Erkölcstelen perverznek bélyegezték a szexológia atyját

Erkölcstelen perverznek bélyegezték a szexológia atyját

Hatvan éve, 1956. augusztus 25-én hunyt el Bloomingtonban Alfred Kinsey amerikai zoológus, biológus, a szexológia tudományának megalapítója. Kinsey munkássága ma is viharos vitákat vált ki, akadnak, akik még szakmai értékét is vitatják.

A New Jerseyben fekvő Hobokenben született 1894. június 23-án. Szigorú erkölcsi előírások szerint élő metodista családból származott, ahol a nemiség még véletlenül sem kerülhetett szóba. Már fiatalon érdeklődést tanúsított a természet iránt, apja nyomására azonban mérnöknek tanult. Két év után – végképp megbizonyosodva arról, hogy ez nem az ő világa – félbehagyta tanulmányait. Biológiát és pszichológiát kezdett hallgatni, 1920-ban szerzett doktori fokozatot a Harvard Egyetemen. Ezután az Indiana Egyetemen a zoológia tanára, kilenc év múlva professzora lett.

A gubacsdarazsakkal, ezekkel az apró, vörös vagy fekete színű, fullánkkal nem rendelkező rovarokkal kezdett foglalkozni. Fáradhatatlan megfigyelőként, aprólékosan rendszerező tudósként számos tudományos cikket és két könyvet tett közzé e tárgyban. A világ legnagyobb gubacsdarázs-gyűjteményét hozta létre, amelyet az Amerikai Természettudományi Múzeum őriz. 1921-ben megnősült, a házasságból négy gyermek született.

A tanártársai és felesége által is csak – a Professor Kinsey rövidítéseként – Proknak nevezett Kinsey érdeklődése a harmincas évek közepétől fordult az emberi szexualitás felé. Hallgatói kérésére ugyanis házassági kurzust indított, és előadásai a házasság biológiai vonatkozásairól, azaz a szexről igen népszerűek lettek. Kinsey felkészülés közben ébredt rá arra, hogy a tudomány nagyon keveset tud a partnerkapcsolatok szexuális vonatkozásairól. Kollégáival ezért kutatócsoportot alakított, hogy interjúkat készítsenek a hálószobatitkokról, először csak férfiakkal, majd nőkkel is. Ügyelt arra, hogy a kérdezőbiztosok barátságosak legyenek és a hallottakat közömbösen fogadják, kutatási területe a melegbároktól a polgári környezetig terjedt, még pedofilokkal is készített interjút. Módszertanát később számos kritika érte, mert egyes társadalmi csoportok (börtönviseltek, prostituáltak) felülreprezentáltak voltak a mintában. Az is torzította az adatokat, hogy mivel akkoriban a szexualitás tabutéma volt, nem minden társadalmi rétegből voltak hajlandóak részt venni a kutatásban.

1947-ben az egyetemen létrehozta a ma már az ő nevét viselő Szexológiai Intézetet, melynek első igazgatója lett. Az intézet komoly támogatást kapott az egyetemtől, a Rockefeller Alapítványtól és a Nemzeti Kutatási Tanácstól is. Az általa publikált Kinsey-jelentésekben megvetette a modern szexológia alapjait. Az első kötet, A férfiak szexuális viselkedése 1948-ban jelent meg. A több mint 17 ezer interjúból kiderült, hogy a megkérdezettek 67 százalékának volt szexuális kapcsolata a házasságkötés előtt, 58 százalékának házassága idején is volt más nőkkel viszonya, 92 százalékuk végzett időnként önkielégítést, és 40 százalékuknak voltak homoszexuális tapasztalatai. A könyvet lelkes ünneplés és mély felháborodás fogadta, mindenesetre bestseller lett, számos nyelvre lefordították.

Még nagyobb feltűnést keltett az 1953-ban publikált A nők szexuális viselkedése, amely mérföldkőnek bizonyult, hiszen Amerikában először tárgyalta nyíltan a női szexualitás kérdését. A majdnem ezer oldalas, száraz és táblázatokkal zsúfolt könyvből kiderült, hogy az amerikai nők 62 százaléka végzett önkielégítést, csaknem 50 százalékuk már a házasságkötés előtt szerzett szexuális élményeket, és 26 százalék ismert el házasságon kívüli kapcsolatokat. Kitört a botrány, az Európában állomásozó amerikai csapatok könyvtárából például kitiltották a jelentést, amelyből így is 300 ezer példány kelt el. Kinseyt erkölcstelen perverznek bélyegezték, aki megkérdőjelezi a hagyományos amerikai értékeket, a közvélemény nyomására a Rockefeller Alapítvány megvonta tőle a támogatást.

Kinsey elutasította a szexuális irányultság hagyományos kategóriáit (heteroszexuális, homoszexuális, biszexuális). Szerinte a szexualitást kontinuumként (Kinsey-skála) kell felfogni, amelynek egyik végpontján (0-s érték) a kizárólag heteroszexuális, másik végpontján (6-os érték) a kizárólag homoszexuális irányultság található. Az emberek többsége a két véglet között helyezhető el, vélekedett, a szexuális ingerekre nem reagálókat (aszexuálisok) pedig az X kategóriába sorolta. (Kinsey egyébként maga biszexuális volt, amit számos független forrás megerősített.)

Kinsey munkássága ma is viharos vitákat vált ki, akadnak, akik még szakmai értékét is vitatják. Sokan a szexuális forradalom elindítóját látják benne, mások viszont Amerika megrontóját, aki felelős az AIDS, a pedofília és a pornográfia elterjedéséért. Paul Gebhard, a Kinsey Intézet későbbi vezetője kifinomult statisztikai módszerekkel próbálta megtisztítani a korábbi mintát a torzító hatásoktól, az 1973-ban publikált jelentés szerint – a kutatók legnagyobb meglepetésére – a friss adatok nem tértek el jelentősen a Kinsey által közöltektől. Életéről Liam Neeson főszereplésével sikeres film készült 2004-ben, és ugyanebben az évben jelent meg T. Coraghessan Boyle Belső kör című életrajzi könyve is.


Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »