Erősen szűri a kamut a Wikipédia

Erősen szűri a kamut a Wikipédia

Bő két évtizeddel a nagyüzemi használat elindulása után a kamuhír lett az internet első számú rákfenéje. Az akár hírszerzési háttérrel támogatott, a dezinformációt is szolgáló áltartalmak mindenhová beették magukat, s egyelőre kiirthatatlannak tűnnek. A kétségbeejtő trendet az amerikai elnökválasztási kampány idején járatták csúcsra, egyúttal ez kellett ahhoz, hogy az olyan nagy tartalommegosztó platformok, mint a Facebook közösségi portál végre komolyan is vegye a lassan elviselhetetlen mennyiségű digitális szemét kérdését. Mark Zuckerberg – több hónapnyi huzavona után – ugyanis jelezte, mindent megtesznek azért, hogy a hülyeség ne tudjon futótűzként terjedni a közösségi hálón.

Amíg kiderül, hogy a Facebook a gyakorlatban is megvalósítja-e az álhírek szűrését, sokakban merül fel a dolog, vajon az angolban hoax címszóval jelölt valótlanságok mennyire fertőzték meg a világhálót, és mi van ezen a téren más, mértékadónak hitt platformokon. Így például a netes tudás tárházának tekintett Wikipédia cikkeiben mennyi hamis információ kering.

Az amerikai közéleti Vice hírportál erről készített egy összefoglalót, azt firtatva, a Wikipédiánál pontosan hogyan és mi alapján szűrik ki ezeket a tartalmakat. Ez nemcsak azért fontos, mert ma már nagyjából mindenki a netes enciklopédián keres rá alapinformációkra, hanem azért is, mert nincs közös irányítás, központi „agytröszt”, amely ezt kontrollálná. Akadnak olyan internetes csoportok, amelyek erre figyelnek, ám a megosztási gyakorlatot elnézve sok helyen a szűrés egyelőre nincs megoldva, a kamu pedig úgy terjed, akár egy hatékony vírus.

A Wikipédiát üzemeltető Wikimédia Alapítvány egyik vezető tartalomfelelőse, Victor Grigas szerint ők ebből a szempontból jól állnak, s ezt a honlapuk külön szócikke is alátámasztani látszik. A statisztikák alapján a mintegy 4 millió angol nyelvű szócikk közül 287 volt olyan kamu, amelyről legalább egy évig nem vettek észre, hogy az, s csak ezt követően korrigálták, vagy tüntették el az adatbázisból. Grigas azt is hosszan ecsetelte, hogy a Wikipédia szerkesztői olyanok, akik előbb olvasnak, elemeznek, utánajárnak a dolgoknak, mintsem hogy a tartalom megismerése nélkül, pusztán egy hangzatos címet „agyatlanul” megosztók gyülekezete lennének.

S hogy miért nem keletkezik annyi valótlanság, azt – amolyan félig íratlan szabályként – két dolog garantálja. Egyrészt ahhoz, hogy valaki tartalomszerkesztő legyen – merthogy mindenki lehet az –, el kell végeznie egy netes kurzust, amely a könyvtári ismeretekre, illetve a szellemi tulajdont szabályozó törvényekre korlátozódik. „Ha ezen valaki átmegy, akkor szinte biztos, hogy százszázalékos lesz a kamuszűrője” – összegezte tömören véleményét Grigas. Egyúttal azt is megjegyezte, rengeteg olyan ember van, aki amellett, hogy állandóan árgus szemekkel figyeli a szócikkszerkesztés folyamatát, ha kell, bármikor át is venné egy-egy tartalom gondozását. A másik tényező, hogy sok olyan elemet építettek be, amellyel például akár egy olvasó is jelezheti egy tartalomról vagy akár egy mondatról, megjegyzésről, hogy nem helyes, vagy épp a hitelesítéséhez szükséges lenne alátámasztani valamilyen külső forrással.

„Hogy mi lenne, ha a Facebook átvenné a Wikipédia szerkesztési elveit? Te jó ég! Elvesztené a tartalmak kilencvenkilenc százalékát” – fogalmazott Grigas.

Ahhoz, hogy a kártékony tartalmakat kiszűrhessük, nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy ebben nagy szerepe van a felhasználók tartalommegosztási szokásainak is. Egyre jellemzőbb ugyanis, hogy az emberek nem olvasnak, nem mélyednek el a dolgokban, hanem zombi módjára szórják a posztokat, lájkokat, megosztásokat, azt sem tudva pontosan, mit is adtak tovább, mit is ajánlanak ismerőseiknek. Ennek megváltoztatásához, komoly oktatási stratégiára lenne szükség, hogy már a kezdetektől arra tanítsák az iskolásokat, értelmezzék a tartalmakat, a felületesség ugyanis nem vezet sehova, legfeljebb digitális szemeteléshez. Annak meg tényleg nincs sok értelme.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 11. 28.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »