, de nem is nemzetközi szervezet, s keveredik benne a nemzetállami karakter a nemzetközi integráció jellemzőivel.

– A brexitreferendumot követően beindult egy önreflexiós folyamat, amelynek keretén belül az unió vezetői az egyre növekvő társadalmi elégedetlenség hatására elkezdték újragondolni az integráció intézményes működését – fogalmazott lapunknak Zgut Edit, a Political Capital elemzője. Mint megállapítja, a leghangosabban a visegrádi államok hibáztatják Brüsszel túlterjeszkedő hatalmát, a bizottság hatáskörének megnyirbálását és a szuverén államok unióját követelve. A gyakorlatban azonban nagyon is a tagállamok koordinációján alapuló, erős német–francia túlsúllyal dolgozó újfajta kormányköziség mozgatja az uniót, a legfontosabb döntések ugyanis konzultatív formában az Európai Tanácsban és a Miniszterek Tanácsában dőlnek el. A szakértő szerint jogfilozófiai és politikai beállítottság kérdése, ki melyik modellt tartja demokratikusabbnak, a nemzetekfelettiségen alapuló föderalizmust vagy az erősebb tagállami szuverenitáson alapuló kormányköziséget. Zgut Edit szerint mindkettő működhet hatékonyan, habár előbbi kialakítására nem sok politikai akarat látszik, így például a gazdasági kormányzás terén várhatóan inkább kormányközi megállapodásokon keresztül keresik majd az integráció elmélyítésének lehetőségeit. Az elemző felhívja a figyelmet arra, hogy a brexit nyomán felerősödött az intézményközi feszültség a bizottság és az Európai Tanács között, például arról, ki vezényelje le a brit kilépést. Az Angela Merkellel kapcsolatban kiszivárgott hír – miszerint (a lengyelekhez és a csehekhez hasonlóan) lemondatná Jean-Claude Junkcert – ugyanakkor szerinte már összetettebb, személyes ellentéteket takar, tekintve, hogy a német tanácsi túlsúlyt éppen a bizottsággal ápolt jó viszonnyal lehetett eddig palástolni. A bizottság tanácsi egyeztetés nélkül szinte semmilyen jogszabályi javaslatot nem tesz le az asztalra, ezt láthattuk a túlzottdeficit-válság idején is, amelynek kezelésében a testület gyakorlatilag láthatatlan volt.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 07. 05.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »